6 - 10 találat a 7909 közül.

Kanta

Oktatás

Általános

Cím
Kanta
Leírás
A kanta széles szájú, öblös, vízhordó és tárolóedény. A kanta is korsó, de abban különbözik az ivóvizes korsótól, hogy kerek szájában nincs rostély. Ez a forma tekinthető a korsó régebbi alakjának. (…) Amikor a török hódoltság idején kialakult a rostélyos csörgős korsó, a kettő megkülönböztetésére a rostély nélküli, kerek szájú formát kantakorsónak vagy szájasnak nevezték el. A kantának lehet szájba illő fedője, hogy védje a víz tisztaságát. Mint vizesedény a kanta eredetileg máz nélküli, de később mázas kantát is csináltak. (…) Rendszerint párosával készült, mert mindkét kézben egy-egy kantával szoktak vízért menni, és a vizespadon is párosával állt a kanta. (Magyar néprajzi lexikon, Kresz Mária: Magyar népi cserépedények)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia
Kanta. Szájánál zöld mázas, nyakán barna földfestékkel hullámvonalas csík. Szárm.: Miskolc. Herman Ottó Múzeum (Miskolc)
Kanta. Szájánál zöld mázas, nyakán barna földfestékkel hullámvonalas csík. Szárm.: Miskolc. Herman Ottó Múzeum (Miskolc)

Kanta

Oktatás

Általános

Cím
Kanta
Leírás
A kanta széles szájú, öblös, vízhordó és tárolóedény. A kanta is korsó, de abban különbözik az ivóvizes korsótól, hogy kerek szájában nincs rostély. Ez a forma tekinthető a korsó régebbi alakjának. (…) Amikor a török hódoltság idején kialakult a rostélyos csörgős korsó, a kettő megkülönböztetésére a rostély nélküli, kerek szájú formát kantakorsónak vagy szájasnak nevezték el. A kantának lehet szájba illő fedője, hogy védje a víz tisztaságát. Mint vizesedény a kanta eredetileg máz nélküli, de később mázas kantát is csináltak. (…) Rendszerint párosával készült, mert mindkét kézben egy-egy kantával szoktak vízért menni, és a vizespadon is párosával állt a kanta. (Magyar néprajzi lexikon, Kresz Mária: Magyar népi cserépedények)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia
Mázatlan kanta, nyakán zöld és barna csíkkal díszítve. Szárm.: Gömör, 20. sz. eleje. Herman Ottó Múzeum (Miskolc)
Mázatlan kanta, nyakán zöld és barna csíkkal díszítve. Szárm.: Gömör, 20. sz. eleje. Herman Ottó Múzeum (Miskolc)

