Alkonyi, sárga-rózsaszín égbolt alatt hosszan elnyúló fás táj vízzel, amelyből két ló iszik. A hívóképen látható akvarellt a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum őrzi. // Bakoss Tibor festőművész, grafikus (Nagykőrös, 1868. április 12. – Porrog, 1950. március 22.) A Mintarajziskolában 1886–91 között Székely Bertalan és Madarász Viktor tanítványa volt, majd Sümegen lett rajztanár. Közben dunántúli tájakat festett. 1890-ben érkezett vissza Nagykőrösre, ahol a Nagykőrösi Református Gimnáziumban 1894-ig tanította a művészet alapelemeit. 1894-től 1921-ig a Debreceni Református Kollégiumban rajztanárként dolgozott. A Debreceni Műpártoló Egyesület egyik alapító tagja és vezéregyénisége volt. Az 1910-es években számtalan kisgrafikát készített, de kedvenc műfaja az akvarell volt. Különösen kedveltek azon vízfestményei és rajzai, melyek a helyi kertek és a Nagyerdő részleteit, eseményeit, változásait rögzítették. Bakoss egész életében a szegény emberek háza tájának, a baromfiudvarok, a melankolikus őszi délutánok, falusi utcák poétája volt. A szegénység megszépült könnyed, gyorsan iramló ecsetjének s grafitvonalainak megfogalmazásában. Megnemesültek a nyomorúságukban, elhanyagoltságukban is festői utcarészletek, erdőkkel keretezett pincék, szőlők, költőivé magasztosult a tájon elomló, az emberi elesettséget kendőző köd s az őszi színek tobzódó orgiájába belefonódó nincstelenség. Valósággal feltérképezte a baromfiudvarokat, megfigyelve a tyúkok, kakasok, libák tollazatát, sajátos mozdulatait, az állatok egyéniségét. 1911-ben műveiből Debreceni Műpártoló Egyesület gyűjteményes tárlatot rendezett. 1912-ben megkapta a Magyar Állami Nagy Akvarell Díjat, s a nyugati művészeti folyóiratok ettől fogva az élvonalbeli, angol akvarellistákkal egy szinten emlegették. Vízfestményeivel 1913-ban állami I. díjat nyert. 1921-ben műtermi tárlattal búcsúzott Debrecentől. Ugyanezen évben és 1926-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Akvarelljei négy évtizeden át szerepeltek a Műcsarnok és a vidéki városok seregszemléin. Egy évig Párizsban is járt tanulmányúton. Mindent látott, nem váltott azonban stílust, megőrizte eszményeit és eszközeit. 1922-ben Porrogra költözött és falusi magányában festette képeit élményeiről és emlékeiről, a debreceni Nagyerdőről, a miskolci Avasról, dunántúli tájakról és kőrösi részletekről. A porrogi temetőben nyugszik. (Forrás: Dr. Szabó Ákos András: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Pihenő kacsák, tőlük balra fehér kanna, zöld korsó. A hívóképen látható akvarellt a kaposvári Rippl Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum őrzi. // Bakoss Tibor festőművész, grafikus (Nagykőrös, 1868. április 12. – Porrog, 1950. március 22.) A Mintarajziskolában 1886–91 között Székely Bertalan és Madarász Viktor tanítványa volt, majd Sümegen lett rajztanár. Közben dunántúli tájakat festett. 1890-ben érkezett vissza Nagykőrösre, ahol a Nagykőrösi Református Gimnáziumban 1894-ig tanította a művészet alapelemeit. 1894-től 1921-ig a Debreceni Református Kollégiumban rajztanárként dolgozott. A Debreceni Műpártoló Egyesület egyik alapító tagja és vezéregyénisége volt. Az 1910-es években számtalan kisgrafikát készített, de kedvenc műfaja az akvarell volt. Különösen kedveltek azon vízfestményei és rajzai, melyek a helyi kertek és a Nagyerdő részleteit, eseményeit, változásait rögzítették. Bakoss egész életében a szegény emberek háza tájának, a baromfiudvarok, a melankolikus őszi délutánok, falusi utcák poétája volt. A szegénység megszépült könnyed, gyorsan iramló ecsetjének s grafitvonalainak megfogalmazásában. Megnemesültek a nyomorúságukban, elhanyagoltságukban is festői utcarészletek, erdőkkel keretezett pincék, szőlők, költőivé magasztosult a tájon elomló, az emberi elesettséget kendőző köd s az őszi színek tobzódó orgiájába belefonódó nincstelenség. Valósággal feltérképezte a baromfiudvarokat, megfigyelve a tyúkok, kakasok, libák tollazatát, sajátos mozdulatait, az állatok egyéniségét. 1911-ben műveiből Debreceni Műpártoló Egyesület gyűjteményes tárlatot rendezett. 1912-ben megkapta a Magyar Állami Nagy Akvarell Díjat, s a nyugati művészeti folyóiratok ettől fogva az élvonalbeli, angol akvarellistákkal egy szinten emlegették. Vízfestményeivel 1913-ban állami I. díjat nyert. 1921-ben műtermi tárlattal búcsúzott Debrecentől. Ugyanezen évben és 1926-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Akvarelljei négy évtizeden át szerepeltek a Műcsarnok és a vidéki városok seregszemléin. Egy évig Párizsban is járt tanulmányúton. Mindent látott, nem váltott azonban stílust, megőrizte eszményeit és eszközeit. 1922-ben Porrogra költözött és falusi magányában festette képeit élményeiről és emlékeiről, a debreceni Nagyerdőről, a miskolci Avasról, dunántúli tájakról és kőrösi részletekről. A porrogi temetőben nyugszik. (Forrás: Dr. Szabó Ákos András: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Kék-barna tónusban tartott kép. Előtérben esernyős asszony, mögötte utcajelenet konflissal, járókelőkkel, valamint házak. A hívóképen látható, 1896-ban készült akvarellt a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum őrzi. // Bakoss Tibor festőművész, grafikus (Nagykőrös, 1868. április 12. – Porrog, 1950. március 22.)
