Általános

Cím

Mária-ábrázolások

Leírás

Szent István meghajolva a Kis Jézussal a karjában felhőn megjelenő Szűz Mária előtt felajánlja számára a jogart és a Szent Koronát, melyet díszruhába öltözött puttók tartanak. A kép közepén az égen sugárkoszorúban megjelenő nyitott kéz két bőségszaru között, fölötte bibliai idézet (Zsolt. 88 /89/, 14): „Exaltetur dextera tua.” [Karodban hatalom van, kezed erős,] jobbod fölemelve. A kép(mező) alatt szintén bibliai részlet (2. Mak. 14): „Offerens ei coronam auream” (szó szerinti fordításban itt ebben az értelemben: felajánlván neki az aranykoronát). A metszet a budapesti Piarista Múzeum gyűjteményének részét képezi. / A különféle Szűz Mária-ábrázolásokból összeállított válogatásunkban szereplő 17–18. századi barokk kori metszeteken Mária életéből vett jelenetek (eljegyzése Szent Józseffel, az angyali üdvözlet, a dolgozó és az együtt imádkozó Szent család, Mária mennybemenetele), illetve a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, valamint a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobormásolatai (máriacelli kegyszobor és kincstári kegykép, máriapócsi könnyező Madonna-kegykép, sasvári Piéta) jelennek meg. Az ábrázolások között jellemzően a következő általánosan elterjedt típusokkal találkozhatunk: a Fájdalmas Szűzanya (Mater Dolorosa), Köpenyes (oltalmazó) Madonna, a Segítő Mária (Mariahilf), a Napbaöltözött Asszony (mandorlában, lába alatt holdsarló, feje körül 12 csillagból koszorú), illetve a Máriát mint istenanyát (Genetrix, Theotokosz: istenszülő) karjában/ölében a gyermek Jézussal ábrázoló képtípusok. / A sokszorosított metszeteknek köszönhetően a zarándokok úticéljaként számontartott búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az egyszerű emberek otthonaiba is eljuthattak. A kegyképekről vagy kegyszobrokról készült metszetmásolatokat sokszor hozzáérintették az eredeti kultusztárgyhoz, hogy a csodatévő, gyógyító, óvó-védő, segítő erő a másolatra is átszálljon (népi vallásosság). / Kalazanci Szent József (1557–1648) az általa alapított piarista rendet Szűz Mária, Isten Anyja oltalmába ajánlotta. A rendalapító gesztusa a piarista címerben is teljesen egyértelműen megnyilvánult, amelynek motívumai Mária nevéből az összefonódó, koronázott M és A betűk, valamint a Mária, Isten Anyja szavak rövidítése (görögül: ΜΡΘΥ) lettek. A piaristák Mária iránti tiszteletének legfőbb hordozójává a 17. század végétől kezdve a San Pantaleo-templomban található Kegyes Iskolák Királynéja (Regina Scholarum Piarum) kegykép vált, amelyet 1688-ban helyeztek el a templom főoltárán; erről később számtalan festmény- és metszetmásolat készült. / Boldogságos Szűz Mária alakja számunkra különleges jelentőséggel bír mint Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae), miután I. Szent István király a magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta. A 15–17. században Mária Napbaöltözött Asszonyként (lába alatt holdsarlóval) való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett. Az országfelajánlást ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót császár (1657–1705): a pozsonyi országgyűlés (1687) alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta föl. A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, másik kezébe a jogar került.

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Miskakancsó: A legmagyarabb cserépedény

Leírás

A Tiszafüreden készült miskakancsó (hívókép, illetve 3D-melléklet) a túrkevei Finta Múzeum gyűjteményének darabja. A miskakancsó (miska, mihók, pintes) emberfejű, süveges borosedény. A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét (amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta). Jellegzetes dísze a hasán levő domborműves kígyó és a szintén domborműves sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van. – Ez az edényforma a közép-tiszai és az alföldi műhelyek specialitása volt. A legkorábbi ismert miskakancsó 1828-ból datált, de a készítés helye még nincs feltüntetve rajta. 1833-ból azonban már olyan tárgyunk van, amelyen a dátum mellett a készítési hely is feltüntetett: készült „Mező Csáth városában”. A legtöbb miskakancsó a 19. század 40-es, 50-es éveiben készült. A formát és a díszítményt illetően megállapítható, hogy a legdíszesebbek és egyben a legmagasabb művészi nívójúak esnek a legkorábbi időszakra. Ezek majdnem kivétel nélkül 19. sz. eleji katonát (huszárt) mintáznak csákóval a fején, öltözetén pedig gazdag sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó. A testen előfordul még karcolt, geometrikus díszítmény és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. – A magyar fazekasközpontok közül Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron készítettek miskakancsót, illetve elvétve Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. A legtöbbet és legnevezetesebbeket azonban Mezőcsáton, ugyanis a többi központban együttvéve nem készült annyi, mint itt. Legművészibbek a neves csáti mesternek, Rajczy Mihálynak a munkái. (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Velencei látkép

