6 - 10 találat a 8504 közül.

Római kori egyenes vállú kerek pengéjű kapa I.

Oktatás

Általános

Cím
Római kori egyenes vállú kerek pengéjű kapa I.
Leírás
„Kevesen tudják, de a kapa az emberiség egyik legrégibb és legtovább használatban lévő munkaeszköze. Amit mostanság is forgatnak szerte a nagyvilágban, csak talán a kevésbé tájékozottaknak jelent múzeumot, mond egyre kevesebbet ez az eszköz. Most egy meglehetősen régi darabot, a rómaiak által uralt Pannóniában használt kapát veszünk górcső alá, hogy rajta keresztül el tudjuk mondani mindazt, amit erről a szerszámról érdemes. A Balatoni Múzeum által digitalizált, 19,2 cm hosszú, vasból kalapált kapafejet még az is lehet, hogy egy római légiós cipelte magával, több, mint 30 kilós menetfelszerelése részeként. (Megnézném azt a mai szerződéses katonát, aki saruban, lemezpáncélban és sisakban, hajítódárdákkal a kézben 30 kilométert gyalogolna ezzel a súllyal, késő délután pedig üres gyomorral hozzálátna egy megerősített tábor építéséhez. A légiósoknak ez mindennapi rutin volt.) Mivel a légiósok idejében az ekehasználat már általános volt Európában, az építkezések mellett leginkább a szőlőművelés eszközeként jöhetett számításba a kapa. Valószínűleg eme „egyenes vállú, kerek élű” szerszámot sem használták mondjuk ugarfeltörésre. Pedig az idők hajnalán, az ősember által forgatva ilyen szerepe is volt az ásóbotokat követő, horgas fából, vagy még inkább szarvasagancsból, csontból készült (lásd: agancskapa) szerszámoknak. Később aztán az agancsdarabot fanyélre kötözték, vagy a horgas faág végét kővel, fémmel tették hatékonyabbá. A kapák földművelés felett gyakorolt kizárólagos uralma az ekék megjelenéséig (Krisztus előtt 4. évezred) tartott, majd pedig Amerika felfedezése után ismét fontos szerephez jutottak. Mert mind a dohány, mind pedig a burgonya és a kukorica termesztéséhez nem volt elég csak az eke és a borona, például a dohány palántáinak kapával vágtak lyukat, mint ahogy sok helyen a krumplinak is mind a mai napig. Aztán eme kényes növények gyomtól való megszabadításához is kapát használnak szerte e kerek világon. A kapák vas fejét egészen a gyáripar kialakulásáig kis vashámorokban készítették és utazó kereskedőkön keresztül, vagy vásárokon terítették. A kapafej formája függött a talaj minőségétől, de a helyi szokásoktól is. A magyarországi kapanevekben szerepel a kialakulás helye (pl. debreceni, vagy balatoni kapa) mellett a népcsoport, nemzetiség megnevezése is, ahol kialakult. A kapálás, a kapa tavasztól késő őszig való forgatása férfimunkának indult falun, de a családfő a múlt század második felében már jobbára a városba járt dolgozni, így az ilyen munkák java az asszonyokra maradt. Általában azok jártak jól, akik kalákában dolgoztak, így az ösztönző társas jelenlét mellett a beszélgetéssel a monotonitást is ellensúlyozni lehetett. A hosszában ültetett krumplit és kukoricát soronként mentesítették a gyomtól, sokszor reggeltől estig tartó, ebédszünettel megszakított munkával. Kapát használtak a burgonya őszi begyűjtéséhez is, de a kukorica állati takarmányként hasznosított szárát is ezzel vágták le. Használták, használják a kapát az építkezéseken, és ott van/volt a földi lét utolsó állomásán, a temetéseknél is.” (Pálffy Lajos: Az örök kapa) http://mandarchiv.hu/cikk/5299/Az_orok_kapa

