26 - 30 találat a 9515 közül.

Tornakápolna – Zsidó temető: II. számú sírkő

Oktatás

Általános

Cím
Tornakápolna – Zsidó temető: II. számú sírkő (Veres András: Aggtelek környéki zsidó temetők /fotográfiai gyűjtemény/, 1981, képazonosító: nincs)
Leírás
Veres András feltétlen imperativus által vezérelve több éven keresztül fényképezte és következetes pontossággal dokumentálta az Aggtelek környéki elhagyott, az emberi gyarlóság és a természet által rohamosan pusztuló zsidó temetőket. A Tornakápolna – Zsidó temető: II. számú sírkő című/tárgyú fekete-fehér pozitív fotográfia jogtulajdonosa a szerző és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága (Jósvafő). „A vidéki zsidóságot a soá alatt szinte teljesen elpusztították. Intézményei is az enyészeté lettek. Az eltűnt (lerombolt, leégett) zsinagógák képét szerencsés esetben egy-egy képeslap, magánfotó, esetleg publikáció őrzi. Megsemmisültek a hitközségi irattárak, elvesztek a magániratok, fényképek. A zsidó üzleteket, lakásokat átalakították. A legtöbb vidéki településen már semmi nem emlékeztet arra, hogy ott valaha zsidók éltek, jelentős zsidó közösségek, melynek tagjai a város, a falu gazdasági, társadalmi és kulturális életében fontos szerepet játszottak. Ami megmaradt belőlük, az a temető. Már ahol megmaradt. A közösségek elpusztításával ugyanis az sem maradt, aki a temetőket gondozza, a sírokat látogassa. Pedig a halottakról való gondoskodás a zsidó vallás egyik legfontosabb parancsa. Egészen a közelmúltig Magyarországon közel másfélezer olyan zsidó temetőt jegyeztek, mely az elmúlt hatvan évben a hitközségek felszámolása miatt gondozatlanul vált a természet és a rongálók martalékává. A gránitköveket elhordták, a területet gyom, cserjék, fák nőtték be, a kerítéseknek nyomát sem látni… A holokauszt 50. évfordulóján néhány önkormányzat vagy helyi közösség figyelme a zsidó temetők felé fordult, kigazolták, esetleg be is kerítették, egy-két helyen ma is gondozzák. Néhány zsidó és civil alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy helyreállítanak zsidó temetőket, ami természetesen pénzkérdés is, de nem kizárólagosan… A vidéki hitközségek irattárai többnyire megsemmisültek a soá alatt… Az adott település zsidó lakosságára nagyon fontos adatbázist jelentenek a temetők adatai, melyek jól kiegészíthetők a halotti anyakönyvek adataival, a gyászjelentésekkel és a parcellakönyvekkel. S ha a temetők adataihoz hozzáadjuk a deportáltak listáit, szinte teljes adatbázishoz juthatunk. Ha fel akarjuk idézni ezt az egykor volt világot, a falusi, kisvárosi zsidók életét, támaszkodhatunk a zsidó és nem zsidó visszaemlékezőkre. A soát túlélők többsége azonban Budapestre vagy nagyvárosokba költözött, felkutatásuk sem egyszerű feladat, nem beszélve arról, hogy lassan elhalnak. A 20. század első felének a falu hagyományait feltáró néprajzi, szociográfiai falukutató irodalomból a vidéki zsidóság kimaradt. A korabeli zsidóság tudományos leírása, zenei, művészeti feldolgozása nem történt meg. Talán csak Szabolcsi Bence és néhány tudós rabbi néprajzi leírásai jelentenek kivételt. A megmaradt – nem kirabolt – zsidó temetők két vonatkozásban szolgálhatják eredeti funkciójuktól eltérően a zsidóságot: 1. Adataik rögzítésével forrásmentést végzünk, s így azok felhasználhatók lesznek a helytörténet kutatásában. 2. Helyszínei lehetnek azoknak a megemlékezéseknek, amelyek nem kizárólagosan csak a holokausztnak, hanem az egykor ott élt zsidó közösségeknek, személyeknek állítanak emléket… Következtethetünk a temetők adataiból a halálokokra, járványokra, gyermekhalandóságra. Rekonstruálhatjuk a chevratagokat (legtöbbször külön helyük van a temetőben), a hitközségi elöljárókat, hisz a tisztségük sokszor fel van tüntetve a sírkövön. Vizsgálhatjuk a kövek formáját, díszítményeit. Ezek alapján a lévita és kohanita származásúakat találhatjuk meg. A halahikus idézetek kultúrtörténeti és vallástörténeti tanulságokat hordozhatnak. Abszolút fontos forrásai a családfakutatásnak… Az adott település kiemelkedő zsidó származású polgárainak a sírjai lehetőséget adnak a helybeli pedagógusoknak, hogy helytörténeti séta keretében tanítványaikkal felkeressék a temetőt. Helyszíne lehet a zsidó temető a holokauszt-megemlékezéseknek.” (in: Balázs Edit: Mi maradt a vidéki zsidóságból? /részlet/, Fórum Társadalomtudományi Szemle, Budapest, 2011/4)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia

Idős kanász férfi portréja a XIX. század végéről I.

Oktatás

Általános

Cím
Idős kanász férfi portréja a XIX. század végéről I.
Leírás
„A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat. Egyre gyarapodó archívumunkban számos régi fotót találunk erről a nem igazán előkelő foglakozásról, és a kanász által régen használt eszközökről. A mesterség mondhatni ősi, hiszen a disznók háziasítása egészen az ősemberig vezethető vissza. A jelenlegi házisertések ősét pedig logikusan a különféle vaddisznók környékén kell keresnünk. Európába állítólag a Közel-Keletről érkeztek az első példányok, érdekes, mostanság éppen arrafelé élnek olyan népek, akik nem hajlandók húsukból fogyasztani. A házisertés, no és az Európában honos vadonélő rokonai is állítólag egészen intelligens lények, kitűnő szaglásukat a szarvasgomba felderítése mellett újabban a kábítószerek felismerésére is használják. De a magyar középkorban, no és sok helyen egészen az 1950-es, 60-as évekig a húsukért, zsírjukért és a bőrükért tartották a disznókat. A nemesi birtokokon nagy kondákban, ridegtartással járták a hatalmas eredőségeket, és túrták ki az ehető dolgokat az avarból. Emellett persze a jobbágyporta tartozéka is volt a disznóól, vagy előbb inkább csak egy karám, elkerített udvarrész. A 19. század végére a modernizálódó állattartás fokozatosan elbúcsúztatta ezeket a hatalmas kondákat, a Bakonyból is elfogytak a földbirtokosoknak dolgozó makkoltató kanászok. Akik amúgy az állatokkal foglalatoskodók hierarchiájának a legalján voltak, a gulyások, csikósok és juhászok le is nézték a büdös disznókat terelgető, szürkemarha szarvából készült tülökkel, kanászbaltával és kanászostorral felszerelt napbarnította embereket. Akikből a 20. század első felében már csak egyet-egyet találunk falvanként azzal a bizalmi feladattal, hogy a legeltetős időszakban (Szent Györgytől Szent Mihály napjáig) vigyázzon a gazdák disznaira, azon legyen, hogy azok estére épségben és jóllakottan csörtessenek be az általában hosszúra nyúló porta végén álló ólakba. A kanász szót a kondát vezető kan(disznó)ból eredeztetik, a falu hierarchiájában a Megismerni a kanászt című népdal ellenére nem éppen magas pozícióját olyan kifejezések is jelzik, mint az „elkanászodás”, vagy a „csürhe”, ahogy a Tiszántúlon a disznócsordát, vagy kondát nevezik.” (Pálffy Lajos: Akkor ismerjük meg a kanászt is!) http://mandarchiv.hu/cikk/7246/Akkor_ismerjuk_meg_a_kanaszt_is

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Természettudományos és technikai
„A korabeli fényképen kifinomult esztétikai és szociális érzékenységgel megörökített érett korú kanász időtlen tekintete, hagyományos öltözete, attribútumai a pásztortársadalomban a legkevésbé megbecsült mesterségnek állítanak örök emléket.” (kobzosBBL)
„A korabeli fényképen kifinomult esztétikai és szociális érzékenységgel megörökített érett korú kanász időtlen tekintete, hagyományos öltözete, attribútumai a pásztortársadalomban a legkevésbé megbecsült mesterségnek állítanak örök emléket.” (kobzosBBL)

