1 - 5 találat a 9909 közül.

Kalazancius diákokkal Szűz Mária (Kegyes Iskolák Királynéja) előtt

Oktatás

Általános

Cím
Mária-ábrázolások
Leírás
A metszetet Sebastiano Conca (1679–1764) festménye alapján Francesco Barbazza készítette. A római San Pantaleo-templom főoltárképének (Sebastiano Conca, 1763) nagyméretű metszetmásolata Kalazanci Szent József szentté avatása alkalmából készült 1767-ben. A kép alsó részén Kalazancius jelenik meg diákok körében; egyiküket átkarolja, aki csukott könyvet tart kezében. A szent másik oldalán puttó látható liliommal, a szerzetesi tisztaság jelképével, amely szent szerzetesek ábrázolásának gyakori eleme. A metszet jobb alsó sarkában fél térdre ereszkedő angyal egy nyitott könyvet tart, amely a rendalapító által 1621-ben írt Konstitúciókra utal. Egyik lapján a piarista rend jelmondata: „ad maius pietatis incrementum”, azaz „egyre mélyebb vallásos lelkületet”, a másik oldalon pedig a „Constitutiones Scholarum Piarum”, vagyis a „Kegyes Iskolák Konstitúciói” felirat olvasható. Kalazancius bal karját kitárva felfelé tekint, ahol theatrum sacrumként mennyei jelenet bontakozik ki az oltárépítmény előtt: baldachin alatt a Szűzanya felhőkön trónoló alakja jelenik meg, mellette a gyermek Jézus áll, jobbját áldásra emeli, baljában pedig keresztet tart, körülöttük puttók láthatók. Mária jobb kezével a sugárkoszorúval körülvett piarista címerre mutat, amelyből sugárnyaláb árad. Balról egy angyal tálcát tart a Madonna felé Kalazanci Szent József lángoló nyelvével és szívével, ami a szent épen maradt ereklyéire utal. A piarista címerből – amely Mária monogramját és istenanyaságának rövidítését tartalmazza – áradó mennyei fény az ereklyéken nyugszik, vagy éppen ez a fénysugár lobbantja lángra a szent nyelvét és szívét. A kép alaptémáját, a Madonna csodás megjelenését Kalazanciusnak elsőként Alessio Armini 1710-ben kiadott életrajza írja le. „Az első időktől kezdve, hogy József megalapította Kegyes Iskolák szeretet-művét azzal a célkitűzéssel, hogy a gyermekeket tudásra és istenfélelemre nevelje, és így azok jó keresztények módjára éljenek. Egy alkalommal miközben Isten szolgája ott volt növendékeivel együtt, és végezték az imagyakorlatot, egy ragyogó felhőn, nagy fényességben, angyalok sokaságától körülvéve, karján Isteni Gyermekével megjelent a Szentséges Szűz a térdeplő gyermekek fölött. Az isteni Gyermek anyja biztatására fölemelte, kezét, és áldását adta a jelenlevőkre.” Későbbi vélekedések szerint a látomás valójában nem a diákok előtt, hanem pár nappal Kalazancius halála előtt történt, amikor a rendalapító betegágyánál, magánimádsága közben jelent meg a Madonna dei Monti, amint azt Castelli és Caputi atyák vallották a kanonizációs eljárás során. Sebastiano Conca (1679–1764), a korabeli Róma egyik legnépszerűbb művésze élete végén, 1763-ban készítette el nagyméretű oltárképét a római San Pantaleo-templom főoltárára, Kalazanci Szent József sírja fölé. A felhőn lebegő Szűz Mária (vagy Krisztus) és az alatta imádkozó, elragadtatott szent alakjának átlós kompozíciója a 18. századi barokk festészet egyik kedvelt oltárképi megoldása volt. A piarista rend főtemplomának oltárképe ennek a típusnak