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
„A mai kapa őse valószínűleg a gyűjtögetésnél, majd a kezdetleges földművelésnél használt, kihegyezett, horgas faág volt. Hosszú fejlődés folyamán a horogra éles kődarabot, majd vaspapucsot erősítettek, ill. később vaslemezzel helyettesítették.” (MNL)
„A mai kapa őse valószínűleg a gyűjtögetésnél, majd a kezdetleges földművelésnél használt, kihegyezett, horgas faág volt. Hosszú fejlődés folyamán a horogra éles kődarabot, majd vaspapucsot erősítettek, ill. később vaslemezzel helyettesítették.” (MNL)

Újmajori római kori öntött bronz gyűrű-kulcs

Oktatás

Általános

Cím
Római kori öntött bronz gyűrű-kulcs (Keszthely - Újmajor)
Leírás
A római kori bronz gyűrű-kulcs külső palástjának állati fejet szimbolizáló kulcshoz közelebbi része öt-öt domború ívvel bordázott, s a ládikakulccsal átellenes irányban a gyűrű keresztmetszete csökken. Ékkő berakás helyett a kulcs alatti részen saját anyagából formált négyszögletes, átlós (X) vésetű, a peremeken finoman ívelt kiemelkedés található. A gyűrű-kulcs pragmatikai funkciójából következő kényszerű robusztusságát a megformálás és a díszítés könnyeddé, kecsessé oldja. A Csák Árpád 1940-es újmajori ásatásai alkalmával felszínre került római kori régészeti lelet gyakorlati célja és esztétikai funkciója organikus egységet alkot a korabeli kifinomult műves mesteri munka terméseként. (kobzosBBL) „A nők, amióta világ a világ, vonzódtak a különféle ládikákhoz, dobozokhoz. Olyanokhoz is, amiket kulcsra lehet zárni, amikben titkokat lehetett tartani. Valószínűleg egy ilyen ládika kulcsára bukkantak a régészek a keszthelyi Újmajor területén 1940-ben folytatott ásatáson. A kulcsot a Balatoni Múzeum munkatársai digitalizálták 3D-ben. A kis ládikók, dobozkák, az illatszeres üvegcsék, fiolák, tégelyek, fésűk, ecsetek és tükrök mellett az ókori Rómában is ott voltak a nők hálószobáiban, öltözködő asztalkáin. Mert a női szépség ápolása akkor is napi rutinnak számított, s megvoltak az elvárások arra nézve, hogy kell kinéznie egy magára valamit adó nőnek. Krisztus előtt 1500 körül írták az Ebers-papiruszt, ami az első forrás a szépítőszerek használatára, amelyben a haj- és arcfestékek mellett szájszag elleni pasztillák készítését is ismertették. A római nők, akiknek kötelező volt a csatokkal, tűkkel és fésűkkel variált hosszú haj, diólevél főzettel tüntették el ősz hajszálaikat, ha pedig szőkét akartak, akkor timsóval dolgoztak. Testüket, ruhájukat és fürdővizüket is illatosították, rózsa-, nárcisz- és jázminszirmokból, mirhából, tömjénből, és mint azt a Bibliában is olvashatjuk, mirtuszból készítettek parfümöket. Szájukat kárminnal vagy cinóberrel „rúzsozták”, szempillákat antimonnal erősítették, a szemhéjat pedig rozsda- és malachitporral színezték. Púdernek leginkább a krétakő porát használták, csipesszel, gyantával és tajtékkővel szőrtelenítettek. Kencéiket - ha nem volt erre alkalmas rabszolga kéznél - saját maguk keverték sok gyógynövényt is felhasználva. Éltek az éjszakai arcpakolás lehetőségével is, a kezüket pedig a meglehetősen kellemetlen szagú gyapjúzsírral puhították. El lehet hát képzelni, hogy Rómában is mennyi minden lehetett egy átlagos öltözködő vagy szépítőszeres asztalkán, ami előtt rengeteg időt töltöttek el akkor is a nők. Logikus hát, hogy itt, ahol a férfiak amúgy sem szívesen matatnak, itt tartották titkaik egy részét is. Mondjuk szerelmes üzeneteket egy kis zárható ládikában, melynek kulcsát, hogy el ne vesszen, vagy illetéktelen kezekbe ne kerüljön, gyűrűjükön hordták nagy okosan.” (Pálffy Lajos: Gyűrű és kulcs a titkok dobozához) http://mandarchiv.hu/cikk/4285/Gyuru_es_kulcs_a_titkok_dobozahoz