Ólommázas bokály

Oktatás

Általános

Cím
Ólommázas bokály
Leírás
„Az agyagművesség a legősibb mesterségek közé tartozik. Az ember a föld minden táján ősidők óta agyagból edényeket formált, és tűzben kiégette. Az agyag plasztikus, alakítható, kiégetés után kemény, törékeny lesz, de cserepe még töredékeiben is időtálló. A régészek cseréptöredékekből ki tudják olvasni a régmúlt idők történetét, hogy hol, mikor készült az edény, s milyen célt szolgált.” A magyar népi cserépedényeket (szilke, kanta, bokály, butella stb.) fazekasok készítették a 19. század végén és 20. század elején. „Lábbal hajtható korongon formálták, majd fazekaskemencében égették ki. (…) Csak egyszer égették ki a mázatlan edényeket. Ha mázas edényt akartak készíteni, akkor kétszer égettek. Az első égetés, a zsengélés után leöntötték az edényt mázzal, s a második égetés a mázzára égetés. Az ólommáz átlátszó, fényes, üvegszerű, lehet színtelen vagy színes, zöld, sárga. Mázolás előtt került sor az edény festésére, a díszítésre – írására, virágozására.” (Dr. Kresz Mária: Magyar népi cserépedények). A bokály karcsú, egyfülű, körte alakú, cserép borosedény. Hasa alacsony, nyaka elszűkül, majd újra kiszélesedik. Függőleges füle oldalt indul ki, lejjebb, mint a száj széle. Feneke keskeny, néha kis talpa van. Szája kerek, kiöntője nincs. Ritkán mázatlan. Néhol kancsó, korsó a neve. A habán fazekasok, ill. azok kései leszármazottai ónmázas bokályokat készítettek. Ólommázas bokályokat főleg Erdély magyar fazekasközpontjaiból ismerünk. A bokály szó az itáliai származású ’kancsó’ értelmű bocal szóból származik. Magának a formának az elterjedése általánosabb, mint az elnevezésé. A parasztság a formát csak a Székelyföld dél-keleti vidékén nevezi így, Kalotaszegen pl. kancsónak mondják. A szó nyugat-magyarországi változatai (bokála, bokálla, bokállo, bokora) nincsenek közvetlen kapcsolatban a kelet-magyarországi bokállyal. Nyugat-Dunántúlon a szó olyan borosedényt jelent, amely rendszerint összenyomott kiöntőjű, csöcsös szájú, itteni szóhasználattal korsó, boroskorsó. Bokálla a kancsóforma neve Sümegen. Ettől keletebbre a Dunántúlon már nem fordul elő. (Dr. Kresz Mária: Magyar népi cserépedények)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia
Bokály. Cserépedény, korongolt, fehér engob, ólommázas, ecsettel festett, írókázott, Torda. Déri Múzeum (Debrecen)
Bokály. Cserépedény, korongolt, fehér engob, ólommázas, ecsettel festett, írókázott, Torda. Déri Múzeum (Debrecen)

Ólommázas bokály

Oktatás

Általános

Cím
Ólommázas bokály
Leírás
„Az agyagművesség a legősibb mesterségek közé tartozik. Az ember a föld minden táján ősidők óta agyagból edényeket formált, és tűzben kiégette. Az agyag plasztikus, alakítható, kiégetés után kemény, törékeny lesz, de cserepe még töredékeiben is időtálló. A régészek cseréptöredékekből ki tudják olvasni a régmúlt idők történetét, hogy hol, mikor készült az edény, s milyen célt szolgált.” A magyar népi cserépedényeket (szilke, kanta, bokály, butella stb.) fazekasok készítették a 19. század végén és 20. század elején. „Lábbal hajtható korongon formálták, majd fazekaskemencében égették ki. (…) Csak egyszer égették ki a mázatlan edényeket. Ha mázas edényt akartak készíteni, akkor kétszer égettek. Az első égetés, a zsengélés után leöntötték az edényt mázzal, s a második égetés a mázzára égetés. Az ólommáz átlátszó, fényes, üvegszerű, lehet színtelen vagy színes, zöld, sárga. Mázolás előtt került sor az edény festésére, a díszítésre – írására, virágozására.” (Dr. Kresz Mária: Magyar népi cserépedények). A bokály karcsú, egyfülű, körte alakú, cserép borosedény. Hasa alacsony, nyaka elszűkül, majd újra kiszélesedik. Függőleges füle oldalt indul ki, lejjebb, mint a száj széle. Feneke keskeny, néha kis talpa van. Szája kerek, kiöntője nincs. Ritkán mázatlan. Néhol kancsó, korsó a neve. A habán fazekasok, ill. azok kései leszármazottai ónmázas bokályokat készítettek. Ólommázas bokályokat főleg Erdély magyar fazekasközpontjaiból ismerünk. A bokály szó az itáliai származású ’kancsó’ értelmű bocal szóból származik. Magának a formának az elterjedése általánosabb, mint az elnevezésé. A parasztság a formát csak a Székelyföld dél-keleti vidékén nevezi így, Kalotaszegen pl. kancsónak mondják. A szó nyugat-magyarországi változatai (bokála, bokálla, bokállo, bokora) nincsenek közvetlen kapcsolatban a kelet-magyarországi bokállyal. Nyugat-Dunántúlon a szó olyan borosedényt jelent, amely rendszerint összenyomott kiöntőjű, csöcsös szájú, itteni szóhasználattal korsó, boroskorsó. Bokálla a kancsóforma neve Sümegen. Ettől keletebbre a Dunántúlon már nem fordul elő. (Dr. Kresz Mária: Magyar népi cserépedények)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia
Fekete alapszínű ólommázas bokály írókázott díszítéssel. Szárm.: Torda. Déri Múzeum (Debrecen)
Fekete alapszínű ólommázas bokály írókázott díszítéssel. Szárm.: Torda. Déri Múzeum (Debrecen)

Hegedüs László: Tájkép - London I.

