16 - 20 találat a 9511 közül.

Szabados János: Útszéli kereszt

Oktatás

Általános

Cím
Szabados János: Útszéli kereszt (olajfestmény, 1997)
Leírás
Szabados János festőművész Útszéli kereszt (1997) című olajfestménye az alkotó kaposvári 1997-es kiállításához készült katalógusban látható, amely a Vaszary Képtár kiadásában jelent meg. A Kaposváron 1937-ben született Munkácsy-díjas kiváló művész a következőképpen summázza életpályáját: „A város, ahol születtem, hét domb karéjában épült, a Kapos mentén. Közülük kettőt hegynek nevezünk ma is: Kecel-hegy és Róma-hegy. Rippl-Rónai révén a Róma-hegy vált ismertebbé, bár nekem, gyermekkori élményeim alapján, a Kecel – mostanra zsúfolásig beépítve is – kedvesebb. A tüskevári malomtól és strandtól jól látszott elnyúló vonulata, jelezve a város egyik akkori határát. Korai rajzaimon, vízfestményeimen ez a vidék jelent meg először. Elsőszülöttként nagy családban nevelkedtem, hatan voltunk testvérek. Apám címfestőmester volt, műhelyében kezdtem rajzolgatni. Ott ismertem meg a festőmesterség eszközeit, anyagait. Elég korán belenőttem az önálló munkába is, üzletportálok kiegészítő figurális díszítőtábláit, plakátokat, mozifilmeket ajánló, enyves festékkel vászonponyvára festett nagyméretű reklámokat, a kötelező ünnepekhez megrendelt sok négyzetméternyi portrét és munkafázisokat megjelenítő tablókat készítettem. Az így szerzett tapasztalatok később is segítettek az éppen adódó feladatokban. Jártam persze művészeti szabadiskolába is, készülvén a főiskolai felvételire. Tanulmányaimat 1957-ben kezdtem a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol mestereim Z. Gács György és Miháltz Pál festőművészek voltak, de találkozhattam ott Borsos Miklóssal és Rákosi Zoltánnal is, akiknek hitelessége és emberi, szakmai tartása sokunk számára jelent mintát. A diplomamunkáig tartó jó évek után, 1962-ben szülővárosomban kezdtem önállóan dolgozni. Ez idő tájt a Dunántúl városaiban letelepedő fiatal alkotókkal alakuló kapcsolataim szakmai biztatást és biztonságot is adtak. Ez a ki nem mondott, de bizonyosságot jelentő szellemi törekvéseinket is összetartó kapcsolat máig érvényesnek mondható. 1963-ban megnősültem, feleségem Weeber Klára szobrász. Két gyermekünk született: János (1967) és Anna (1977). Mindketten mesterségeinkhez hasonló pályát választottak, a Magyar Iparművészeti Egyetemet végezték el. A műterem, ahol több mint harminc éve dolgozunk, ugyancsak benépesült munkáinkkal, eszközeinkkel, szerszámainkkal, anyagokkal és látszólag haszontalan tárgyakkal, azonban még mindig van ott helye az újabb elképzeléseknek, ötleteknek. A hetvenes években pályázatokon elnyert nagyméretű mozaikok kartonjainak hatása és a kivitelezés folyamata lényeges változást hozott festői gondolkodásomban, új léptéket kerestem. A korábbi zártabb képi világ motívumait, felületmegoldásait a képtérben megnyíló terek szabadon kezelt közegébe helyeztem, így a gesztusok véletlenszerűségét kibontva vagy elfedve, nagyobb szerepet kapott a rajz is. Ez a színekből szabadon kibontakozó világ a nyolcvanas évek közepéig foglalkoztatott. Akkor úgy éreztem, váltanom kell, hiszen az elkészült sok kép között ismétlődéseket találtam, meg időnként feltűnő, számomra árulkodó rutinszerű unalmasságot is. Azóta készült munkáim főszereplői a figurák. Az a jelenség érintett meg, figyelmeztetően, melyet környezetemben meg a világban is tapasztalhattam: a különállás, a zárkózottság, az egyedi sérthetetlenség. Témáim persze nem a magam sorsára utalnak, hiszen elégedettnek mondhatom magam. Olyan családom van, mely érzelmi, és szellemi biztonságot áraszt, újabb, bizakodást árasztó képek készítésére ösztönöz…” (forrás: http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_10/021.htm)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„A szent: valami, ami léttel telített. A szent erő egyszerre jelent valóságot, örökkévalóságot és hatóerőt. A szent és a profán közötti ellentét gyakran a reális és az irreális vagy pszeudoreális közötti ellentétnek látszik…” (Mircea Eliade)
„A szent: valami, ami léttel telített. A szent erő egyszerre jelent valóságot, örökkévalóságot és hatóerőt. A szent és a profán közötti ellentét gyakran a reális és az irreális vagy pszeudoreális közötti ellentétnek látszik…” (Mircea Eliade)