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
"A Csák Árpád 1940-es újmajori ásatásai alkalmával felszínre került római kori régészeti lelet gyakorlati célja és esztétikai funkciója organikus egységet alkot a korabeli kifinomult műves mesteri munka terméseként." (kobzosBBL)

Várvölgyi bronzkori öntött tokos bronz balta I.

Oktatás

Általános

Cím
Várvölgyi késő bronzkori öntött tokos bronz balta (Nagy-Lázárhegy, Kr. e. X-IX. század) - I.
Leírás
„Hogy milyen népek lakták a bronzkorban a keszthelyi fennsík keleti részét, és hogy hogyan nevezték magukat, azt nem lehet tudni. Az biztos, hogy egykoron tokos bronzbaltákat használtak, legalábbis ilyeneket fordított ki a földből Várvölgyön Müller Róbert régész ásója 2005-ben. A keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársainak jóvoltából most egy ilyen eszközt is tanulmányozhatunk 3D-ben a MaNDA adatbázisában. Várvölgyet Zsid néven 1121-ben említik az oklevelek, a honfoglalás előtt pedig sokféle nép megfordulhatott erre. A település viszonylagos rejtettsége és védhetősége vonzó lehetett a békés termelőmunkát végző nációk számára. A falu eme kiváló adottságait talán az is jelzi valahol, hogy szép gótikus templomának tornyában maradt meg az ország legöregebb, 1525-ből származó harangja. Amit természetesen bronzból öntöttek, mint ahogyan azt a tokos baltát is, amit a Dunántúl legnagyobb későbronzkori magaslati településének feltárása alatt találtak a várvölgyi Nagy-Lázárhegyen. A leletek többsége (hét mázsa kerámia és 80 kiló bronztárgy) az urnamezős kultúra idejéből, a i.e. 10. és 9. századból származik. Ugyanitt ebből az időszakból tekintélyes mennyiségű őrlőkő is a felszínre került, ami ismét csak a békésebb életmódra utalhat. De ehhez is szükség volt különféle eszközökre, például baltákra, amit a közösség, ha megvoltak a feltételek, saját maga állított elő, ha pedig nem volt szaktudás, vagy nyersanyag, akkor kereskedelem útján szereztek be, talán éppen terményekért cserébe. Az 1000 lakosú bronzkori Várvögyön a leletek szerint elég sokan értettek a bronzművességhez, ami azért nem volt olyan nagy tudomány, lévén a réz és ón ötvözetéből összeálló bronz jól munkálható, önthető fém. Amit az ókori keleten már a 4. évezredtől használtak eszköz- és fegyverkészítésre, Magyarország területén pedig kb. i.e. 1700 - i.e. 1300 között terjedtek el azok a baltatípusok, amilyeneket a várvölgyi öntőemberek is elő tudtak állítani. Ezek a „tokos balták” üregesek voltak, ebbe az üregbe illesztették bele a nyelet úgy, hogy maga a nyél a fa egy oldalsó ága volt, ami beleszorult a „tokba”. Így a bronz baltafej az erőhatások miatt minden fejszecsapásra csak jobban rászorult a nyélre, de az öntvény végén lévő fül is a rögzítést szolgálhatta. A tokos balták változatos méretben készültek és egy másik nyéllel vésőként is dolgozhattak velük a bronzkori mesteremberek. A közösség leginkább baltaként használta a jól élezhető és nem rozsdásodó termékeket, amik jellemző módon ebben az időszakban értékesebbek voltak, mint a kezdetleges vasöntvények. A most 3D-ben is tanulmányozható baltafej a korszak egyszerű díszeit hordja, kisebb öntési hibát is megfigyelhetünk rajta, de minden bizonnyal jól szolgálta gazdáját a béke napjaiban, vagy éppen egy a fennsíkra vezető útra épített torlasznál kialakuló összecsapásban.” (Pálffy Lajos: Milyen is az a tokos balta?) http://mandarchiv.hu/cikk/4547/Milyen_is_az_a_tokos_balta