A Mintarajziskolában 1886–91 között Székely Bertalan és Madarász Viktor tanítványa volt, majd Sümegen lett rajztanár. Közben dunántúli tájakat festett. 1890-ben érkezett vissza Nagykőrösre, ahol a Nagykőrösi Református Gimnáziumban 1894-ig tanította a művészet alapelemeit. 1894-től 1921-ig a Debreceni Református Kollégiumban rajztanárként dolgozott. A Debreceni Műpártoló Egyesület egyik alapító tagja és vezéregyénisége volt. Az 1910-es években számtalan kisgrafikát készített, de kedvenc műfaja az akvarell volt.
Különösen kedveltek azon vízfestményei és rajzai, melyek a helyi kertek és a Nagyerdő részleteit, eseményeit, változásait rögzítették. Bakoss egész életében a szegény emberek háza tájának, a baromfiudvarok, a melankolikus őszi délutánok, falusi utcák poétája volt. A szegénység megszépült könnyed, gyorsan iramló ecsetjének s grafitvonalainak megfogalmazásában. Megnemesültek a nyomorúságukban, elhanyagoltságukban is festői utcarészletek, erdőkkel keretezett pincék, szőlők, költőivé magasztosult a tájon elomló, az emberi elesettséget kendőző köd s az őszi színek tobzódó orgiájába belefonódó nincstelenség. Valósággal feltérképezte a baromfiudvarokat, megfigyelve a tyúkok, kakasok, libák tollazatát, sajátos mozdulatait, az állatok egyéniségét.
1911-ben műveiből Debreceni Műpártoló Egyesület gyűjteményes tárlatot rendezett. 1912-ben megkapta a Magyar Állami Nagy Akvarell Díjat, s a nyugati művészeti folyóiratok ettől fogva az élvonalbeli, angol akvarellistákkal egy szinten emlegették. Vízfestményeivel 1913-ban állami I. díjat nyert. 1921-ben műtermi tárlattal búcsúzott Debrecentől. Ugyanezen évben és 1926-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Akvarelljei négy évtizeden át szerepeltek a Műcsarnok és a vidéki városok seregszemléin. Egy évig Párizsban is járt tanulmányúton. Mindent látott, nem váltott azonban stílust, megőrizte eszményeit és eszközeit.
