16 - 20 találat a 8504 közül.

Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma I.

Oktatás

Általános

Cím
Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma (Üllő - 5. lelőhely, Kr. e. 2700/2500-2000/1900) - I.
Leírás
"Most a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából egy kora bronzkori öntőformával is megismerkedhetünk, hogy legyen fogalmunk arról, milyen egyszerű eszközökkel dolgoztak eleink. Üllőn, még 2006-ban találták meg a régészek ezt a kis, 6 centiméterszer 2,5 centiméteres agyagból égetett öntőformát, a pontos leírás szerint egy kétrészes, elkeskenyedő végű ár, vagy tű öntőformájának alsó felét. Amiből egyenesen következik, hogy volt ennek a formának egy hasonlóan agyagból égetett teteje is. Az is nagyon valószínű, hogy ez esetben a valamivel egymáshoz rögzített, vagy éppen a földbe beásott öntőformák közé borították bele az öntőnyíláson át a megfelelő mennyiségű felolvasztott bronzot – a formánkon látszik is a magas hő által hagyott nyom. Majd miután az megszilárdult, és kihűlt, levették róla a most 3D-ben is körüljárható kis cserépdarabot, az öntésnél keletkező fölösleget, a sorját pedig csiszolással, köszörüléssel távolították el. És készen is volt az ár, amivel ki lehetett lyukasztani a bőrt. Vagy a tű, amivel össze lehetett fogni a ruhát. Mert a Krisztus születése előtt 2700 és 1900 közötti makói kultúra emberének – aki ezt az öntőformát készítette, és használta, már volt szövőszéke, vagy legalább is valami hasonló alkalmatossága. Azt is tudjuk róla, hogy a sírmellékletek alapján (ezek jobbára csak agyagedények) nem volt valami gazdag népség, viszont már nagyállattartással foglalkozott, tehát ismerte a tehéntejből előállítható élelmiszereket is. (A 24 Üllőn feltárt gödör egyikében 14 fej és lábak nélküli szarvasmarha maradványait találták meg a régészek.) Aztán próbált védelmet nyújtó helyekre, és patakok partjára letelepedni. Halottait mindig elégette, hamvaikat cserépurnákba rakta, vagy egyszerűen beleszórta a sírgödörbe. A makói kultúra fazekasai általában kvarchomokkal „soványították” az agyagot, amivel dolgoztak. És az is érdekes, hogy nem voltak nagy temetőik, inkább magányos sírokat találtak a régészek vagy hármas, hatos sírcsoportokat. A bronzhoz szükséges rezet és ónércet viszont Üllő környékén hiába is keresnénk, így hát csak találgatni lehet, hogy a mai Ausztria területéről hozott alapanyagokból helyben dolgozott-e az amúgy a forma alapján jó szakembernek mondható fémöntő. Vagy esetleg csak az öntőforma került el valahogy az üllői 5-ös számú lelőhelyre." (Pálffy Lajos: Tűt öntött az üllői ember) http://mandarchiv.hu/cikk/6655/Tut_ontott_az_ulloi_ember

Kompetencia

Műveltségi terület
Matematikai kompetencia
Kétrészes, elkeskenyedő végű ár öntőformájának alsó fele. Sárgásbarna színű, kívül szürkésbarna foltosra égett. Az öntési folyamat tönkreteszi az égetett agyagból készített formák belsejét, ezért a két részes öntőformákat csak egyszer lehetett használni.
Kétrészes, elkeskenyedő végű ár öntőformájának alsó fele. Sárgásbarna színű, kívül szürkésbarna foltosra égett. Az öntési folyamat tönkreteszi az égetett agyagból készített formák belsejét, ezért a két részes öntőformákat csak egyszer lehetett használni.

Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma II.