egyik utolsó darabja volt, és hosszú ideig nagy hatást gyakorolt Kalazanci Szt. József ábrázolásaira. Több metszetes másolat is készült róla. A rézmetszetek közül a legnagyobb méretű, legszínvonalasabb és legpontosabb Francesco Barbazza itt bemutatott alkotása. A San Pantaleo oltárának átépítése során, 1802-ben Conca festménye helyére Luigi Acquisti hasonló témájú, de domborműves alkotása került, Conca festményét pedig 1830-ban a sienai San Agostino piarista templomba vitték. A különféle Szűz Mária-ábrázolásokból összeállított válogatásunkban szereplő 17–18. századi barokk kori metszeteken Mária életéből vett jelenetek (eljegyzése Szent Józseffel, az angyali üdvözlet, a dolgozó és az együtt imádkozó Szent család, Mária mennybemenetele), illetve a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, valamint a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobormásolatai (máriacelli kegyszobor és kincstári kegykép, máriapócsi könnyező Madonna-kegykép, sasvári Piéta) jelennek meg. Az ábrázolások között jellemzően a következő általánosan elterjedt típusokkal találkozhatunk: a Fájdalmas Szűzanya (Mater Dolorosa), Köpenyes (oltalmazó) Madonna, a Segítő Mária (Mariahilf), a Napbaöltözött Asszony (mandorlában, lába alatt holdsarló, feje körül 12 csillagból koszorú), illetve a Máriát mint istenanyát (Genetrix, Theotokosz: istenszülő) karjában/ölében a gyermek Jézussal ábrázoló képtípusok. / A sokszorosított metszeteknek köszönhetően a zarándokok úticéljaként számontartott búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az egyszerű emberek otthonaiba is eljuthattak. A kegyképekről vagy kegyszobrokról készült metszetmásolatokat sokszor hozzáérintették az eredeti kultusztárgyhoz, hogy a csodatévő, gyógyító, óvó-védő, segítő erő a másolatra is átszálljon (népi vallásosság). / Kalazanci Szent József (1557–1648) az általa alapított piarista rendet Szűz Mária, Isten Anyja oltalmába ajánlotta. A rendalapító gesztusa a piarista címerben is teljesen egyértelműen megnyilvánult, amelynek motívumai Mária nevéből az összefonódó, koronázott M és A betűk, valamint a Mária, Isten Anyja szavak rövidítése (görögül: ΜΡΘΥ) lettek. A piaristák Mária iránti tiszteletének legfőbb hordozójává a 17. század végétől kezdve a San Pantaleo-templomban található Kegyes Iskolák Királynéja (Regina Scholarum Piarum) kegykép vált, amelyet 1688-ban helyeztek el a templom főoltárán; erről később számtalan festmény- és metszetmásolat készült. / Boldogságos Szűz Mária alakja számunkra különleges jelentőséggel bír mint Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae), miután I. Szent István király a magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta. A 15–17. században Mária Napbaöltözött Asszonyként (lába alatt holdsarlóval) való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett. Az országfelajánlást ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót császár (1657–1705): a pozsonyi országgyűlés (1687) alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta föl. A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, másik kezébe a jogar került.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Holló László: Akt III.