Andruskó Károly: Útleírások

Oktatás

Általános

Cím
Ex libris Andruskó Károly
Leírás
Kaktuszok közt kenguru, erszényében kicsinye. Andruskó Károly munkája a keszthelyi Balatoni Múzeum Kisgrafikai Gyűjteményének részét képezi. // Andruskó Károly (1915–2008) zentai születésű nyomdász, festő, grafikus. 1933-tól nyomdász volt Zentán, Szabadkán, Eszéken, 1943-ban Szegeden, 1946–47 között Újvidéken a Magyar Szónál. Első linómetszetei 1941-ben jelentek meg helyi folyóiratokban. Mint grafikust, a „Kubikosélet-baráberélet” című linómetszetű képregénye tette ismertté, amely a hajdani földmunkásság verejtékes életét mutatja be, drámai erővel, néhol tragikus pátosszal. Később Ady Endre, Petőfi Sándor, Arany János költeményeihez készített realista stílusú metszeteivel is nagy sikert aratott. Több éven át (1968–1970) a Híd c. folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. Az ex libris intim műfaja 1967-ben ejtette rabul. Az 1968-as, XII. comói ex libris kongresszusra az ekkorra alig egy éve ex librist alkotó művész eddig készített kb. 100 könyvjegyéből a legjobbakat tartalmazó mappát vitt ajándékba, Dr. Gianni Mantero iránti tiszteletből. Azóta több mint 8000 linó- és fametszetet, és több száz minikönyvet (ill. minilibrist) készített, mellyel az ex libris világrekorderének tekinthető. (Lezárult életútját több mint 4000 olajfestmény, 8000 linó-fametszet és 220 minikönyv szerzőjeként jegyzi a művészettörténet.) Ex libriseit jórészt linóba metszette. Inkább sommázó, mint részletező alkotó. Műveiben mindenkor a tevékeny ember és a természet áll a középpontban. A festészet, a színek világa iránti szeretete nyilvánul meg színes könyvjegyei világában. Helmer Fogedgaard dán kritikus is kiemeli munkásságára vonatkozólag a rendkívüli festői hatásokra törekvést. „Szőlő és bor”sorozata a Mezőgazdasági Múzeum kiállításaként egész Európát végigjárta. 1946-tól mostanáig 745 kiállításon vett részt. Andruskó Károly (1915–2008) „ex libris geographicis” lapjai az utazáshoz, a megismert tájakhoz, épületekhez kapcsolódnak. Ezek az útleírás ex librisek kétszínnyomatúak, az ábrázolás „couleur locale” jellegét nemcsak a helyi sajátságok adják meg, hanem a táj és az élmény, a valóság és a művészi megfogalmazás egysége is.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Andruskó Károly: Útleírások

