6 - 10 találat a 6561 közül.

Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma II.

Oktatás

Általános

Cím
Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma (Üllő - 5. lelőhely, Kr. e. 2700/2500-2000/1900) - II.
Leírás
"Most a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából egy kora bronzkori öntőformával is megismerkedhetünk, hogy legyen fogalmunk arról, milyen egyszerű eszközökkel dolgoztak eleink. Üllőn, még 2006-ban találták meg a régészek ezt a kis, 6 centiméterszer 2,5 centiméteres agyagból égetett öntőformát, a pontos leírás szerint egy kétrészes, elkeskenyedő végű ár, vagy tű öntőformájának alsó felét. Amiből egyenesen következik, hogy volt ennek a formának egy hasonlóan agyagból égetett teteje is. Az is nagyon valószínű, hogy ez esetben a valamivel egymáshoz rögzített, vagy éppen a földbe beásott öntőformák közé borították bele az öntőnyíláson át a megfelelő mennyiségű felolvasztott bronzot – a formánkon látszik is a magas hő által hagyott nyom. Majd miután az megszilárdult, és kihűlt, levették róla a most 3D-ben is körüljárható kis cserépdarabot, az öntésnél keletkező fölösleget, a sorját pedig csiszolással, köszörüléssel távolították el. És készen is volt az ár, amivel ki lehetett lyukasztani a bőrt. Vagy a tű, amivel össze lehetett fogni a ruhát. Mert a Krisztus születése előtt 2700 és 1900 közötti makói kultúra emberének – aki ezt az öntőformát készítette, és használta, már volt szövőszéke, vagy legalább is valami hasonló alkalmatossága. Azt is tudjuk róla, hogy a sírmellékletek alapján (ezek jobbára csak agyagedények) nem volt valami gazdag népség, viszont már nagyállattartással foglalkozott, tehát ismerte a tehéntejből előállítható élelmiszereket is. (A 24 Üllőn feltárt gödör egyikében 14 fej és lábak nélküli szarvasmarha maradványait találták meg a régészek.) Aztán próbált védelmet nyújtó helyekre, és patakok partjára letelepedni. Halottait mindig elégette, hamvaikat cserépurnákba rakta, vagy egyszerűen beleszórta a sírgödörbe. A makói kultúra fazekasai általában kvarchomokkal „soványították” az agyagot, amivel dolgoztak. És az is érdekes, hogy nem voltak nagy temetőik, inkább magányos sírokat találtak a régészek vagy hármas, hatos sírcsoportokat. A bronzhoz szükséges rezet és ónércet viszont Üllő környékén hiába is keresnénk, így hát csak találgatni lehet, hogy a mai Ausztria területéről hozott alapanyagokból helyben dolgozott-e az amúgy a forma alapján jó szakembernek mondható fémöntő. Vagy esetleg csak az öntőforma került el valahogy az üllői 5-ös számú lelőhelyre." (Pálffy Lajos: Tűt öntött az üllői ember) http://mandarchiv.hu/cikk/6655/Tut_ontott_az_ulloi_ember

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Kétrészes, elkeskenyedő végű ár öntőformájának alsó fele. Sárgásbarna színű, kívül szürkésbarna foltosra égett. Az öntési folyamat tönkreteszi az égetett agyagból készített formák belsejét, ezért a két részes öntőformákat csak egyszer lehetett használni.
Kétrészes, elkeskenyedő végű ár öntőformájának alsó fele. Sárgásbarna színű, kívül szürkésbarna foltosra égett. Az öntési folyamat tönkreteszi az égetett agyagból készített formák belsejét, ezért a két részes öntőformákat csak egyszer lehetett használni.

Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma I.

