1 - 5 találat a 10163 közül.

Pihenők

Oktatás

Általános

Cím
Kucs Béla alkotásai
Leírás
Egymáson megpihenő alakok. A reprodukcióról készült felvétel a kiskunhalasi Thorma János Múzeum gyűjteményének része. Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor voltak. Jelentős szerepe volt a szentendrei parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompozíció

Oktatás

Általános

Cím
Kucs Béla alkotásai
Leírás
Talapzaton egymással szemben heverésző két lófarkas női alak. Térdük félig felhúzva, könyökükkel támaszkodnak, másik kezük összeér. A felvétel a kiskunhalasi Thorma János Múzeum gyűjteményének része. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor voltak. Jelentős szerepe volt a szentendrei parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Játszó gyerekek

Oktatás

Általános

Cím
Kucs Béla alkotásai
Leírás
Vízen átkelő gyerekek szobra. „Kucs Béla talán nem tartozott a hatvanas-hetvenes évek nagy újítói közé; köztéri szobrai az ötvenes évektől kezdve többnyire szabatosan megformált zsánerdaraboknak számítottak, és ezt a vonásukat, a megbízható szabatosságot mindvégig megtartották. Egyszerű megfogalmazású ülő/fekvő/térdelő nőfigurái, klasszikusabb munkás- vagy bányászábrázolásai szép számmal láthatók szerte az országban. Az 1960-as évek első felében azonban volt egy szakasz, amikor jellegzetes pálcika-figuráival, egyazon nagyobb témakörben, a játszó gyermekek ábrázolásában határozottan a korszak modernizmusa felé vette az irányt. A Tornázó fiúk (1962) Budapesten, egy iskolakertben áll, a két évvel későbbi Fiatalok Komlón – ennek a sorozatnak a legkiemelkedőbb darabja pedig alighanem a háromfigurás kompozíció, a Pécsett, ugyancsak egy iskola előtt 1964-ben felállított Játszó gyerekek. A feldolgozás módja, a nyúlánk, kinyújtott karú kamaszfigurák és a tágabban értett téma persze egyáltalán nem egyedi a korszakban – rögtön itt van példának Laborcz Ferenc 1962-es, két évvel később ugyancsak Pécsett, ugyancsak kútszoborként felállított Játszó gyerekekje. (…) Kucs Béla pécsi triójában még semmi magasra törés, semmi architekturális egyensúlyozás vagy a néző első érzékelésére hatni kívánó bravúr nincsen, a három figurától mégsem tagadható el bizonyos légiesség és a geometrikus megkomponálás – de ez a földön (vagy ha úgy képzeljük el, a vízen) járva teljesedik ki az egyik leggyönyörűbb magyar Jules és Jim-szoborrá. Zsülészsim. (Truffaut klasszikusát 1962-ben mutatták be.) A középen álló lófarkas lány és a kétfelé mutató két fiú hármasa hatásához kétségtelenül hozzájárul közvetlen tere, a szélesen elterülő, mozaikkal kirakott medence, melynek túlsó felében, a szabályos középvonaltól a másik irányban is kissé eltolva áll a három figura. Evidens nézete rendkívül egyszerű, három egymás mellett álló alak. Ha viszont a szoborra pontosan felülről néznénk, szabályos cikk-cakk alakzatot látnánk, a kinyújtott karok szépséges szimmetriát testesítenek meg: A lábujjhegyre pipiskedő kicsiny lábak is a karok sugallta végiggondolt elrendezettséget mutatnak, amiben jelentősége van annak, hogy a hat láb öt külön kis posztamensen osztozik, Zsül csak ideiglenesen kerülhet Zsim elé, és Zsim is csak ideig-óráig Zsül elé, amúgy muszáj egyenlő távolságnak maradnia közöttük. Ez érzelmi-proxemikai ensemble, együttlét; nincs kitörés. Az egész kompozíció középpontjában a lány áll, „Catherine”, amint figyelmesen végigvezeti a köveken a fiúkat, óvatosan kémleli a leselkedő veszélyeket, ő irányítja két társát, a mellékszereplővé fokozott, karjaikat az ellentétes irányokba nyújtó és szimmetriában álló két fiút, akiknek a kézmozdulatában kétségtelenül rejlik valami korjelzően ideologikus sugalmazás, az „íme” didakszisa, arckifejezésük viszont semleges, közömbös, akár fejüket is elfordíthatnák a néző elől, kötőerejük az alapmozdulatban, az egymást segítő összekapaszkodásban, a felfele összefogódzkodó kezekben van. De ezek csak olyan részletek, amiket minél tovább nézünk, annál jobban beléjük ragadunk. A szobor korából jövő legmaradandóbb üzenet mégiscsak a boldog földi egyensúly, a „csak ő meg én, és ő meg ő” fenségesen magától értetődő harmóniája. Ez pedig kortalan, időtálló valami, és háttérbe tolja, eloldja a három gyerekalak felfele törekvő mozdulataiban ott rejlő heroizmust. (https://csuhai.com/2014/06/16/csak-o-meg-en-es-o-meg-o/#more-3681) A felvétel a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének darabja. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Ülő akt

Oktatás

Általános

Cím
Kucs Béla alkotásai
Leírás
Egyenetlen felületű, szabálytalan, szögletes formán ülő, ruhátlan női alak. Hátát egyenesen tartja, nyakát előre dönti, fejét kicsit balra billenti, karjait teste mellett egyenesen tartja, kézfejeit combja mellett megtámasztja. Jobb lábfejét a bal lábfejére helyezi. A kisplasztika az Ózdi Muzeális Gyűjtemény darabja. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Lepke

Oktatás

Általános

Cím
Kucs Béla alkotásai
Leírás
Kör alakú talapzaton, lábujjhegyen álló, testét előre domborító női alak. Fejét hátra hajtja, arcát az ég felé emeli, karjait egyenesen, teste mellett széttárja. Kezeivel a ruháját fogja, teste mellé húzva, széttárja azt. A kisplasztika az Ózdi Muzeális Gyűjtemény része. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.