Oktatás

Általános

Cím
Ex libris Andruskó Károly
Leírás
Kaktuszok és trópusi növények, háttérben mexikói épület. Anyag és technika: linómetszet, két dúccal. Andruskó Károly munkája a keszthelyi Balatoni Múzeum Kisgrafikai Gyűjteményének részét képezi. // Andruskó Károly (1915–2008) zentai születésű nyomdász, festő, grafikus. 1933-tól nyomdász volt Zentán, Szabadkán, Eszéken, 1943-ban Szegeden, 1946–47 között Újvidéken a Magyar Szónál. Első linómetszetei 1941-ben jelentek meg helyi folyóiratokban. Mint grafikust, a „Kubikosélet-baráberélet” című linómetszetű képregénye tette ismertté, amely a hajdani földmunkásság verejtékes életét mutatja be, drámai erővel, néhol tragikus pátosszal. Később Ady Endre, Petőfi Sándor, Arany János költeményeihez készített realista stílusú metszeteivel is nagy sikert aratott. Több éven át (1968–1970) a Híd c. folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. Az ex libris intim műfaja 1967-ben ejtette rabul. Az 1968-as, XII. comói ex libris kongresszusra az ekkorra alig egy éve ex librist alkotó művész eddig készített kb. 100 könyvjegyéből a legjobbakat tartalmazó mappát vitt ajándékba, Dr. Gianni Mantero iránti tiszteletből. Azóta több mint 8000 linó- és fametszetet, és több száz minikönyvet (ill. minilibrist) készített, mellyel az ex libris világrekorderének tekinthető. (Lezárult életútját több mint 4000 olajfestmény, 8000 linó-fametszet és 220 minikönyv szerzőjeként jegyzi a művészettörténet.) Ex libriseit jórészt linóba metszette. Inkább sommázó, mint részletező alkotó. Műveiben mindenkor a tevékeny ember és a természet áll a középpontban. A festészet, a színek világa iránti szeretete nyilvánul meg színes könyvjegyei világában. Helmer Fogedgaard dán kritikus is kiemeli munkásságára vonatkozólag a rendkívüli festői hatásokra törekvést. „Szőlő és bor”sorozata a Mezőgazdasági Múzeum kiállításaként egész Európát végigjárta. 1946-tól mostanáig 745 kiállításon vett részt. Andruskó Károly (1915–2008) „ex libris geographicis” lapjai az utazáshoz, a megismert tájakhoz, épületekhez kapcsolódnak. Ezek az útleírás ex librisek kétszínnyomatúak, az ábrázolás „couleur locale” jellegét nemcsak a helyi sajátságok adják meg, hanem a táj és az élmény, a valóság és a művészi megfogalmazás egysége is.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Trizs – Zsidó temető: IV. számú sírkő

Oktatás

Általános

Cím
Trizs – Zsidó temető: IV. számú sírkő (Veres András: Aggtelek környéki zsidó temetők /fotográfiai gyűjtemény/, 1996, képazonosító: CZ 0610)
Leírás
Veres András feltétlen imperativus által vezérelve több éven keresztül fényképezte és következetes pontossággal dokumentálta az Aggtelek környéki elhagyott, az emberi gyarlóság és a természet által rohamosan pusztuló zsidó temetőket. A Trizs – Zsidó temető: IV. számú sírkő című/tárgyú fekete-fehér pozitív fotográfia jogtulajdonosa a szerző és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága (Jósvafő). „A vidéki zsidóságot a soá alatt szinte teljesen elpusztították. Intézményei is az enyészeté lettek. Az eltűnt (lerombolt, leégett) zsinagógák képét szerencsés esetben egy-egy képeslap, magánfotó, esetleg publikáció őrzi. Megsemmisültek a hitközségi irattárak, elvesztek a magániratok, fényképek. A zsidó üzleteket, lakásokat átalakították. A legtöbb vidéki településen már semmi nem emlékeztet arra, hogy ott valaha zsidók éltek, jelentős zsidó közösségek, melynek tagjai a város, a falu gazdasági, társadalmi és kulturális életében fontos szerepet játszottak. Ami megmaradt belőlük, az a temető. Már ahol megmaradt. A közösségek elpusztításával ugyanis az sem maradt, aki a temetőket gondozza, a sírokat látogassa. Pedig a halottakról való gondoskodás a zsidó vallás egyik legfontosabb parancsa. Egészen a közelmúltig Magyarországon közel másfélezer olyan zsidó temetőt jegyeztek, mely az elmúlt hatvan évben a hitközségek felszámolása miatt gondozatlanul vált a természet és a rongálók martalékává. A gránitköveket elhordták, a területet gyom, cserjék, fák nőtték be, a kerítéseknek nyomát sem látni… A holokauszt 50. évfordulóján néhány önkormányzat vagy helyi közösség figyelme a zsidó temetők felé fordult, kigazolták, esetleg be is kerítették, egy-két helyen ma is gondozzák. Néhány zsidó és civil alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy helyreállítanak zsidó temetőket, ami természetesen pénzkérdés is, de nem kizárólagosan… A vidéki hitközségek irattárai többnyire megsemmisültek a soá alatt… Az adott település zsidó lakosságára nagyon fontos adatbázist jelentenek a temetők adatai, melyek jól kiegészíthetők a halotti anyakönyvek adataival, a gyászjelentésekkel és a parcellakönyvekkel. S ha a temetők adataihoz hozzáadjuk a deportáltak listáit, szinte teljes adatbázishoz juthatunk. Ha fel akarjuk idézni ezt az egykor volt világot, a falusi, kisvárosi zsidók életét, támaszkodhatunk a zsidó és nem zsidó visszaemlékezőkre. A soát túlélők többsége azonban Budapestre vagy nagyvárosokba költözött, felkutatásuk sem egyszerű feladat, nem beszélve arról, hogy lassan elhalnak. A 20. század első felének a falu hagyományait feltáró néprajzi, szociográfiai falukutató irodalomból a vidéki zsidóság kimaradt. A korabeli zsidóság tudományos leírása, zenei, művészeti feldolgozása nem történt meg. Talán csak Szabolcsi Bence és néhány tudós rabbi néprajzi leírásai jelentenek kivételt. A megmaradt – nem kirabolt – zsidó temetők két vonatkozásban szolgálhatják eredeti funkciójuktól eltérően a zsidóságot: 1. Adataik rögzítésével forrásmentést végzünk, s így azok felhasználhatók lesznek a helytörténet kutatásában. 2. Helyszínei lehetnek azoknak a megemlékezéseknek, amelyek nem kizárólagosan csak a holokausztnak, hanem az egykor ott élt zsidó közösségeknek, személyeknek állítanak emléket… Következtethetünk a temetők adataiból a halálokokra, járványokra, gyermekhalandóságra. Rekonstruálhatjuk a chevratagokat (legtöbbször külön helyük van a temetőben), a hitközségi elöljárókat, hisz a tisztségük sokszor fel van tüntetve a sírkövön. Vizsgálhatjuk a kövek formáját, díszítményeit. Ezek alapján a lévita és kohanita származásúakat találhatjuk meg. A halahikus idézetek kultúrtörténeti és vallástörténeti tanulságokat hordozhatnak. Abszolút fontos forrásai a családfakutatásnak… Az adott település kiemelkedő zsidó származású polgárainak a sírjai lehetőséget adnak a helybeli pedagógusoknak, hogy helytörténeti séta keretében tanítványaikkal felkeressék a temetőt. Helyszíne lehet a zsidó temető a holokauszt-megemlékezéseknek.” (in: Balázs Edit: Mi maradt a vidéki zsidóságból? /részlet/, Fórum Társadalomtudományi Szemle, Budapest, 2011/4)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia

Anna Margit: Rózsalovag

Oktatás

Általános

Cím
Anna Margit: Rózsalovag (olajfestmény, 1965)
Leírás
Anna Margit festőművész Rózsalovag (1965) című olajfestménye a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban található, s az Antal-Lusztig gyűjtemény részét képezi, melynek jogtulajdonosa dr. Antal Péter. Anna Margit (BOROTA, 1913 - 1991, BUDAPEST) a Képzőművészeti Főiskolát Vaszary János növendékeként végezte el 1936-ban. 1937-től nyaranta férjével, Ámos Imrével együtt a szentendrei művésztelepen dolgozott. 1946 és 1948 között az Európai iskola rendezésében állította ki a naiv, gyermeki látást és a szürrealista asszociációkat egyesítő műveit. Fintorgó nőalakjai, bizarr figurái álomittas hangulatukkal a lélek mélyrétegeinek rezzenéseit közvetítik. A hetvenes évektől kezdve népművészeti motívumok épültek bele a primitív iránt mindig is vonzódó művészetébe, amelyre harsány színvilág és egy paraszt-rokokónak mondható buja díszítményesség lett a jellemző. A népi bábukat idéző, rikítóan színes és virágokkal, csipkékkel, girlandokkal felcicomázott figurák kihívó esendőségükben az emberi lét groteszkségét, olykor egyenesen az abszurditását sugallják. Gyűjteményes anyagát 1948-ban és 1968-ban mutatta be az Ernst Múzeumban. 1984 óta Szentendrén állandó kiállításon láthatók a művei.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Anna Margit mesterien tudja elegyíteni a meghökkentőt, a visszariasztót a kedvességgel, a bájjal, az egyszerűt az összetettel, a mosolyra fakasztót a sokkoló vészhelyzettel… éppúgy rokonítható Paul Kleevel, Picassóval vagy Miróval.” (Aszalós Endre)
„Anna Margit mesterien tudja elegyíteni a meghökkentőt, a visszariasztót a kedvességgel, a bájjal, az egyszerűt az összetettel, a mosolyra fakasztót a sokkoló vészhelyzettel… éppúgy rokonítható Paul Kleevel, Picassóval vagy Miróval.” (Aszalós Endre)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.