Önarckép - Csiszár Elek olajfestménye

Oktatás

Általános

Cím
Önarckép
Leírás
A kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében őrzik Csiszár Elek (1932-2020) Rippl-Rónai-díjas (1963) autodidakta festőművész Önarckép (1987) című farostlemezre alkotott (100 cm x 107 cm) olajfestményét. Az 1959-től egészen haláláig Siófokon élő és alkotó művész munkái megtalálhatók a szolnoki, a kaposvári, a debreceni múzeum gyűjteményében. Realista szemlélettel induló festészete csak nehezen szabadult a közvetlen látvány fogságából. Az 1960-as és 1970-es esztendők a Balaton vizuális élményének a bűvöletében teltek: expresszivitástól túlfűtött töredezett kompozícióiban fölbomlik/szublimálódik a balatoni táj. A szimbolikus portrékban festett emberarcok is egyre szűkebbre vont barna-fehér koloritba burkoltak. Az 1980-as esztendők műalkotásaiban a töredezettséget a lazúros átmenetek ellensúlyozzák, majd az 1990-es években a művész visszatérve a realisztikusabb képi megfogalmazásokhoz: kék dominanciájú színes koloritra vált, amely olykor nagy ívű szivárványos effektusokat is tartalmaz. Az 1987-ben született Önarckép egyszerre abszurd, szürrealisztikus és szimbolikus: a kényszerű és öndestruktív elszigetelődés és elmagányosodás dichotomikus sorsszerűségének vizuális objektivációja. A minimál art felé konvergáló képi ökonomizmus, a visszafojtott lazúros átmenetű kolorit összhatásaként egy camera obscura (sötét doboz) falain belül társadalmi térből és időből kiszakadva egyszeri és megismételhetetlen létfilozófiai kérdéseket feszegető dráma születik. (kobzosBBL)

Kompetencia

Évfolyam
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Anyanyelvi kommunikáció
"Nem tudok, és nem is akarok elfogadni egy személyt, aki túléli fizikai halálát; vagy hagyni, hogy a félelemtől, vagy abszurd egoizmustól gyenge lelkek dédelgessenek ilyen gondolatokat." (Albert Einstein)

Népvándorlás kori alsópáhoki csonteszköz

Oktatás

Általános

Cím
Népvándorlás kori alsópáhoki esztergált és csiszolt csont markolatvég vagy orsógomb (Alsópáhok – Hévízdomb /4-8. század/, I. telep, temető - 122. sír)
Leírás
„A csont a fémhasználat elterjedésétől fogva a szegény ember által használt anyag volt, alkalmazása az élet minden terén megfigyelhető. Felhasználták fegyverekhez, használati tárgyakhoz, öltözködéshez. Készítettek belőle hangszert és még korcsolyát is. Mégis talán a legtöbbször gombot faragtak belőle. Most a keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából vizsgálhatunk meg egy ilyen faragványt, pontosabban esztergályozott darabot a népvándorlás korából. Az alsópáhoki Hévízdomb temetőjéből származó lelet a múzeum szakemberei szerint vagy markolatvégként, vagy pedig orsógombként volt használatban, míg a föld alá nem került. Ott pedig csontból lévén, sokáig ellen tudott állni az időnek. Markolatvégként egy késen, vagy áron, a nyél végén lehetett, ha pedig orsógombként volt alkalmazásban – amire átmérője (3,9 centiméter) is utal –, akkor a fonásnál a kész fonal feltekerésére szolgáló orsó, egy fa pálca aljára volt húzva, hogy pörgetésekor egyensúlyban tartsa azt. Aztán ha jobban belegondolunk, felsőruházat gombjaként is szerepelhetett, a közepén lévő 0,8 centiméter átmérőjű lyukon egy bőrszíj volt átfűzve, ami a kabátra, vagy köpönyegre rögzítette. A mellékelt leírásból ugyan nem derül ki, de nagy valószínűséggel egy nő sírjában találták, így gondolhattak a lelet feldolgozói a háziipari felhasználására. Külön figyelmet érdemel az amúgy teljesen dísztelen eszköz előállítása, amihez – mint ezt tökéletes formája is mutatja – esztergát használt a hajdani mester. Ez az ötezer éves eszköz is a Közel-Kelethez köthető, mozgatása, pörgetése az íjvonó elvén működött, tehát egy hajlított fa két végére kötözött madzagot tekertek egyszer körbe az alul és felül rögzített, de forgó munkadarabon, majd pedig a fa előre-hátra mozgatásával hozták mozgásba. Aztán odaszorították a megfelelő helyre a kőből, majd fémből készült „esztergakéseket”, így nézett ki az ősi esztergálás. A lovak, szarvasmarhák és más patás emlősök lábcsontjai azért voltak jó alapanyagok, mert belsejük szivacsos szerkezetű révén könnyen volt fúrható, faragható. Hasonlóan kedvelt alapanyaga volt a csontfaragó mestereknek a szarvasok agancsa, amelyből a mai napig készülnek késnyelek és gombok szerte a nagyvilágban.” (Pálffy Lajos: Minimalizmus a népvándorlás korából) http://mandarchiv.hu/cikk/4156/Minimalizmus_a_nepvandorlas_korabol