Oktatás

Általános

Cím
Üllői kora bronzkori égetett agyag öntőforma (Üllő - 5. lelőhely, Kr. e. 2700/2500-2000/1900) - II.
Leírás
"Most a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából egy kora bronzkori öntőformával is megismerkedhetünk, hogy legyen fogalmunk arról, milyen egyszerű eszközökkel dolgoztak eleink. Üllőn, még 2006-ban találták meg a régészek ezt a kis, 6 centiméterszer 2,5 centiméteres agyagból égetett öntőformát, a pontos leírás szerint egy kétrészes, elkeskenyedő végű ár, vagy tű öntőformájának alsó felét. Amiből egyenesen következik, hogy volt ennek a formának egy hasonlóan agyagból égetett teteje is. Az is nagyon valószínű, hogy ez esetben a valamivel egymáshoz rögzített, vagy éppen a földbe beásott öntőformák közé borították bele az öntőnyíláson át a megfelelő mennyiségű felolvasztott bronzot – a formánkon látszik is a magas hő által hagyott nyom. Majd miután az megszilárdult, és kihűlt, levették róla a most 3D-ben is körüljárható kis cserépdarabot, az öntésnél keletkező fölösleget, a sorját pedig csiszolással, köszörüléssel távolították el. És készen is volt az ár, amivel ki lehetett lyukasztani a bőrt. Vagy a tű, amivel össze lehetett fogni a ruhát. Mert a Krisztus születése előtt 2700 és 1900 közötti makói kultúra emberének – aki ezt az öntőformát készítette, és használta, már volt szövőszéke, vagy legalább is valami hasonló alkalmatossága. Azt is tudjuk róla, hogy a sírmellékletek alapján (ezek jobbára csak agyagedények) nem volt valami gazdag népség, viszont már nagyállattartással foglalkozott, tehát ismerte a tehéntejből előállítható élelmiszereket is. (A 24 Üllőn feltárt gödör egyikében 14 fej és lábak nélküli szarvasmarha maradványait találták meg a régészek.) Aztán próbált védelmet nyújtó helyekre, és patakok partjára letelepedni. Halottait mindig elégette, hamvaikat cserépurnákba rakta, vagy egyszerűen beleszórta a sírgödörbe. A makói kultúra fazekasai általában kvarchomokkal „soványították” az agyagot, amivel dolgoztak. És az is érdekes, hogy nem voltak nagy temetőik, inkább magányos sírokat találtak a régészek vagy hármas, hatos sírcsoportokat. A bronzhoz szükséges rezet és ónércet viszont Üllő környékén hiába is keresnénk, így hát csak találgatni lehet, hogy a mai Ausztria területéről hozott alapanyagokból helyben dolgozott-e az amúgy a forma alapján jó szakembernek mondható fémöntő. Vagy esetleg csak az öntőforma került el valahogy az üllői 5-ös számú lelőhelyre." (Pálffy Lajos: Tűt öntött az üllői ember) http://mandarchiv.hu/cikk/6655/Tut_ontott_az_ulloi_ember

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
Kétrészes, elkeskenyedő végű ár öntőformájának alsó fele. Sárgásbarna színű, kívül szürkésbarna foltosra égett. Az öntési folyamat tönkreteszi az égetett agyagból készített formák belsejét, ezért a két részes öntőformákat csak egyszer lehetett használni.
Kétrészes, elkeskenyedő végű ár öntőformájának alsó fele. Sárgásbarna színű, kívül szürkésbarna foltosra égett. Az öntési folyamat tönkreteszi az égetett agyagból készített formák belsejét, ezért a két részes öntőformákat csak egyszer lehetett használni.

Népvándorlás kori fenékpusztai kőeszköz I.