Oktatás

Általános

Cím
Holló László: Akt III. (eredeti mű: diópác festmény /1939. január hava 10./ – prezentált mű: reprodukció /in: Hűség a városhoz – 125 éve született Holló László; Holló László műveinek gyűjteménye digitalizált verzióban [CD album], Debrecen, 2012, 81. kép/)
Leírás
Holló László festő- és grafikusművész Akt III. (1939 január hava 10.) című diópác festménye az alkotó tiszteletére, emlékére megjelent reprezentatív digitális képzőművészeti albumban található. (CD-cím: Hűség a városhoz - 125 éve született Holló László; Holló László műveinek gyűjteménye digitalizált verzióban [CD album], Főnix Rendezvényszervező Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, Debrecen, 1012, 81. kép) Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó digitális képzőművészeti album teljes anyaga a MaNDA adatbázisában fellelhető, ingyenesen hozzáférhető és tanulmányozható. Holló László festő- és grafikusművész 1887-ben született Kiskunfélegyházán. 1904-1909 között a budapesti Mintarajziskolában részesült művészeti képzésben Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Révész Imre és Edvi Illés Aladár mesterek vezetése alatt. Ezt követően 1909-11-ben Münchenben, Hollósy Simonnál tanult. 1911-1913-ban párizsi, itáliai és spanyolországi tanulmányúton képezte magát tovább. 1914-től Debrecenben élt és alkotott, 1928 után Tiszadadán és Tokajban töltötte nyarait. Számos díjjal tüntették ki: Szinyei-díj (1941), Munkácsy-díj (1956, 1960), Munkácsy-plakett (1960), Kossuth-díj (1961), Érdemes Művész (1964), Debrecen város művészeti díja (1968), Kiváló Művész (1971), Aranydiploma (Hatvan, 1974). 1974- ben Kiskunfélegyháza, 1975-ben Debrecen díszpolgárává választották. 1912-ben az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres, 1924-1927 között a Művészház és az Ady Társaság tagja. 1942-től a Képzőművészek Új Társasága, 1946-1949 között a Művészek Szabadszervezete tagjaként is tevékenykedett. 1924-től bontakozott ki expresszionista stílusa. Életművének legfontosabb darabjai történelmi képei, alföldi vásznai és nagyszámú önarcképe. Az 50-es évektől egyre több csendéletet és világosabb tónusú tájképet festett. 1910-től vesz részt hazai és külföldi kiállításon. 1956-ban a Fényes Adolf Teremben a Hollósy és tanítványai kiállításon, az Ernst Múzeumban (1954), a Magyar Nemzeti Galériában (1972) és 1954-től a Műcsarnokban szerepelt, valamint többször nyílt önálló tárlata Kiskunfélegyházán, Debrecenben. 1948-ban részt vett a Magyar képzőművészeti kiállításon Londonban, 1968-ban az Öt magyar alföldi festő című kiállításon Párizsban. 1974-ben életműve legszebb darabjait (körülbelül ötszáz mű) Debrecen városának ajándékozta. Ebből nyílt meg 1978-ban, majd 1986-ban - újrarendezve - önálló debreceni emlékmúzeuma az 1976-ban bekövetkezett halálát követően. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza), a Sárospataki Képtár és a debreceni Déri Múzeum. Monográfiák: Végvári L.: Holló László, Debrecen, 1990; Bényei J.: Holló László életműve, Debrecen, 1993.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Holló László: Ülő női akt [tanulmány]

Oktatás

Általános

Cím
Ülő női akt [tanulmány] (lavírozott tusrajz, 1928)
Leírás
Holló László festő- és grafikusművész Ülő női akt [tanulmány] (1928) című lavírozott tusrajza 1984-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. Holló László festő- és grafikusművész 1887-ben született Kiskunfélegyházán. 1904-1909 között a budapesti Mintarajziskolában részesült művészeti képzésben Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Révész Imre és Edvi Illés Aladár mesterek vezetése alatt. Ezt követően 1909-11-ben Münchenben, Hollósy Simonnál tanult. 1911-1913-ban párizsi, itáliai és spanyolországi tanulmányúton képezte magát tovább. 1914-től Debrecenben élt és alkotott, 1928 után Tiszadadán és Tokajban töltötte nyarait. Számos díjjal tüntették ki: Szinyei-díj (1941), Munkácsy-díj (1956, 1960), Munkácsy-plakett (1960), Kossuth-díj (1961), Érdemes Művész (1964), Debrecen város művészeti díja (1968), Kiváló Művész (1971), Aranydiploma (Hatvan, 1974). 1974- ben Kiskunfélegyháza, 1975-ben Debrecen díszpolgárává választották. 1912-ben az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres, 1924-1927 között a Művészház és az Ady Társaság tagja. 1942-től a Képzőművészek Új Társasága, 1946-1949 között a Művészek Szabadszervezete tagjaként is tevékenykedett. 1924-től bontakozott ki expresszionista stílusa. Életművének legfontosabb darabjai történelmi képei, alföldi vásznai és nagyszámú önarcképe. Az 50-es évektől egyre több csendéletet és világosabb tónusú tájképet festett. 1910-től vesz részt hazai és külföldi kiállításon. 1956-ban a Fényes Adolf Teremben a Hollósy és tanítványai kiállításon, az Ernst Múzeumban (1954), a Magyar Nemzeti Galériában (1972) és 1954-től a Műcsarnokban szerepelt, valamint többször nyílt önálló tárlata Kiskunfélegyházán, Debrecenben. 1948-ban részt vett a Magyar képzőművészeti kiállításon Londonban, 1968-ban az Öt magyar alföldi festő című kiállításon Párizsban. 1974-ben életműve legszebb darabjait (körülbelül ötszáz mű) Debrecen városának ajándékozta. Ebből nyílt meg 1978-ban, majd 1986-ban - újrarendezve - önálló debreceni emlékmúzeuma az 1976-ban bekövetkezett halálát követően. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza), a Sárospataki Képtár és a debreceni Déri Múzeum. Monográfiák: Végvári L.: Holló László, Debrecen, 1990; Bényei J.: Holló László életműve, Debrecen, 1993.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Holló László: Tisza-parti táj tehenekkel

Oktatás

Általános

Cím
Holló László: Tisza-parti táj tehenekkel (olajfestmény, 1929)
Leírás
Holló László festő- és grafikusművész Tisza-parti táj tehenekkel (1929) című olajfestménye 1984-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. Holló László festő- és grafikusművész 1887-ben született Kiskunfélegyházán. 1904-1909 között a budapesti Mintarajziskolában részesült művészeti képzésben Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Révész Imre és Edvi Illés Aladár mesterek vezetése alatt. Ezt követően 1909-11-ben Münchenben, Hollósy Simonnál tanult. 1911-1913-ban párizsi, itáliai és spanyolországi tanulmányúton képezte magát tovább. 1914-től Debrecenben élt és alkotott, 1928 után Tiszadadán és Tokajban töltötte nyarait. Számos díjjal tüntették ki: Szinyei-díj (1941), Munkácsy-díj (1956, 1960), Munkácsy-plakett (1960), Kossuth-díj (1961), Érdemes Művész (1964), Debrecen város művészeti díja (1968), Kiváló Művész (1971), Aranydiploma (Hatvan, 1974). 1974- ben Kiskunfélegyháza, 1975-ben Debrecen díszpolgárává választották. 1912-ben az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres, 1924-1927 között a Művészház és az Ady Társaság tagja. 1942-től a Képzőművészek Új Társasága, 1946-1949 között a Művészek Szabadszervezete tagjaként is tevékenykedett. 1924-től bontakozott ki expresszionista stílusa. Életművének legfontosabb darabjai történelmi képei, alföldi vásznai és nagyszámú önarcképe. Az 50-es évektől egyre több csendéletet és világosabb tónusú tájképet festett. 1910-től vesz részt hazai és külföldi kiállításon. 1956-ban a Fényes Adolf Teremben a Hollósy és tanítványai kiállításon, az Ernst Múzeumban (1954), a Magyar Nemzeti Galériában (1972) és 1954-től a Műcsarnokban szerepelt, valamint többször nyílt önálló tárlata Kiskunfélegyházán, Debrecenben. 1948-ban részt vett a Magyar képzőművészeti kiállításon Londonban, 1968-ban az Öt magyar alföldi festő című kiállításon Párizsban. 1974-ben életműve legszebb darabjait (körülbelül ötszáz mű) Debrecen városának ajándékozta. Ebből nyílt meg 1978-ban, majd 1986-ban - újrarendezve - önálló debreceni emlékmúzeuma az 1976-ban bekövetkezett halálát követően. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza), a Sárospataki Képtár és a debreceni Déri Múzeum. Monográfiák: Végvári L.: Holló László, Debrecen, 1990; Bényei J.: Holló László életműve, Debrecen, 1993.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Holló László: Akt I.

Oktatás

Általános

Cím
Holló László: Akt I. (eredeti mű: vegyes technika /1939. június 26./ – prezentált mű: reprodukció /in: Hűség a városhoz – 125 éve született Holló László; Holló László műveinek gyűjteménye digitalizált verzióban [CD album], Debrecen, 2012, 75. kép)
Leírás
Holló László festő- és grafikusművész Akt I. (1923. június hava 26.) című, vegyes technikával (diópác, tus) készített festménye az alkotó tiszteletére, emlékére megjelent reprezentatív digitális képzőművészeti albumban található. (CD-cím: Hűség a városhoz - 125 éve született Holló László; Holló László műveinek gyűjteménye digitalizált verzióban [CD album], Főnix Rendezvényszervező Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, Debrecen, 1012, 75. kép) Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó digitális képzőművészeti album teljes anyaga a MaNDA adatbázisában fellelhető, ingyenesen hozzáférhető és tanulmányozható. Holló László festő- és grafikusművész 1887-ben született Kiskunfélegyházán. 1904-1909 között a budapesti Mintarajziskolában részesült művészeti képzésben Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Révész Imre és Edvi Illés Aladár mesterek vezetése alatt. Ezt követően 1909-11-ben Münchenben, Hollósy Simonnál tanult. 1911-1913-ban párizsi, itáliai és spanyolországi tanulmányúton képezte magát tovább. 1914-től Debrecenben élt és alkotott, 1928 után Tiszadadán és Tokajban töltötte nyarait. Számos díjjal tüntették ki: Szinyei-díj (1941), Munkácsy-díj (1956, 1960), Munkácsy-plakett (1960), Kossuth-díj (1961), Érdemes Művész (1964), Debrecen város művészeti díja (1968), Kiváló Művész (1971), Aranydiploma (Hatvan, 1974). 1974- ben Kiskunfélegyháza, 1975-ben Debrecen díszpolgárává választották. 1912-ben az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres, 1924-1927 között a Művészház és az Ady Társaság tagja. 1942-től a Képzőművészek Új Társasága, 1946-1949 között a Művészek Szabadszervezete tagjaként is tevékenykedett. 1924-től bontakozott ki expresszionista stílusa. Életművének legfontosabb darabjai történelmi képei, alföldi vásznai és nagyszámú önarcképe. Az 50-es évektől egyre több csendéletet és világosabb tónusú tájképet festett. 1910-től vesz részt hazai és külföldi kiállításon. 1956-ban a Fényes Adolf Teremben a Hollósy és tanítványai kiállításon, az Ernst Múzeumban (1954), a Magyar Nemzeti Galériában (1972) és 1954-től a Műcsarnokban szerepelt, valamint többször nyílt önálló tárlata Kiskunfélegyházán, Debrecenben. 1948-ban részt vett a Magyar képzőművészeti kiállításon Londonban, 1968-ban az Öt magyar alföldi festő című kiállításon Párizsban. 1974-ben életműve legszebb darabjait (körülbelül ötszáz mű) Debrecen városának ajándékozta. Ebből nyílt meg 1978-ban, majd 1986-ban - újrarendezve - önálló debreceni emlékmúzeuma az 1976-ban bekövetkezett halálát követően. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza), a Sárospataki Képtár és a debreceni Déri Múzeum. Monográfiák: Végvári L.: Holló László, Debrecen, 1990; Bényei J.: Holló László életműve, Debrecen, 1993.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.