Leírás

A Piarista Múzeumban őrzött metszeten (ld. hívókép) Velencei látkép a Canal Grandéval: balra Szent Teodor oszlopon álló szobra (ill. a Szent Teodor-templom), a háttérben pedig a Santa Maria della Salute-templom. (A Szent Teodor-templom helyére, illetve maradványaira épült a Szent Márk-bazilika. A Santa Maria della Salute barokk építészeti alkotás, fogadalmi templom: építését az 1630-as pestisjárvány idején határozták el.)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Veress Géza: Hortobágyon

Leírás

Veress Géza (1899–1970) festő- és grafikusművész tájképeit a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum őrzi. // Veress Géza iparos nagycsalád első gyermekeként született 1899. július 9-én Hajdúböszörményben. Iskoláit szülővárosában kezdte, nyaranta Maghy Zoltánnal festegetett a Városerdőn. Rövid ideig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Csók István és Glatz Oszkár tanítványa volt. Tanulmányait az I. világháború szakítja meg: 1917-ben a fronton szolgált, harcolt Udinében, és sebesülten került Velencébe. Meghatározó élményei közé tartozik az ugyancsak katonai rajzolóként, fronttudósítóként működő Mednyánszkyval való találkozása, és Piave mellett szövődött ismeretsége Vaszary Jánossal. Ekkor döbbent rá, hogy a grafitnak mily döntő szerepe van a művészi ábrázolásban. Orosz hadifogságba került, ahonnan 1921-ben szabadult. 1924–29 között nagy utazásokat tett Törökországban és Afrikában, sőt eljutott Singapore-ba is. Közben állandóan vázlatozott tussal, akvarellel, diófapáccal. Kelet hétköznapjairól humoros, éles megfigyelésről tanúskodó akvarellsorozatot készített. Hazatérve Debrecenben telepedett le, kapcsolatát azonban megőrizte szülőhazájával, Hajdúböszörménnyel. A 30-as években freskókat készített a görögkatolikus templomban, előzőleg, 1929-ben pedig átfestette Káplár Miklós homlokzati festményét (Madonna gyermekkel). A 30–40-es években számtalan görögkatolikus templomban készített freskókat (mennyezeti freskó, 1931, Nyitrass, görögkatolikus templom) és ikonosztázion képeket (olajképek, 1940, Létavértes, görögkatolikus templom). A II. világháborúban ugyancsak katonai szolgálatot teljesített, ismét megsebesült, végül amerikai fogságba esett. A háborút a családja épségben átvészelte, de mindenük odaveszett, hazatérése után a semmiből kellett új életet kezdeniük. A hozzátartozók szeretete és a művészi önkifejezés belső kényszere harmóniát és hatalmas erőt adott számára. Nyarait a Tisza- és Bodrog-parton, Mádon, Tarcalon, Tokajban, Veresmarton töltötte, számtalan ékes tájképe őrzi természeti élményeit. Legszebbek párás tiszai napfelkeltéi és zempléni hegyrészletei. 1950–1961 között a debreceni Képzőművészeti Iskolában tanított, majd a megyei Képzőművészeti Munkacsoport vezetőjeként tevékenykedett. 1950-től több országos kiállításon vett részt. 1936-ban Varsóban tüntették ki, 1948-ban Petőfi-díjjal jutalmazták, 1952-ben Galambot hímző lány című olajfestményéért Munkácsy-díjat kapott. Tagja volt a Műpártoló Egyesületnek. 1970. szeptember 18-án Debrecenben bekövetkezett halála után 60 alkotása a Hajdúsági Múzeumba került. Sokrétű életműve a képzőművészet majd minden területére kiterjed. A sokszorosító grafikák közül a linót művelte. Főleg alföldi, ritkábban hegyaljai, hegyvidéki tájakat és figurális alkotásokat, naturalista portrékat, munkajeleneteket festett. Erős líraisággal átszőtt táj- és életképei a természet és a hagyományos paraszti kultúra iránti őszinte szeretetéről vallanak. (Forrás: Visuart Galéria)

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Kalocsai népviselet

Leírás

A válogatásban szereplő képillusztrációk A magyar népművészet című kétkötetes gyűjteményt gazdagítják. Ortutay Gyula munkájának jelen kötetei az ózdi Városi Könyvtárban találhatók.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia