16 - 20 találat a 5862 közül.

Őskori szalacskai gránitkő golyó

Oktatás

Általános

Cím
Őskori szalacskai gránitkő golyó
Leírás
„A Balatoni Múzeum szakemberei őskorinak tartják ezt a 3D-ben is „gurítható” kőgolyót, ami a sümegi Darnay múzeumból került Keszthelyre. Az amatőr régész és gyűjtő vaskereskedőről már többször írtunk, de azt is megtudhatjuk, hogy ő miért is helyezte el a gyűjteményében ezt a követ. Ami nyilván több, mint egy hegyi patakok által gömbölyűre koptatott kavics, mivel ezen esetben nem is került volna be a jó szemű Darnay kincsei közé. Már csak alapanyaga, a gránit is elképzelhetetlenné teszi ezt a patakos történetet, hiszen a folyóvizek által görgetett kavicsok általában kvarc és a kvarcit alapú üledékes kőzetből vannak. A gránit pedig a gyémánt után a legkeményebb kő, a megszilárdult magmából álló gránitból van a földkéreg java. Három fő összetevője a kvarc, a plagioklász és a káliföldpát. Ez utóbbi adja a gránit színét, a csillámok pedig a különlegességét. Magyarországon a Mecsek (Mórágy) – Sárköz (Bátaszék) – Szekszárd vonalban van belőle a legtöbb. Bátaapátiban ebbe a kőzetbe fúrták bele az atomhulladék tárolót, amúgy pedig leginkább a sírkövesek használják manapság. De nem is ez a lényeg, hanem a golyóbis lelőhelye, a Somogy megyei Nagyberkitől 3 kilométerre lévő Szalacska hegy, ahová a kelták építettek egy remek, két szintes földvárat. (Ezekből jócskán találunk a Dunántúlon a Pécs melletti Jakab-hegytől Balatonföldváron ás egészen a Sopron környéki magaslatokig.) A szalacskaiban fémöntő és pénzverő műhely is működött úgy Krisztus előtt 500 körül. A környék halomsírjairól is nevezetes, a lelőhely híre eljutott Sümegre, Darnay Kálmánhoz is, aki nem volt rest, 120 kilométert utazott és meg is ásatta a várhegyet. Itt bukkant erre a nem igazán szabályos golyóra is, ami talán egy parittyával felfegyverkezett harcos muníciós bőrzsákjában helyezkedett el valamikor. Az amatőr régész Darnay minden esetre magával vitte, amikor hazaindult a kellemes vakációról. Ami azért is lehetett kellemes, mert a környék lakossága szőlőhegyként hasznosította a területet, amin a mai napig kiváló olaszrizlingek és kékfrankosok teremnek. Hogy a zöld veltelinikről és zweigeltekről már ne is beszéljek.” (Pálffy Lajos: Mire volt jó ez a golyó?) http://mandarchiv.hu/cikk/5421/Mire_volt_jo_ez_a_golyo

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Természettudományos és technikai kompetencia
„A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, amely az őskori ember számára nélkülözhetetlen volt eszközeinek készítése során. Talán tudatosan csiszolta lapos szferoid alakúra gazdája a követ, hogy parittyájában biztosabban markolhassa.” (kobzosBBL)
„A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, amely az őskori ember számára nélkülözhetetlen volt eszközeinek készítése során. Talán tudatosan csiszolta lapos szferoid alakúra gazdája a követ, hogy parittyájában biztosabban markolhassa.” (kobzosBBL)

Sárgarézből készült súlykészlet fadobozban

Oktatás

Általános

Cím
Sárgarézből készült súlykészlet fadobozban
Leírás
A debreceni Déri Múzeum tulajdonát képezi az a vélhetően utólagosan türkiszkékre színezett keményfából készült dobozka, melynek alját és fedelét két vas sarokpánt köti össze, s egy elforgatható kallantyúval zárható. A doboz alsó részében nyolc henger alakú furatot képeztek, melyek közül a három legkisebb átmérőjű és mélységű megegyezik, s ugyancsak egyforma a két nagyobb véset. E furatokba pontosan illeszkednek a különböző tömeg etalonok: egy db 20 dkg, két darab 10 dkg, egy db 5 dkg, vélhetően egy darab 3 dkg és 3 db (egy hiányzik) 2 dkg tömegű egységek. Habár logikusabb volna, ha az 5 dkg-os etalont egy db 4 dkg, egy db 3 dkg, egy db 2 dkg és egy db 1 dkg egység követné. Mivel e leírás készítőjének nincs módjában az eszközt a maga tárgyi valóságában megszemlélnie, ezért kénytelen logikus feltételezéseire hagyatkozni. A doboz zárható fedelében szintén henger alakú furatokat képeztek a tömeg etalonok gomb (lencseszferoid) alakú fogója számára. (kobzosBBL)

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Azonos tömegű testek más erősségű gravitációs terekben különböző súlyúak, mert a testre ható gravitációs erőt a test közvetíti a környezetének, és ez adja a test súlyát. A súlynak a mértékegysége N, a tömegé kg. A tömeg nem változik, míg a súly változhat.
Azonos tömegű testek más erősségű gravitációs terekben különböző súlyúak, mert a testre ható gravitációs erőt a test közvetíti a környezetének, és ez adja a test súlyát. A súlynak a mértékegysége N, a tömegé kg. A tömeg nem változik, míg a súly változhat.

Várvölgyi késő bronzkori kés

Oktatás

Általános

Cím
Várvölgyi késő bronzkori kés (Nagy-Lázhegy, Kr .e. IX. század)
Leírás
„9-10 évszázaddal Krisztus születése előtt használta ezt a MaNDA adatbázisában 3D-ben is körbejárható kést a gazdája. Pengéjének a hosszából (8,25 centiméter) arra következtethetünk, hogy nem a közelharc eszköze volt. Inkább lehetett az étkezések szereplője, esetleg egy asszony övén lóghatott tokban, mint napi használati eszköz. A kések őse is az úgynevezett marokkő volt, ez az univerzális, és meglehetősen kezdetleges eszköz. Amivel lehetett állatbőrt hasítani, húsokat szabdalni, de a koponyák betörésére is alkalomadtán kiválóan megfelelt. A kövek pattintásának fejlődése, finomodása, az obszidián használata és a csiszolási technikák aztán sokat javítottak az ősi kések hatásfokán. Szép lassan kialakult a funkcióhoz a forma, a késpenge alakja, ami aztán nem sokat változott már a gyorsan röpülő évezredek alatt. Ha jobban megnézzük a keszthelyi Balatoni Múzeumban őrzött bronz késünk formáját, némi hasonlóságot azért találunk a ma is használatos magyar és spanyol bicskák pengéje és eme ősi eszköz között. A penge alakjánál különösen az él ívelésének volt szerepe, ettől függött a vágás hatékonysága. Ami azért is volt fontos, mert általános használati eszközként, békés célokat szolgálva leginkább darabolásra használta a gazdája. Aki ezen esetben – már csak a penge és a markolat díszítettsége okán is – nem a legszegényebb ember lehetett ott a Nagy-Lázárhegyen, Várvölgy határában. A díszítésül szolgáló, a penge fokán, tehát a tetején lévő pontsort és pikkely alakú íveket valamilyen kemény fémeszközzel ütötték bele meglehetősen pontosan a bronzöntvénybe. Ami nyilván többletmunkával, és így a kés árának emelkedésével is járt. Aztán az is valószínű, hogy tulajdonosa „megette vele a kenyere javát”, mert a penge indulásánál megmaradt, kezdődő ívből arra következtethetünk, hogy az él valamikor jóval íveltebb volt, csak aztán szépen elfogyott, a sok köszörülés hatására. Késünk így biztosan megbirkózott a szalonna szeletelésével is, és persze minden hasonló feladattal, amire egy ilyen eszköz való.” (Pálffy Lajos: Rég látott már szalonnát) http://mandarchiv.hu/cikk/6203/Reg_latott_mar_szalonnat

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
Nyéltüskés bronz kés: A penge háta ívelt, a fokának töve beütögetett vonalakkal és X jelekkel díszített. A penge fok felöli szélén pontsor húzódik, belső oldalán bekarcolt félkörökkel. A nyéltüske és a penge között ovális keresztmetszetű bordás nyakrés.
Nyéltüskés bronz kés: A penge háta ívelt, a fokának töve beütögetett vonalakkal és X jelekkel díszített. A penge fok felöli szélén pontsor húzódik, belső oldalán bekarcolt félkörökkel. A nyéltüske és a penge között ovális keresztmetszetű bordás nyakrés.

Zalaszántói vas fokos a XIX. századból II.

Oktatás

Általános

Cím
Zalaszántói vas fokos a XIX. századból II.
Leírás
„Miután kardot leginkább csak nemesember és értelemszerűen katona hordhatott Magyarországon, az alsóbb osztályok fegyvere évszázadokon keresztül a fokos volt. Most a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményéből, a 3D-ben digitalizált 26 fokosfejből választottunk egyet, amin keresztül bemutathatjuk a szegény ember fegyverét. Fokosfejet a honfoglaló magyarság sírleletei között is szép számmal találtak már a régészek, tehát valahonnan a keleti pusztákról hoztuk magunkkal ezt a fegyvert. Amit kiválóan lehetett használni a kor sisakjai ellen, amik jórészt megvédték viselőjüket a szablyák vágásaival szemben, de fokosok ellen nem sokat értek. Az eszköz a későbbiekben is a sisakok ellen jutott szerephez, az egyre jobban kidolgozott fejvédőkhöz viszont már „csákányfokosokat” használtak. Ezeknél a fokos „foka” enyhén ívelt, általában négyszögletű hegyben végződött, ami egy erőteljes csapással képes volt a sisak vasának, és vele együtt a koponyacsontnak az átlyukasztására is. Ezeket még a török háborúkban is használták, egy Thököly Imrét ábrázoló festményen a fejedelem ilyen csákányfokost tart a kezében. Aztán a páncélokat a lovagtermekbe, nemesi ebédlőkbe száműző tűzfegyverek a fokosokat is háttérbe szorították, hiszen a golyók ellen nem sokra lehetett menni a fokos vitéz forgatásával. Mert aztán idővel kialakultak a fokos-fokos elleni harc mozdulatsorai is, amik jórészt megőrződtek a botolókban, vagy fokostáncokban. A változó formájú, a falusi kovácsok által vasból, rézből, bronzból öntött, vasból kikalapált fokosfejekhez általában somból vagy kecskerágó fából készültek a 60-100 centiméteres nyelek, mert ezek a fajták nem hasadnak. A fokosfejnek van éle, ami leginkább egy baltára emlékeztet, és van foka, ami egészen változatos formájú lehet, de ahogy a Balatoni Múzeum 19. századi darabokat tartalmazó gyűjteményéből is kiderül, leggyakrabban szögletes „gombban” végződik. A fegyver a reneszánszát is az említett században éli, amellett, hogy a pásztorkodó emberek nélkülözhetetlen szerszáma, az éjjeli bátrak, a betyárok és az őket üldözők fegyvere is. Aztán a betyárok ideje is lejár, a fokos pedig a 20. században többek között a vőfélyek és a ballagó diákok elmaradhatatlan kelléke lesz, még ha teljesen fából is van előállítva. A kiválasztott darabot is Darnay Kálmán gyűjtötte, de inkább azért érdekes, mert a „köpű”, a nyél foglalata szokatlanul meg van nyújtva. Ennek oka az lehet, hogy a nyél és a fej találkozásának környékén van a fokosok leggyengébb pontja. Itt törik el a nyél leggyakrabban, ezért is szokták régebben fémlemezekkel megerősíteni ezt a nyélszakaszt, mint az az említett festményen is látható.” (Pálffy Lajos: Szegény ember fegyvere) http://mandarchiv.hu/cikk/3524/Szegeny_ember_fegyvere

Kompetencia

Évfolyam
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Idegen nyelvi kommunikáció
„A zalaszántói vas fokos finom ívben szélesre nyíló baltaidomú élű, átellenben négyzetes oszlopra épülő gomb (lencseszferoid) alakú/végű, hosszú henger formájú köpűs, rögzítő lyukas, erősen korrodálódott, szakszerűen konzervált múzeumi tárgy.” (kobzosBBL)
„A zalaszántói vas fokos finom ívben szélesre nyíló baltaidomú élű, átellenben négyzetes oszlopra épülő gomb (lencseszferoid) alakú/végű, hosszú henger formájú köpűs, rögzítő lyukas, erősen korrodálódott, szakszerűen konzervált múzeumi tárgy.” (kobzosBBL)

Zalaszántói vas fokos a XIX. századból I.

Oktatás

Általános

Cím
Zalaszántói vas fokos a XIX. századból I.
Leírás
„Miután kardot leginkább csak nemesember és értelemszerűen katona hordhatott Magyarországon, az alsóbb osztályok fegyvere évszázadokon keresztül a fokos volt. Most a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményéből, a 3D-ben digitalizált 26 fokosfejből választottunk egyet, amin keresztül bemutathatjuk a szegény ember fegyverét. Fokosfejet a honfoglaló magyarság sírleletei között is szép számmal találtak már a régészek, tehát valahonnan a keleti pusztákról hoztuk magunkkal ezt a fegyvert. Amit kiválóan lehetett használni a kor sisakjai ellen, amik jórészt megvédték viselőjüket a szablyák vágásaival szemben, de fokosok ellen nem sokat értek. Az eszköz a későbbiekben is a sisakok ellen jutott szerephez, az egyre jobban kidolgozott fejvédőkhöz viszont már „csákányfokosokat” használtak. Ezeknél a fokos „foka” enyhén ívelt, általában négyszögletű hegyben végződött, ami egy erőteljes csapással képes volt a sisak vasának, és vele együtt a koponyacsontnak az átlyukasztására is. Ezeket még a török háborúkban is használták, egy Thököly Imrét ábrázoló festményen a fejedelem ilyen csákányfokost tart a kezében. Aztán a páncélokat a lovagtermekbe, nemesi ebédlőkbe száműző tűzfegyverek a fokosokat is háttérbe szorították, hiszen a golyók ellen nem sokra lehetett menni a fokos vitéz forgatásával. Mert aztán idővel kialakultak a fokos-fokos elleni harc mozdulatsorai is, amik jórészt megőrződtek a botolókban, vagy fokostáncokban. A változó formájú, a falusi kovácsok által vasból, rézből, bronzból öntött, vasból kikalapált fokosfejekhez általában somból vagy kecskerágó fából készültek a 60-100 centiméteres nyelek, mert ezek a fajták nem hasadnak. A fokosfejnek van éle, ami leginkább egy baltára emlékeztet, és van foka, ami egészen változatos formájú lehet, de ahogy a Balatoni Múzeum 19. századi darabokat tartalmazó gyűjteményéből is kiderül, leggyakrabban szögletes „gombban” végződik. A fegyver a reneszánszát is az említett században éli, amellett, hogy a pásztorkodó emberek nélkülözhetetlen szerszáma, az éjjeli bátrak, a betyárok és az őket üldözők fegyvere is. Aztán a betyárok ideje is lejár, a fokos pedig a 20. században többek között a vőfélyek és a ballagó diákok elmaradhatatlan kelléke lesz, még ha teljesen fából is van előállítva. A kiválasztott darabot is Darnay Kálmán gyűjtötte, de inkább azért érdekes, mert a „köpű”, a nyél foglalata szokatlanul meg van nyújtva. Ennek oka az lehet, hogy a nyél és a fej találkozásának környékén van a fokosok leggyengébb pontja. Itt törik el a nyél leggyakrabban, ezért is szokták régebben fémlemezekkel megerősíteni ezt a nyélszakaszt, mint az az említett festményen is látható.” (Pálffy Lajos: Szegény ember fegyvere) http://mandarchiv.hu/cikk/3524/Szegeny_ember_fegyvere

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Anyanyelvi kommunikáció
„A zalaszántói vas fokos finom ívben szélesre nyíló baltaidomú élű, átellenben négyzetes oszlopra épülő gomb (lencseszferoid) alakú/végű, hosszú henger formájú köpűs, rögzítő lyukas, erősen korrodálódott, szakszerűen konzervált múzeumi tárgy.” (kobzosBBL)
„A zalaszántói vas fokos finom ívben szélesre nyíló baltaidomú élű, átellenben négyzetes oszlopra épülő gomb (lencseszferoid) alakú/végű, hosszú henger formájú köpűs, rögzítő lyukas, erősen korrodálódott, szakszerűen konzervált múzeumi tárgy.” (kobzosBBL)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.