Oktatás

Általános

Cím
Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma (Üllő - 5. lelőhely, Kr. e. 2700/2500-2000/1900) - I.
Leírás
"Most a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából egy kora bronzkori öntőformával is megismerkedhetünk, hogy legyen fogalmunk arról, milyen egyszerű eszközökkel dolgoztak eleink. Üllőn, még 2006-ban találták meg a régészek ezt a kis, 6 centiméterszer 2,5 centiméteres agyagból égetett öntőformát, a pontos leírás szerint egy kétrészes, elkeskenyedő végű ár, vagy tű öntőformájának alsó felét. Amiből egyenesen következik, hogy volt ennek a formának egy hasonlóan agyagból égetett teteje is. Az is nagyon valószínű, hogy ez esetben a valamivel egymáshoz rögzített, vagy éppen a földbe beásott öntőformák közé borították bele az öntőnyíláson át a megfelelő mennyiségű felolvasztott bronzot – a formánkon látszik is a magas hő által hagyott nyom. Majd miután az megszilárdult, és kihűlt, levették róla a most 3D-ben is körüljárható kis cserépdarabot, az öntésnél keletkező fölösleget, a sorját pedig csiszolással, köszörüléssel távolították el. És készen is volt az ár, amivel ki lehetett lyukasztani a bőrt. Vagy a tű, amivel össze lehetett fogni a ruhát. Mert a Krisztus születése előtt 2700 és 1900 közötti makói kultúra emberének – aki ezt az öntőformát készítette, és használta, már volt szövőszéke, vagy legalább is valami hasonló alkalmatossága. Azt is tudjuk róla, hogy a sírmellékletek alapján (ezek jobbára csak agyagedények) nem volt valami gazdag népség, viszont már nagyállattartással foglalkozott, tehát ismerte a tehéntejből előállítható élelmiszereket is. (A 24 Üllőn feltárt gödör egyikében 14 fej és lábak nélküli szarvasmarha maradványait találták meg a régészek.) Aztán próbált védelmet nyújtó helyekre, és patakok partjára letelepedni. Halottait mindig elégette, hamvaikat cserépurnákba rakta, vagy egyszerűen beleszórta a sírgödörbe. A makói kultúra fazekasai általában kvarchomokkal „soványították” az agyagot, amivel dolgoztak. És az is érdekes, hogy nem voltak nagy temetőik, inkább magányos sírokat találtak a régészek vagy hármas, hatos sírcsoportokat. A bronzhoz szükséges rezet és ónércet viszont Üllő környékén hiába is keresnénk, így hát csak találgatni lehet, hogy a mai Ausztria területéről hozott alapanyagokból helyben dolgozott-e az amúgy a forma alapján jó szakembernek mondható fémöntő. Vagy esetleg csak az öntőforma került el valahogy az üllői 5-ös számú lelőhelyre." (Pálffy Lajos: Tűt öntött az üllői ember) http://mandarchiv.hu/cikk/6655/Tut_ontott_az_ulloi_ember

Kompetencia

Műveltségi terület
Matematikai kompetencia
Kétrészes, elkeskenyedő végű ár öntőformájának alsó fele. Sárgásbarna színű, kívül szürkésbarna foltosra égett. Az öntési folyamat tönkreteszi az égetett agyagból készített formák belsejét, ezért a két részes öntőformákat csak egyszer lehetett használni.
Kétrészes, elkeskenyedő végű ár öntőformájának alsó fele. Sárgásbarna színű, kívül szürkésbarna foltosra égett. Az öntési folyamat tönkreteszi az égetett agyagból készített formák belsejét, ezért a két részes öntőformákat csak egyszer lehetett használni.

