1 - 5 találat a 6512 közül.

Fenékpusztai népvándorlás kori bronz stílustű II.

Oktatás

Általános

Cím
Fenékpusztai népvándorlás kori bronz stílustű (Keszthely - Fenékpuszta 71/61. sor 1. mell., Kr. u. VI-VII. század) - II.
Leírás
„Azért ezek a régészek tudnak érdekes dolgokat mondani. Azt már tudjuk, hogy a pintadera, az pecsételőt jelent, a lunulacsüngő pedig egy félhold alakú ékszert, de hogy a stílustű mi fán terem, arról még ezeken a hasábokon nem esett szó. Tehát akkor a stílustű, ahogy a nevében is benne foglaltatik, egy olyan bronz (arany, ezüst, esetleg csont) tűfajta, ami a hajzat kordában tartására, vagy a ruha összefogására használnak. Nézzünk meg akkor egyet közelebbről a Balaton Múzeum gyűjteményéből. Az itt látható stílustűt még 1921-ben találták meg egy fenékpusztai sírban. A Valcum-fenékpusztai településről és erődítményről itt már sok szó esett, most az avarok uralma alatti időszakot kell elsősorban vizsgálnunk, hiszen eme 9,6 centiméteres darabot a Krisztus után 6-7. századra datálták a szakemberek. A kutatások szerint avar népesség nem élt az egykori Valcum településen, viszont feltételezik, hogy az itteni romanizált őslakosság jelentős kézműipari tevékenységet folytatott, és továbbra is kapcsolatot tartott Itáliával. Az egyik sírban megtalált stílustű a korszakban továbbra is használatos fibulák mellett a felsőruházat rögzítésére, összefogására szolgálhatott. Persze az is lehet, hogy egy nagyobb hajkoronát komfortosított vele a viselője. Mert ezeket a tűket már a korai bronzkortól használták eme két célra, a „fejüket″ már akkor díszíteni kezdték. Sőt, sokszor ki is volt fúrva a két végük, amit így valami fonallal vagy szíjjal, szalaggal kötöttek össze, megakadályozandó a kicsúszást és az elveszést. Egyes kutatók az éghajlat hűvösebbé válását hozzák fel oknak a fibulák elterjedésére, a lényeg, hogy a késői bronzkorban jelenik meg a Kárpát-medencében is ez a már díszítettebb ruhacsat, hogy aztán a római hódítók megjelenésével (Krisztus előtt 12) átvegye az uralmat. A felsőruházatot a tunicához, „alsóinghez″ rögzítő csatok egyben ékszerek és rangjelzők is voltak, valóságos divatcikké is váltak. Hogy aztán az idő előrehaladtával (a Rómát elűző hunok után megjelentek itt a gepidák, majd az őket a föld színéről eltörlő longobárdok, és végül jöttek a „hosszúszakállúakat″ Itáliába kergető avarok) miért kerülnek ismét előtérbe a mégis csak praktikusabb fibulák mellett ezek a stílustűk, azt nem tudom. Ha valakinek van erről tudomása, kérjük írja meg címünkre.” (Pálffy Lajos: Hopp, ez itt egy stílustű!) http://mandarchiv.hu/cikk/7188/Hopp_ez_itt_egy_stilustu

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Anyanyelvi kommunikáció
„Bronzból öntési eljárással készített népvándorlás kori ékszer, amely a hajkorona vagy a ruházat rögzítésére szolgált. A lelet hegyes vége hiányos, másik kanálszerű felső harmada vastagabb, mely ritmikus párhuzamos vonal és ék díszítésű.” (kobzosBBL)
„Bronzból öntési eljárással készített népvándorlás kori ékszer, amely a hajkorona vagy a ruházat rögzítésére szolgált. A lelet hegyes vége hiányos, másik kanálszerű felső harmada vastagabb, mely ritmikus párhuzamos vonal és ék díszítésű.” (kobzosBBL)

Gímszarvas (Cervus elaphus)

Oktatás

Általános

Cím
Gímszarvas (Cervus elaphus)
Leírás
A debreceni Nagyerdei Kultúrpark Nonprofit Kft. Állat- és Növénykertjében található 1968-as felvételeken gímszarvasok láthatóak. A gímszarvas a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó faj. Magyarországon a legtöbb példány a Dunától nyugatra él. A tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos és elegyes erdők lakója. A természetes élőhelyekről a gímszarvas már szinte teljesen kiszorult. A gímszarvas a legnagyobb szarvasfélék közé tartozik. A bika hossza általában 175–250 centiméter, marmagassága 100–150 centiméter, a nőstények kisebbek. A bikák ágas-bogas agancsot viselnek, melyet minden évben elhullajtanak és újat növesztenek. Szőrzete télen szürkésbarna, nyáron vörhenyesbarna. A tavasszal született borjak szőrzete vörösesbarna, sárgásfehér pettyekkel. Rokonaihoz hasonlóan kérődző, összetett gyomra négyüregű. Legelő típusú faj, tápláléka lágy szárú növények, de tavasszal a bokrokról és fákról a rügyeket is elfogyasztja.