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Digitális kompetencia
Öntött, tokos bronz balta. A megvastagított peremű köpü kívül és belül ovális, melyen öntési varrat fut körbe. A perem alatt három vízszintes borda fut, s rögzítésre szolgáló fül van. Mellette öntési hiba miatt a köpü oválisan átlyukadt.
Öntött, tokos bronz balta. A megvastagított peremű köpü kívül és belül ovális, melyen öntési varrat fut körbe. A perem alatt három vízszintes borda fut, s rögzítésre szolgáló fül van. Mellette öntési hiba miatt a köpü oválisan átlyukadt.

Harangedény-kultúra: Kora bronzkori lábas tál

Oktatás

Általános

Cím
Kora bronzkori lábas tál
Leírás
”Nézem ezt a lábakon álló kis tálat, és azon gondolkodom, vajon mire használhatta a bronzkor embere. Vagy inkább asszonya, mert az asszonyok dolgoztak az edényekkel, a férfiak a fegyvereket, szerszámokat forgatták. Mit ehettek belőle a szigetszentmiklósi Felső Ürge-hegyi dűlőben, mielőtt a rég eltűnt település temetőjében elásta valaki. Mert nem sírban találták meg az M0-ás körgyűrű építését megelőző feltáráson a régészek, hanem egy különálló gödörben eltemetve, egy kis füles csészével együtt. A temetőben egyébként 209 sírt tártak fel, volt, ahol megtalálták a csontmaradványokat, volt, ahol csak a hamvakat tartalmazó urnát, vagy csak a hamvakat egyszerűen elszórva. Ha volt csontváz, akkor szembetűnő volt, hogy a férfiak a bal oldalukra, a nők pedig éppen a másikra fordítva lettek a sírokba fektetve, de arcuk minden esetben a felkelő nap felé nézett, mintha ők is a feltámadást várták volna. És ami még érdekes, volt 29 jelképes sír is, amiben nem voltak emberi maradványok, csak fegyverek: tőrök, nyílhegyek és csuklóvédők. Mert évezredes szokás volt az, hogy a közösség tagja akkor is kapott otthon sírhelyet, ha egy hadjáratban, vagy éppen vadászat közben lakóhelyétől távol halálozott el. Ilyen sír arany és ezüst mellékleteit mutatták be nemrégiben a Nemzeti Múzeumban, a gazdag hun harcos, akinek bemutatták a 420 és 450 között készült használati tárgyakból álló, lópatkó alakot mutató csoportokban elásott áldozatot, még az is lehet, hogy Attila itáliai hadjáratában veszítette el az életét. Mint ahogy az is előfordulhat, hogy ezt a lábas tálat és a füles bögrét egy olyan lány, vagy asszony emlékére vitték ki a temetőbe, aki valamikor réges-régen ott a szigetszentmiklósi közösségben nagyon sokat jelentett valakinek. Az viszont biztos, hogy a most a Szentendrei Ferenczy Múzeum által 3D-ben is digitalizált edény a kora bronzkori harangedényes népesség hagyatéka a Krisztus előtt 2600–2200 közötti időszakból. Amikor Európa-szerte, a Brit-szigetektől az Ibériai-félszigetig, és a mai Lengyelország és Magyarország területéig elkészítették ezeket a főként temetkezésekből előkerült, harang alakú, tűzvörös színű, bepecsételt díszítésű edényeket.” (Pálffy Lajos: Amikor harangedényeket készítettek egész Európában)http://mandarchiv.hu/cikk/6336/Amikor_harangedenyeket-keszitettek_egesz_Europaban

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Homokkal és aprókaviccsal soványított, vízszintes, díszített peremű, talpas tál. Pereme lekerekített, a perem két szélén apró, beszurkált pontokból álló vonalak futnak körbe, ezeket rájuk merőleges, hasonlóan beszurkált dupla vonalak osztják.
Homokkal és aprókaviccsal soványított, vízszintes, díszített peremű, talpas tál. Pereme lekerekített, a perem két szélén apró, beszurkált pontokból álló vonalak futnak körbe, ezeket rájuk merőleges, hasonlóan beszurkált dupla vonalak osztják.