1922-ben Porrogra költözött és falusi magányában festette képeit élményeiről és emlékeiről, a debreceni Nagyerdőről, a miskolci Avasról, dunántúli tájakról és kőrösi részletekről. A porrogi temetőben nyugszik. (Forrás: Dr. Szabó Ákos András: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Kosárban kotló tyúk, előtte zöld mázas korsó köcsöggel és kukorica. A hívóképen látható akvarellt a kaposvári Rippl Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum őrzi. // Bakoss Tibor festőművész, grafikus (Nagykőrös, 1868. április 12. – Porrog, 1950. március 22.) A Mintarajziskolában 1886–91 között Székely Bertalan és Madarász Viktor tanítványa volt, majd Sümegen lett rajztanár. Közben dunántúli tájakat festett. 1890-ben érkezett vissza Nagykőrösre, ahol a Nagykőrösi Református Gimnáziumban 1894-ig tanította a művészet alapelemeit. 1894-től 1921-ig a Debreceni Református Kollégiumban rajztanárként dolgozott. A Debreceni Műpártoló Egyesület egyik alapító tagja és vezéregyénisége volt. Az 1910-es években számtalan kisgrafikát készített, de kedvenc műfaja az akvarell volt. Különösen kedveltek azon vízfestményei és rajzai, melyek a helyi kertek és a Nagyerdő részleteit, eseményeit, változásait rögzítették. Bakoss egész életében a szegény emberek háza tájának, a baromfiudvarok, a melankolikus őszi délutánok, falusi utcák poétája volt. A szegénység megszépült könnyed, gyorsan iramló ecsetjének s grafitvonalainak megfogalmazásában. Megnemesültek a nyomorúságukban, elhanyagoltságukban is festői utcarészletek, erdőkkel keretezett pincék, szőlők, költőivé magasztosult a tájon elomló, az emberi elesettséget kendőző köd s az őszi színek tobzódó orgiájába belefonódó nincstelenség. Valósággal feltérképezte a baromfiudvarokat, megfigyelve a tyúkok, kakasok, libák tollazatát, sajátos mozdulatait, az állatok egyéniségét. 1911-ben műveiből Debreceni Műpártoló Egyesület gyűjteményes tárlatot rendezett. 1912-ben megkapta a Magyar Állami Nagy Akvarell Díjat, s a nyugati művészeti folyóiratok ettől fogva az élvonalbeli, angol akvarellistákkal egy szinten emlegették. Vízfestményeivel 1913-ban állami I. díjat nyert. 1921-ben műtermi tárlattal búcsúzott Debrecentől. Ugyanezen évben és 1926-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Akvarelljei négy évtizeden át szerepeltek a Műcsarnok és a vidéki városok seregszemléin. Egy évig Párizsban is járt tanulmányúton. Mindent látott, nem váltott azonban stílust, megőrizte eszményeit és eszközeit. 1922-ben Porrogra költözött és falusi magányában festette képeit élményeiről és emlékeiről, a debreceni Nagyerdőről, a miskolci Avasról, dunántúli tájakról és kőrösi részletekről. A porrogi temetőben nyugszik. (Forrás: Dr. Szabó Ákos András: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Előtérben egy tyúk, mögötte alvó macska és használati eszközök. A hívóképen látható akvarellt a kaposvári Rippl Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum őrzi. // Bakoss Tibor festőművész, grafikus (Nagykőrös, 1868. április 12. – Porrog, 1950. március 22.) A Mintarajziskolában 1886–91 között Székely Bertalan és Madarász Viktor tanítványa volt, majd Sümegen lett rajztanár. Közben dunántúli tájakat festett. 1890-ben érkezett vissza Nagykőrösre, ahol a Nagykőrösi Református Gimnáziumban 1894-ig tanította a művészet alapelemeit. 1894-től 1921-ig a Debreceni Református Kollégiumban rajztanárként dolgozott. A Debreceni Műpártoló Egyesület egyik alapító tagja és vezéregyénisége volt. Az 1910-es években számtalan kisgrafikát készített, de kedvenc műfaja az akvarell volt. Különösen kedveltek azon vízfestményei és rajzai, melyek a helyi kertek és a Nagyerdő részleteit, eseményeit, változásait rögzítették. Bakoss egész életében a szegény emberek háza tájának, a baromfiudvarok, a melankolikus őszi délutánok, falusi utcák poétája volt. A szegénység megszépült könnyed, gyorsan iramló ecsetjének s grafitvonalainak megfogalmazásában. Megnemesültek a nyomorúságukban, elhanyagoltságukban is festői utcarészletek, erdőkkel keretezett pincék, szőlők, költőivé magasztosult a tájon elomló, az emberi elesettséget kendőző köd s az őszi színek tobzódó orgiájába belefonódó nincstelenség. Valósággal feltérképezte a baromfiudvarokat, megfigyelve a tyúkok, kakasok, libák tollazatát, sajátos mozdulatait, az állatok egyéniségét. 1911-ben műveiből Debreceni Műpártoló Egyesület gyűjteményes tárlatot rendezett. 1912-ben megkapta a Magyar Állami Nagy Akvarell Díjat, s a nyugati művészeti folyóiratok ettől fogva az élvonalbeli, angol akvarellistákkal egy szinten emlegették. Vízfestményeivel 1913-ban állami I. díjat nyert. 1921-ben műtermi tárlattal búcsúzott Debrecentől. Ugyanezen évben és 1926-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Akvarelljei négy évtizeden át szerepeltek a Műcsarnok és a vidéki városok seregszemléin. Egy évig Párizsban is járt tanulmányúton. Mindent látott, nem váltott azonban stílust, megőrizte eszményeit és eszközeit. 1922-ben Porrogra költözött és falusi magányában festette képeit élményeiről és emlékeiről, a debreceni Nagyerdőről, a miskolci Avasról, dunántúli tájakról és kőrösi részletekről. A porrogi temetőben nyugszik. (Forrás: Dr. Szabó Ákos András: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