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Anyanyelvi kommunikáció

Handzsár vagy jatagán?

Oktatás

Általános

Cím
Handzsár vagy jatagán?
Leírás
„Most akkor handzsár vagy jatagán, ez itt a kérdés. Mert a két török időkben használt gyilkos szerszám között inkább csak méretbeli különbségek vannak. A handzsár egy hosszabb tőrhöz közelít, míg a jóval hosszabb jatagánnal egy jófajta magyar végvári szablya ellen is lehetett védekezni – ideig, óráig. A keszthelyi Balaton Múzeum gyűjteményébe és a MaNDA adatbázisába Nemeshany községből bekerülő szúrófegyver talán hadizsákmányként érkezett meg a Sümeg melletti, kisnemesek által lakott faluba. A magyar nemesség, mint ismeretes, vérével adózott, tehát kötelessége volt részt venni az országot érintő fegyveres konfliktusokban. Ugyan a végvári vitézek többsége már a közrendűek közül került ki, a törökellenes harcokból a magyar nemesség is tisztességesen kivette a részét. A háborúk pedig minden időben zsákmányolással is jártak, a katonák néha egészen furcsa dolgokat is hazacipeltek magukkal a harctérről. A Boross család egyik Nándorfehérvár környékén vitézkedő sarja például egy török pasa méretes fehér márvány síremlékét szekereztette egészen az ország nyugati határán fekvő Gasztonyig, a követ a mai napig meg lehet nézni a templom oldalába falazva. Egy handzsár vagy jatagán háborús szuvenírként való hazavitele azért egyszerűbb dolog volt, de az is lehet, hogy még a török uralom megszűnésekor felejtette Nemeshanyban egy sebtiben távozó katona. A kétszer ívelt pengéjű gyilkos eszközt bátran nevezhetjük jatagánnak, hiszen 67,2 centiméteres a teljes hossza, a szakirodalom pedig általában a 25–30 centiméteres, hasonló formájú tőröket hívja handzsárnak. Ezt a két borotvaélesre fent egyélű fegyvert leginkább a közelharc során vetették be, akkor volt igazán hatásos, mikor az egymásnak feszülő gyalogos katonák már kardjukkal sem igazán tudtak kárt tenni egymásban. A jatagán a 95–100 centiméteres pengehosszú szablyával szemben csak védekezésre volt alkalmas, de arra sem sokáig. A handzsárt és a jatagánt egymás mellett, többnyire tokban és textilövbe tűzve hordták. A kezet védő keresztvasat soha nem tettek rájuk, viszont eredetileg a markolatukhoz a tevék térd alatti lábszárcsontját használták fel, innen jön ez a furcsa, két fülre emlékeztető nyélforma. Amit egyébként akkor is megtartottak, ha valamilyen más anyagból készítették el a markolatot. A fegyverek a keleti szokásoknak megfelelően gazdagon díszítettek voltak, a pengékbe általában Korán-idézeteket véstek vagy marattak, a csont markolatot filigrános foglalattal rögzítették és sokszor drágakövekkel díszítették. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha a 3D-s felvétel segítségével megforgatjuk a jatagánt.” (Pálffy Lajos: Borotvaéles gyilok selyemövbe tűzve) http://mandarchiv.hu/cikk/2711/Borotvaeles_gyilok_selyemovbe_tuzve

Kompetencia

Évfolyam
Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Anyanyelvi kommunikáció
Feketére festett fa markolat ezüst foglalatban, a pengén arany tausírozás. Fa hüvely sárgaréz szereléssel, kopott bársony borítással. A fegyvertárgyat a keszthelyi Balatoni Múzeum őrzi.
Feketére festett fa markolat ezüst foglalatban, a pengén arany tausírozás. Fa hüvely sárgaréz szereléssel, kopott bársony borítással. A fegyvertárgyat a keszthelyi Balatoni Múzeum őrzi.

Fenékpusztai népvándorlás kori bronz stílustű I.