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
Nagypatás felkarcsontjának (humerus) ízületi fejéből (proximalis epiphysis) kialakított, népvándorlás kori (4-8. század) alsópáhoki (Hévízdomb, I. telep, temető - 122. sír) esztergált és csiszolt, közepén lyukas markolatvég vagy orsógomb.
Nagypatás felkarcsontjának (humerus) ízületi fejéből (proximalis epiphysis) kialakított, népvándorlás kori (4-8. század) alsópáhoki (Hévízdomb, I. telep, temető - 122. sír) esztergált és csiszolt, közepén lyukas markolatvég vagy orsógomb.

Kertész Sándor: Kereszt mögül

Oktatás

Általános

Cím
Kertész Sándor: Kereszt mögül (olajfestmény, 1977)
Leírás
Kertész Sándor festő- és grafikusművész Kereszt mögül (1977) című olajfestménye 2003-tól a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. „Kertész Sándor festőművész (Kaposvár, 1940. október 29.) 1980-tól a Művészeti Alap, 1988-tól a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. A szegedi Tanárképző Főiskola elvégzése után Mezőcsokonyára kerül. A 60-as évek végén kiindulópontként a dekoratív felületekre épülő szürreális nonfiguráció szolgált számára Martyn Ferenc közvetítésében. 1975-től szűkebb lakóhelye, a falu szellemi világa fogalmazódik meg képein. A mindennapi paraszti életet körülvevő tárgyakról, a falusi udvar tartozékait jelentő ócska használati eszközökről készült rajzaiban nem az értékmegőrzés gesztusával, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésével, a szétesés állapotával szembesít. 80-as évek elejétől keltezhető festményeinek is e szociológiai kiindulópontú, karikatúraszerű viszony a meghatározója. Szürreális jelenetei üresen hagyott felületek, szétszóródó tárgyak között játszódnak. Groteszk kiemelések, torzítások, miniatürizált méretek jellemzik e kompozíciókat. A groteszk iránti érzék legtömörebben kis méretű tusrajzokban jut érvényre. Kertész munkásságában a 80-as évek második felében az aktív szituációkat egy befelé fordultabb viszony váltja fel: a személyes vonatkozású lelkiélet foglalkoztatja a szerelem és különösen a nemiség életben betöltött szerepe kapcsán.” (in: Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945-1990., Kaposvár, 1998, 100. p.) „Kertész Sándorra áttételesen hatott ugyan a Szabados János, Honthy Márta, Bors István és Weeber Klára műveiben programszerűen megfogalmazott folklorisztikus igény, alapvető inspirációként azonban korábbi szűkebb lakóhelye, Mezőcsokonya szolgált számára. A környezet apró hordalékvilága után a 80-as évekre egy sajátos, karikatúraszerű viszony lesz képeinek fő atmoszferikus meghatározója, amikor már nem az értékmegőrzés, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésének állapotával szembesít.” (Dr. Géger Melinda, Pannon Tükör, 1997/3) “Jelenetei – különösen az utóbbi években – egyre szélesebb pusztákon, egyre üresebben hagyott felületek között játszódnak, szétszóródó tárgyak között. E töredékes elemek és a köztük- körülöttük virtuskodó kis ’angyalkák’ különös ellentéte az irrealitás érzését fokozza a nézőben. A tárgyakat, akárcsak az emberi alakokat, gyakran elhasznált vaspántok, kapcsok, szétfeslő varrások tartják össze. Lazán tákolt és ugyanakkor