Miskakancsó 1854-ből

Oktatás

Általános

Cím
Miskakancsó 1854-ből
Leírás
„Tiszafüreden élhetett valami délceg obsitos huszár, jó boros ember. Miskának hívhatták, talán neki készítette egyik helyi fazekas az első zsinóros mentés embert formázó, füles boroskancsót. Így is lehetett, ami biztos, hogy a „miska” elnevezés ezekre a jellegzetesen magyar találmányokra az 1830-as években, Tiszafüreden bukkant fel. A miskakancsó „őshazájában”, Mezőcsáton „pintesnek” nevezték a derűt hozó edényt. (…) No de nézzük inkább a szinte kivétel nélkül zsinóros kabátba bújtatott, kalpagos, bajuszos ember arcát mutató kancsókat, melyek megszületésében a legnagyobb szerepe az 1750-es években virágkorát élő magyar huszárságnak lehetett. Hadik András huszárjai 1757-ben sarcolták meg Berlint, a történet a magyar virtus egyik legszebb példája volt és mellesleg megismertette Európával a magyar nemzet eme fontos erényét. A virtus igen közel áll az alkoholos italok fogyasztásához is, mondhatni nem is létezhetnek ezek ketten egymás nélkül. Így kerülhetett össze a huszár és a bor, de az biztos, hogy néhány korábbi előzmény után, jelen tudásunk szerint az első dátummal ellátott miskakancsót 1828-ban készítette egy mezőcsáti fazekas. És az is biztos, hogy Mezőcsáton készültek a legszebb darabok ebből az ólommázas, 1,7 literes (1 pintes) borosedényből. A miskolci fazekascéhben tanuló és Csátra visszaköltöző Rajczy Mihály hasonló nevű fiát tartják a néprajzosok és a szakma jelenkori művelői is a legjobbnak a műfajban. 1848-ban a mezővárosban lakó Kürti Ferencet lepte meg hű hitvese egy szép darabbal. (Amelynek láttán óhatatlanul elgondolkodik azon az ember, hogy manapság a névvel felcímkézett boron túl nem nagyon juthat az ilyen kedvesség.) Mezőcsáton a Rajczy család mellett még három família foglalkozott fazekassággal, ezen belül miskakancsó készítéssel. Edényeiken ott vannak a csak rájuk jellemző stílusjegyek, mások például az arckifejezések, a nyakkendők formái, vagy a felhasznált mintázatok. Más formákat és díszítményeket használtak a tiszafüredi fazekasok, a Katona-Nagy dinasztia, a náluk tanuló, majd önállósodó Nyúzó Gáspár és utódai, vagy a XIX. század végének kiemelkedő mestere, Bodó Mihály. Edényeiken szinte kivétel nélkül ott van a kígyó motívuma, ami a hosszú életet, vagy talán az öröklétet is szimbolizálta. Az egyik itt készült darabra Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című versének az első versszaka is fel van írva, ami nem is meglepő, hiszen a mesterek egytől egyig írástudó, művelt emberek voltak. Persze, nem bonyolult feliratok ezek („Aki iszik belőle, vájjon egészségére!”), de szép a kézírás és az edények, talán néhány igénytelenebb kidolgozású mezőtúri darab kivételével, igazi esztétikai élményt is nyújtanak." (Pálffy Lajos: Egy pint bor különleges ruhában) http://mandarchiv.hu/cikk/3175/Egy_pint_bor_kulonleges_ruhaban. A népművészeti tárgy a szolnoki Damjanich János gyűjteményének részét képezi.

Kompetencia

Évfolyam
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
Miskakancsó 1854-ből. Szolnoki Damjanich János Múzeum.
Miskakancsó 1854-ből. Szolnoki Damjanich János Múzeum.

Miskakancsó

Oktatás

Általános

Cím
Miskakancsó
Leírás
„Tiszafüreden élhetett valami délceg obsitos huszár, jó boros ember. Miskának hívhatták, talán neki készítette egyik helyi fazekas az első zsinóros mentés embert formázó, füles boroskancsót. Így is lehetett, ami biztos, hogy a „miska” elnevezés ezekre a jellegzetesen magyar találmányokra az 1830-as években, Tiszafüreden bukkant fel. A miskakancsó „őshazájában”, Mezőcsáton „pintesnek” nevezték a derűt hozó edényt. (…) No de nézzük inkább a szinte kivétel nélkül zsinóros kabátba bújtatott, kalpagos, bajuszos ember arcát mutató kancsókat, melyek megszületésében a legnagyobb szerepe az 1750-es években virágkorát élő magyar huszárságnak lehetett. Hadik András huszárjai 1757-ben sarcolták meg Berlint, a történet a magyar virtus egyik legszebb példája volt és mellesleg megismertette Európával a magyar nemzet eme fontos erényét. A virtus igen közel áll az alkoholos italok fogyasztásához is, mondhatni nem is létezhetnek ezek ketten egymás nélkül. Így kerülhetett össze a huszár és a bor, de az biztos, hogy néhány korábbi előzmény után, jelen tudásunk szerint az első dátummal ellátott miskakancsót 1828-ban készítette egy mezőcsáti fazekas. És az is biztos, hogy Mezőcsáton készültek a legszebb darabok ebből az ólommázas, 1,7 literes (1 pintes) borosedényből. A miskolci fazekascéhben tanuló és Csátra visszaköltöző Rajczy Mihály hasonló nevű fiát tartják a néprajzosok és a szakma jelenkori művelői is a legjobbnak a műfajban. 1848-ban a mezővárosban lakó Kürti Ferencet lepte meg hű hitvese egy szép darabbal. (Amelynek láttán óhatatlanul elgondolkodik azon az ember, hogy manapság a névvel felcímkézett boron túl nem nagyon juthat az ilyen kedvesség.) Mezőcsáton a Rajczy család mellett még három família foglalkozott fazekassággal, ezen belül miskakancsó készítéssel. Edényeiken ott vannak a csak rájuk jellemző stílusjegyek, mások például az arckifejezések, a nyakkendők formái, vagy a felhasznált mintázatok. Más formákat és díszítményeket használtak a tiszafüredi fazekasok, a Katona-Nagy dinasztia, a náluk tanuló, majd önállósodó Nyúzó Gáspár és utódai, vagy a XIX. század végének kiemelkedő mestere, Bodó Mihály. Edényeiken szinte kivétel nélkül ott van a kígyó motívuma, ami a hosszú életet, vagy talán az öröklétet is szimbolizálta. Az egyik itt készült darabra Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című versének az első versszaka is fel van írva, ami nem is meglepő, hiszen a mesterek egytől egyig írástudó, művelt emberek voltak. Persze, nem bonyolult feliratok ezek („Aki iszik belőle, vájjon egészségére!”), de szép a kézírás és az edények, talán néhány igénytelenebb kidolgozású mezőtúri darab kivételével, igazi esztétikai élményt is nyújtanak." (Pálffy Lajos: Egy pint bor különleges ruhában) http://mandarchiv.hu/cikk/3175/Egy_pint_bor_kulonleges_ruhaban. A népművészeti tárgy a túrkevei Finta Múzeum gyűjteményének részét képezi.

Kompetencia

Évfolyam
Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia

Könyvbutella (butéliák)

Oktatás

Általános

Cím
Könyvbutella (butéliák)
Leírás
A 3D-ben digitalizált, szőlőművelő és Szent Orbán alakjával díszített mázas kerámia butella a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének részét képezi. A butélia, butella, butykos „üvegformát utánzó ólommázas, hordozható cserépedény. Legfeljebb 25 cm magas, pálinka tartására szolgál. Alakja változatos. Lehet ovális, lapos vagy domborodó oldallal és lappal: henger alakú; hasáb alakú, kerekített vagy széles vállal (…) Mindegyik formának felül kis kerek szája van. Kedvelt, de az előzőknél ritkább forma a csukott könyv formájához hasonló könyvbutella, zsoltárbutella, imakönyv, amely négyzetes lapokból alakított mázas, díszes edény. Mindig egyedileg, megrendelésre készül, és rendszerint feliratos, évszámos. A hordóbutella hordóformájú pálinkásedény négy lábacskával, a tetején kerek szájjal. Általában mázas, de nem díszített. (…) Legtöbb és legdíszesebb butella a három nagy alföldi fazekasközpontból való (Mezőcsát, Tiszafüred, Hódmezővásárhely), de készítettek butellát Mezőtúron, Szentesen, Makón, Tótkomlóson is. “ (Magyar néprajzi lexikon)

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Könyvbutella. Keszthelyi Balatoni Múzeum.
Könyvbutella. Keszthelyi Balatoni Múzeum.

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.