Oktatás

Általános

Cím
Fenékpusztai népvándorlás kori bronz stílustű (Keszthely - Fenékpuszta 71/61. sor 1. mell., Kr. u. VI-VII. század) - I.
Leírás
„Azért ezek a régészek tudnak érdekes dolgokat mondani. Azt már tudjuk, hogy a pintadera, az pecsételőt jelent, a lunulacsüngő pedig egy félhold alakú ékszert, de hogy a stílustű mi fán terem, arról még ezeken a hasábokon nem esett szó. Tehát akkor a stílustű, ahogy a nevében is benne foglaltatik, egy olyan bronz (arany, ezüst, esetleg csont) tűfajta, ami a hajzat kordában tartására, vagy a ruha összefogására használnak. Nézzünk meg akkor egyet közelebbről a Balaton Múzeum gyűjteményéből. Az itt látható stílustűt még 1921-ben találták meg egy fenékpusztai sírban. A Valcum-fenékpusztai településről és erődítményről itt már sok szó esett, most az avarok uralma alatti időszakot kell elsősorban vizsgálnunk, hiszen eme 9,6 centiméteres darabot a Krisztus után 6-7. századra datálták a szakemberek. A kutatások szerint avar népesség nem élt az egykori Valcum településen, viszont feltételezik, hogy az itteni romanizált őslakosság jelentős kézműipari tevékenységet folytatott, és továbbra is kapcsolatot tartott Itáliával. Az egyik sírban megtalált stílustű a korszakban továbbra is használatos fibulák mellett a felsőruházat rögzítésére, összefogására szolgálhatott. Persze az is lehet, hogy egy nagyobb hajkoronát komfortosított vele a viselője. Mert ezeket a tűket már a korai bronzkortól használták eme két célra, a „fejüket″ már akkor díszíteni kezdték. Sőt, sokszor ki is volt fúrva a két végük, amit így valami fonallal vagy szíjjal, szalaggal kötöttek össze, megakadályozandó a kicsúszást és az elveszést. Egyes kutatók az éghajlat hűvösebbé válását hozzák fel oknak a fibulák elterjedésére, a lényeg, hogy a késői bronzkorban jelenik meg a Kárpát-medencében is ez a már díszítettebb ruhacsat, hogy aztán a római hódítók megjelenésével (Krisztus előtt 12) átvegye az uralmat. A felsőruházatot a tunicához, „alsóinghez″ rögzítő csatok egyben ékszerek és rangjelzők is voltak, valóságos divatcikké is váltak. Hogy aztán az idő előrehaladtával (a Rómát elűző hunok után megjelentek itt a gepidák, majd az őket a föld színéről eltörlő longobárdok, és végül jöttek a „hosszúszakállúakat″ Itáliába kergető avarok) miért kerülnek ismét előtérbe a mégis csak praktikusabb fibulák mellett ezek a stílustűk, azt nem tudom. Ha valakinek van erről tudomása, kérjük írja meg címünkre.” (Pálffy Lajos: Hopp, ez itt egy stílustű!) http://mandarchiv.hu/cikk/7188/Hopp_ez_itt_egy_stilustu

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
„Bronzból öntési eljárással készített népvándorlás kori ékszer, amely a hajkorona vagy a ruházat rögzítésére szolgált. A lelet hegyes vége hiányos, másik kanálszerű felső harmada vastagabb, mely ritmikus párhuzamos vonal és ék díszítésű.” (kobzosBBL)
„Bronzból öntési eljárással készített népvándorlás kori ékszer, amely a hajkorona vagy a ruházat rögzítésére szolgált. A lelet hegyes vége hiányos, másik kanálszerű felső harmada vastagabb, mely ritmikus párhuzamos vonal és ék díszítésű.” (kobzosBBL)

Szent Terézke kiváltságos főoltára

Oktatás

Általános

Cím
Szent Terézke kiváltságos főoltára
Leírás
A Képen egy festmény–repróról készült képeslap látható Szent Terézke kiváltságos főoltáráról.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A keszthelyi neoromán stílusú római katolikus templom (Kármelita Bazilika) főoltárát ábrázoló festmény-repró képeslapot a városi Kármelita Zárda adta ki 1937-ben, hogy a befolyt összeget Szent Terézke orgonája (Angster orgona) javára fordítsa.
A keszthelyi neoromán stílusú római katolikus templom (Kármelita Bazilika) főoltárát ábrázoló festmény-repró képeslapot a városi Kármelita Zárda adta ki 1937-ben, hogy a befolyt összeget Szent Terézke orgonája (Angster orgona) javára fordítsa.

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.