Oktatás

Általános

Cím
Népvándorlás kori fenékpusztai szerpentin ásványból készült kőeszköz I.
Leírás
„Hihetetlen, de mindkettő lehet egyszerre: a márvány egyik fajtája és az a bizonyos hágókhoz vezető kaptató, amivel már pár száz méteres domboldal autós megmászásánál találkozik az ember. Most mi egy alig 11 centiméteres, szabályos követ vizsgálhatunk meg a Balatoni Múzeum munkatársainak a jóvoltából. A fenékpusztai ásatásokon fordította ki a múzeum régészeinek az ásója még 1970-ben ezt a leginkább szappan alakú követ. Amelyet a népvándorlás korára datáltak a keszthelyi intézmény szakemberei. Hogy aztán Krisztus utáni negyedik, és nyolcadik század közötti időszakban mikor, hol és mi célból készülhetett, arról leginkább csak találgatni lehet. Annyi bizonyos, hogy a szerpentin az breccia, azaz különféle színű, fajtájú kőzetekből összeálló új minőség. Lehet ez üledékes kőzet, vulkáni működés terméke, vagy a földtörténet különböző korszakaiban bekövetkezett tektonikus mozgások eredménye, de létrejöhet például meteorok becsapódása során is. Az biztos, hogy a régi Magyarországon Dobsinán és Borostyánkő mellett volt az ilyen kövek lelőhelye, mészkőbe ágyazottan. A szerpentint, latinosan serpentariát a római történetíró, Plinius még ophritesként emlegeti. Itáliai előfordulására legjellemzőbb a zöld szín, míg a Nagy Háború után Ausztriának és Csehszlovákiának juttatott területeken zöldes-fehér és a barnás árnyalatai találhatók. Tűzbe dobva a Pallas Nagylexikon szerint elfehéredek, és felületüket leginkább az amúgy mindent pusztító kénsavval lehet kikezdeni. A tetszetős mintázatú és színösszetételű kövekből az idők folyamán dísz- és használati tárgyakat is faragtak. Csészéket, poharakat, mozsarakat, tintatartókat, vagy éppen dominó és sakkfigurákat. A szerpentinbányászat és feldolgozás európai központja mindmáig a szászországi Zöblitzben található, amit Serpentinsteinstadtnak is szoktak nevezni. Arról pedig, hogy mire is használhatták a népvándorlás korában ezt a szabályosra csiszolt, egyik „sarkán” sérült követ, mivel teljesen tanácstalanok vagyunk, várjuk hát a kedves olvasók véleményét. Ígérjük, közzétesszük a legjobb ötleteket!” (Pálffy Lajos: Szép kő, vagy kanyargós hegyi út?) http://mandarchiv.hu/cikk/5634/Szep_ko_vagy_kanyargos_hegyi_ut

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Természettudományos és technikai kompetencia
A szerpentin ('kígyókő') a kígyóbőrre emlékeztető pikkelyes-foltos kinézetének köszönheti a nevét. Már a rómaiak előtti időktől kezdve, egészen a középkorig védelmező, betegséget és átkot elhárító kőnek tartották, ezért amuletteket metszettek belőle.
A szerpentin ('kígyókő') a kígyóbőrre emlékeztető pikkelyes-foltos kinézetének köszönheti a nevét. Már a rómaiak előtti időktől kezdve, egészen a középkorig védelmező, betegséget és átkot elhárító kőnek tartották, ezért amuletteket metszettek belőle.