széthulló szerkezetekből, pót-/végtagokból áll világunk, életünk és néha magunk is. – vallja a festő. Szárnyaink nyomorúságos toldalékok, kisszerű elrugaszkodásaink kilátástalanok, önmagunkra utaltságunk végzetes. Az ember ágaskodó kimozdulásai hiába biztatóak, összecsatolt tartozékai miatt csupán esendő, nehézkes figura. Az érvényesülés szárnyai csak varrottak, a kiröppenés, elszakadás nehéz.” (Dr. Géger Melinda, Új Művészet, 1990/1.) “Alkotásaiban az emberi alakok és az állatfigurák levetvén hétköznapi arcukat, lélektanilag provokatív és finoman ironikus viselkedésformákat öltenek. A mondanivalót éles és finoman ívelő nonfiguratív ecsetvonás teremti meg izzó fesztelenséggel, határozottan és lényegre törően. A megelevenített állatfigurák a polgári erkölcs tudatosan felmagasztalt kontrasztjait vöröslő fényben juttatják kifejezésre. Kertész Sándor disztributív tértechnikát alkalmaz, amely többnyire egy figurát feltételez, s ez egyben a kép támpillére is. Majd a háttérben mintegy támaszként, alig tapinthatóan felsejlik a mű lényege. A mondanivaló, kinyilatkoztatásként jelenik meg karakteres, pontos nonfiguratív vonásokkal, izzó tömörséggel, s a kép ezen igazi magja féken tartja az akadályokat és a konfliktusokat, amelyekbe az élő teremtmények ütköznek. A művész a figuratív és a nonfiguratív ábrázolás között egyensúlyoz, miközben bizonyos érdeklődést mutat az informális költészettan iránt; a szardonikus, északi ihletésű figurák ábrázolásában mértéktartó, szürrealista biomorfizmusra törekszik. Gazdag kulturális örökséget hordozó művei olyan üzeneteket közvetítenek, amelyeket az élet labirintusában véget nem érő játék vezérfonala köt össze.” (Dr. Francesca Romana Rossi, Olaszország, Udine, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 1989) “Elnyomjuk, vagy hagyjuk felszínre törni: az élet zenitje körül, mint egy hirtelen támadt fuvallat hozta, ki tudja honnan idelebbenő illatfoszlány, egyre gyakrabban sejlenek fel azok az édes-bús fájdalmas érzések, amelyek megfogalmazásával már oly sokan megkínlódtak. Proust több, mint ezer oldalon kísérelte meg, hogy az Eltűnt idő nyomába eredjen, s Gulácsyt is fogva tartotta az Elhangzott dal régi fényről, szerelemről. Egy lebbenő függöny…egy elsuhanó madár…egy ablakosztás jelzése…egy nyári nap melege…kinek-kinek saját emléke. Igen, ez a ’több vonulatú gondolatiság’ a Kertész alkotások lényege. Csak az övé, egyedi, egyéni és utánozhatatlan.” (Horváth János Milán, METESZ Székház, Kaposvár, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 2011)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Jézus Krisztus személye. Nem istenség. Az Élő Isten. Ahogy Henoch mondta, a hajnal és a harmat gyermeke, aki vele szemtől szemben állott. De mi tömeg vagyunk és publikum és csőcselék és személytelen söpredék, statisztikai adat vagyunk…” (Hamvas Béla)
„Jézus Krisztus személye. Nem istenség. Az Élő Isten. Ahogy Henoch mondta, a hajnal és a harmat gyermeke, aki vele szemtől szemben állott. De mi tömeg vagyunk és publikum és csőcselék és személytelen söpredék, statisztikai adat vagyunk…” (Hamvas Béla)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.