Szentendrei római kori üveggyöngy ékszer II.

Oktatás

Általános

Cím
Szentendrei római kori üveggyöngy ékszer (Szentendre - 28/2. lelőhely, Kr. u. I-IV. század) - II.
Leírás
„Nézegetem ezt az egyszerű, szürke, jelentéktelen kis üveggyöngyöt. Tényleg, nagyon meggondolná manapság valaki, hogy egy ilyen holmikból összeállított nyaklánccal, karkötővel ékítse magát. Aztán mégis mekkora munka, szakértelem és tapasztalat van ebben a kis semmiségben! A Ferenczy Múzeumi Centrum régészei által egyik szentendrei ásatáson megtalált darab átmérője meglehetősen nagy, 1,9 centiméter. Így arra következtethetünk, hogy minden valószínűség szerint nyakláncként hordhatták, így zavarhatta a legkevésbé az ilyen gyöngysor a viselőjét annak mozgásában, tevékenykedésében. Az is valószínűsíthető, hogy a tulajdonos egy hölgy volt, aki a ruhája felett hordta az ékszert. Ami nem is biztos, hogy csak ilyen szürke, unalmas gyöngyszemekből állt. Talán éppen valami élénkebb színű, mondjuk sötétpiros gyöngy szakította meg szabályos időközönként ezt a szürkeséget, de ebből valahogy nem került elő egy sem az ásatáson. Aztán egyáltalán nem hozzáértőként elképzeltem, hogy készülhetett ez a rovátkákkal díszített darab. (Az ókori üveggyártásról egy korábbi cikkünkben, éppen egy római kori üvegcse kapcsán már olvashattak.) Arra gondoltam, hogy nem egyenként formálta meg és rovátkolta be a képlékeny üvegpasztából a régi mester a gyöngyöket, mert akkor meglehetősen sokáig dolgozott volna egy ilyen olcsónak számító darabon. Inkább valahogy úgy indulhatott a munka, hogy egy téglalap alakúra formált üvegmasszából egy homokos agyagból formált rúd köré hengert hajtott, majd ezt berovátkolva eltávolította az agyagmagot. És szépen feldarabolta a kellő méretekre a hengert. Legalább is én, minden technikai és anyagismert híján, így fogtam volna hozzá. Aztán az is meglehet, hogy mégis csak egyenként, kis üvegrudacskákból hajtotta meg a gyöngyöket a valamikor a Krisztus utáni első és negyedik század között élő szakember. Már csak azért is lehetett így, mert az ókori ember időfogalma egészen más volt, mint a ma élőé. A források arról szólnak, hogy nem volt az a mára jellemző eszeveszett teljesítménykényszer, jutott bőven idő egy-egy munkadarab elkészítésére.” (Pálffy Lajos: Munkaigényes üveggyöngy?) http://mandarchiv.hu/cikk/7319/Munkaigenyes_uveggyongy

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
“A római kor kifinomult üvegművészete a világ számára paradigma technikai és esztétikai értelemben egyaránt. A korabeli mesterek a birodalom különböző részéről származó alapanyagokból pazar szín- és formavilágú üvegtárgyakat alkottak.” (kobzosBBL)
“A római kor kifinomult üvegművészete a világ számára paradigma technikai és esztétikai értelemben egyaránt. A korabeli mesterek a birodalom különböző részéről származó alapanyagokból pazar szín- és formavilágú üvegtárgyakat alkottak.” (kobzosBBL)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.