Sárgaréz kétkaros gyertyatartó

Oktatás

Általános

Cím
Sárgaréz kétkaros gyertyatartó (Esterházy-kastély, Szigliget, XIX. század)
Leírás
"Amikor megláttam, egyből arra gondoltam, hogy ezt akár jóbarátom nagyapja is tarthatta kezében, aki a gróf úr belső inasa, avagy komornyikja volt a 20. század elején. A kétkaros gyertyatartó Szigligetről, az Esterházy kastélyból érkezett a Balaton Múzeum iparművészeti gyűjteményébe és a MaNDA 3D-s adatbázisában járhatjuk most körül. A család grófi feléből származó Esterházy Pál (1861-1932) az 1910-es években vette meg az 1780-as alapokon, 1815-ben klasszicistának épített szigligeti kastélyt és a hozzá tartozó földeket Putenai Gézától. Akinek családja a Tóthi-Lengyel famíliával együtt előtte közel 400 esztendeig birtokolta a várat és a hozzá tartozó földeket. (A Tóthi-Lengyelekre a ma szezonálisan vendéglőként működő kúria emlékeztet a várhegy oldalában, melynek impozáns és egyre romló kapuzatába beleépítették a család korábban a vár bejáratát ékítő kőbe vésett címerét.) Putenai Géza sok más magyar birtokoshoz hasonlóan lovakra és nőkre költötte a vagyont, így kerültek szigligeti javai Esterházy Pál kezébe. Aki átépítette a kastélyt és felvirágoztatta a birtokot, 1920-tól pedig Talabér Gábor főkertésszel együtt kialakították azt a kastély alatt elterülő 9 hektáros, mára már védett parkot, melyben talán az összes Magyarországon élő fenyőfajtából találunk példányt. A gróf úr halála után özvegye, Deym Izabella folytatta férje munkáját egészen az oroszok megérkezéséig. Ezután néhány évig mezőgazdasági szakiskolának adott otthont a kastély, majd pedig az Ady Endre barátjaként ismert, a kommunista kultúrpolitikára befolyással bíró Bölöni György révén 1952-től az arra érdemesített művészek alkotóházaként üzemelhet a mai napig. A grófi idők berendezésének nyomai még hellyel-közzel fellelhetők az épületben, de a háborús fosztogatás, a mindenféle enyves kezek működése folytán a mozdítható tárgyak nagyobbik része elveszett. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum 3D-s adatbázisában található gyertyatartó 1953-ban, az alkotóház indulásakor került a Balaton Múzeum gyűjteményébe. A 19. századi, 16 centiméter magas, kétkaros, balluszteres szárú sárgaréz gyertyatartó egyszerű iparosmunka, geometrikus és növényi motívumok díszítik. Méretéből és formájából adódóan áthelyezhető asztali világítóeszközként használhatták, tehát nem elképzelhetetlen az a jelenet sem, hogy a gróf úr belső komornyikja, kezében ezzel a kétágú gyertyatartóval ment urát ébreszteni egy őszi kora hajnalon, hogy a vendégekkel kacsára menjenek a szigligeti öbölben." (Pálffy Lajos: Gróf úr, ideje felkelni!) http://mandarchiv.hu/cikk/2798/Grof_ur_ideje_felkelni

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
"A gyertyatartók és az égő gyertyák egy emberléptékű világrend humán tér- és idődimenzióiban való otthonlét szimbólumai." (kobzosBBL)

Anna Margit: Cigánymenyasszony

Oktatás

Általános

Cím
Anna Margit: Cigánymenyasszony (olajfestmény, 1983)
Leírás
Anna Margit festőművész Cigánymenyasszony (1983) című olajfestménye a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban található, s az Antal-Lusztig gyűjtemény részét képezi, melynek jogtulajdonosa dr. Antal Péter. Anna Margit (BOROTA, 1913 - 1991, BUDAPEST) a Képzőművészeti Főiskolát Vaszary János növendékeként végezte el 1936-ban. 1937-től nyaranta férjével, Ámos Imrével együtt a szentendrei művésztelepen dolgozott. 1946 és 1948 között az Európai iskola rendezésében állította ki a naiv, gyermeki látást és a szürrealista asszociációkat egyesítő műveit. Fintorgó nőalakjai, bizarr figurái álomittas hangulatukkal a lélek mélyrétegeinek rezzenéseit közvetítik. A hetvenes évektől kezdve népművészeti motívumok épültek bele a primitív iránt mindig is vonzódó művészetébe, amelyre harsány színvilág és egy paraszt-rokokónak mondható buja díszítményesség lett a jellemző. A népi bábukat idéző, rikítóan színes és virágokkal, csipkékkel, girlandokkal felcicomázott figurák kihívó esendőségükben az emberi lét groteszkségét, olykor egyenesen az abszurditását sugallják. Gyűjteményes anyagát 1948-ban és 1968-ban mutatta be az Ernst Múzeumban. 1984 óta Szentendrén állandó kiállításon láthatók a művei.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Minden női szerepet átélt és megfestett: múzsa, balerina, táncosnő, akrobata, prostituált, akt, özvegy, ünneplő, művésznő, kislány, testvér, barátnő, öregasszony, angyal és így tovább.” (S. Nagy Katalin)
„Minden női szerepet átélt és megfestett: múzsa, balerina, táncosnő, akrobata, prostituált, akt, özvegy, ünneplő, művésznő, kislány, testvér, barátnő, öregasszony, angyal és így tovább.” (S. Nagy Katalin)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.