Oktatás

Általános

Cím
Hegedüs László: Tájkép - London I. (England, United Kingdom, aquarell festmény, 1984, sorszám: 200)
Leírás
Hegedüs László festőművész Tájkép - London I. (1984) című aquarell festménye 1990-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. Az alkotó 1920-ban született Budapesten. "Festő, grafikus. 1936-38 között az Aba Novák Vilmos Stúdióba járt, ahol Vaszary tanítványa volt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. 1945 után a Fókusz, illetve a Művész Galéria tulajdonosa. 1948-tól külföldön tevékenykedett: Ausztriában, Olaszországban, majd 1972-ig Ausztráliában. Ezután Londonban telepedett le, de többször látogatott Magyarországra. 1987 óta ismét Ausztráliában él. Egyéni tárlatai voltak vidéken (Szentes, Nyírbátor, Hatvan) és külföldön (Melbourne, Sydney, Brisbane, London), valamint csoportosak az Ernst Múzeumban, a Nemzeti Szalonban, Londonban, Melbourneben stb. Munkáit őrzik a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, ausztráliai, párizsi, római, amerikai és angliai közgyűjteményekben. 1982-ben ötven festményét és harminc grafikáját a nyírbátori Báthory Múzeumnak ajándékozta." (in: http://www.kieselbach.hu/muvesz/hegedus-laszlo-_hegedus_-laszlo__9087) „Hegedüs László festőművész tájképfestészete senkivel össze nem hasonlítható helyet foglal el a magyar és az egyetemes művészetben. A világpolgár művész egyaránt otthonosan mozog a magyar vidéken, a földgolyó kontinenseinek hatalmas városaiban és legapróbb szigetein egyaránt. Művein az ember alkotta világ szublimálódik a végtelen természet tisztaságába és ősi ártatlanságába, az Univerzum harmóniájába. Képei végtelenül gazdag színárnyalatokat megjelenítő, bátor, lendületes ecsetvonásokkal ’poéta natus’-ként a plein air jegyében megalkotott, ökonomikus remekművek. A művész leginkább szűrt fényben, a kora hajnali derengésben vagy a lebukó nap fényében igyekszik megörökíteni a körülötte lévő világ egy szegmentumát. Expresszív lírai impresszionista ábrázolásmódjába szürrealisztikus elemek ötvöződnek. Az általa ábrázolt témát gyakran sikerül kiszabadítania a nyugati kultúrát rabságban tartó centrális perspektíva hálójából, s a kompozíció a kitágított, a kiterített, olykor a fordított perspektíva törvényszerűségeinek jegyében szerveződik. A távol-keleti kultúrák ideológiája és világábrázolása, meditatív képalkotása nagy hatást gyakorolt Hegedüs László művészetére. Műalkotásai nem a pillanatnyi látványt rögzítik, hanem az éppen aktuálisan vizuálisan megragadhatóból kidesztillált időtlen, örökkévaló, létfilozófiai mélységű érzelmi-gondolati struktúrát fogalmazzák meg a legautentikusabb vizuális önkifejezés, a festészet nyelvén. Hegedüs Zoltán nem pusztán érzelmek és hangulatok festője, hanem a pillanatnyi mulandó látványban a Világmindenség attribútumait, valamint a Részben mindig az Egészet kereső és megjeleníteni igyekvő festőművész, pillanatnyi képi impressziókból az időtlen Ontológiai Szubsztancia aranymosója, a természeti fények pazar játékának tanúja és krónikása, a színek és fények zenésze. Tájképei lélekkondicionáló, gyógyító meditációs források és objektumok, melyek kiszabadítanak a nyugati kultúra patologikus lineáris idejének fogságából, s szakrális idődimenziókba emelnek.” (kobzosBBL)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.