11 - 15 találat a 8209 közül.

Végvárak

Oktatás

Általános

Cím
Végvárak
Leírás
A hívóképen a veszprémi várhegy látképe az Érseki palotával. A képeslap a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének darabja. Magyarország várai különösen a török elleni harcokban jutottak nagy szerephez. A 15. század végén a magyar végvárak a déli határvidéken helyezkedtek el két párhuzamos láncot alkotva a Duna és a Száva mentén (kettős végvári erődrendszer). Amikor 1541-ben Budavár elesett, Ferdinánd király egy új védővonal kiépítését rendelte el. Ez az Adriai-tengertől Szigetvár, Kanizsa, Győr, Komárom, Érsekújvár, Eger, Szatmár, Várad, Temesvár vonalán egészen az Al-Dunáig húzódott. Ez a védővonal vagy inkább védősáv hét főkapitányságra tagozódott, amelyek a bécsi udvari haditanács központi irányítása alatt álltak. A törökök sorozatos várostromokkal igyekeztek áttörni a végvárak védővonalán. A mohácsi vész után, Szulejmán szultán uralkodása alatt, kiváltképpen az 1550–60-as években egymást érték a török várostromok. Ezek közül Kőszeg (1532), Temesvár, Eger, Drégely, Szolnok (1552) és Szigetvár (1566) ostroma vált nevezetessé. A végvárak még akkor is fontos feladatot teljesítettek, ha a túlerővel szemben végül elestek. Föltartóztatták az ellenséget. Minden órával, amit a török a vár alatt töltött, kevesebb ideje maradt a továbbhaladásra, újabb országok meghódítására. A korabeli keresztény Európa ezért nevezte végvárainkat a „kereszténység védőbástyái”-nak. A végvárvonal óriási félkörívben zárta körül a török uralom alá került területeket, az úgynevezett hódoltságot. A várak szerepe békeidőben is jelentős volt. A hódoltság határain állomásozó török egységek állandó rablótámadásokkal tartották rémületben a határ menti lakosságot. A portyázókkal is csak a végvárak katonái vették fel sikerrel a harcot. Hódoltsági betörésekkel viszonozták a török támadásokat, nem hagytak békét a megszállóknak. Megakadályozták, hogy az ellenség a meghódított földön berendezkedjen és nyugalomban éljen. A várak között szoros kapcsolat állt fenn. A szomszédos várkapitányok állandóan tájékoztatták egymást a kapott hírekről. A végvári katonaság tagjai között képviselve volt minden társadalmi osztály és réteg, sokféle nép: a főuraktól kezdve – akikből többnyire várkapitányok vagy főtisztek lettek – a kisnemeseken át a jobbágyokig. A magyarokon kívül délen főleg horvátok, északon főleg szlovákok harcoltak, de külföldi zsoldosok is szép számmal akadtak. Állandó csatározás folyt a magyar és a török végvárak őrségei között. A katonák mellett tanítómesterek, íródeákok és sebészorvosok is tartózkodtak a várakban. Lantosok is járták a végvárakat, lelkesítő énekeikkel tartották ébren a vitézek harci kedvét. A nagyobb várak a királyé, a kisebbek a főúri családoké vagy a főpapoké voltak. A törökök előretörése miatt a főurak gyakran elvesztették birtokaikat, s így nem tudták váraikat fenntartani. Kénytelenek voltak anyagi támogatást kérni a királytól, vagy végső esetben a király javára lemondani a vár birtoklásáról. A nagy török hadjáratok rendszerint a hatalmas birodalom európai részéből indultak. Tavasszal, amikor a folyók árja elapadt, összegyűjtötték a török sereget. Május végén, június elején a nagyvezér vagy maga a szultán is harci ménjére ült, s mozgásba jött az útközben is folyton növekvő sereg. Hosszú hetek után a Száván átkelve, valamikor júliusra érte el a hadjárat Magyarországot, ahol egészen szeptemberig, októberig folytattak hadműveleteket, várostromokat. Legkésőbb Szent Demeter napjára, október 26-ra téli szállásukra húzódtak a melegebb éghajlathoz szokott törökök. A várostrom idejére a várat igyekeztek megerősíteni, élelemmel, lőszerrel jól ellátni s a védők számát növelni. Nagyobb várak esetében, ilyen volt például Eger és Szigetvár is, egy-két ezer katona és kézműves várta a támadókat. Az ostrom végeláthatatlannak tűnő heteire a minden külső segítségtől elzárt védőknek rettenthetetlen elszántságra volt szükségük. A várostromok nemegyszer török győzelemmel végződtek. A végvárrendszer mégis betöltötte feladatát: lefékezte, majd megállította a török magyarországi terjeszkedését. A végvárak a 17. század végén, a török kiűzésével hadászati jelentőségüket elvesztették. A bécsi udvar – attól félve, hogy Habsburg-ellenes függetlenségi harc támaszpontjaivá válhatnak – a 18. század elején többségüket felrobbantották. (Forrás: Illés György: Végek dicsérete. Magyar végvárak)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia

Végvárak

Oktatás

Általános

Cím
Végvárak
Leírás
A hívóképen a várpalotai Thury-vár látható 1925-ben. Az üvegnegatív a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményének része. Magyarország várai különösen a török elleni harcokban jutottak nagy szerephez. A 15. század végén a magyar végvárak a déli határvidéken helyezkedtek el két párhuzamos láncot alkotva a Duna és a Száva mentén (kettős végvári erődrendszer). Amikor 1541-ben Budavár elesett, Ferdinánd király egy új védővonal kiépítését rendelte el. Ez az Adriai-tengertől Szigetvár, Kanizsa, Győr, Komárom, Érsekújvár, Eger, Szatmár, Várad, Temesvár vonalán egészen az Al-Dunáig húzódott. Ez a védővonal vagy inkább védősáv hét főkapitányságra tagozódott, amelyek a bécsi udvari haditanács központi irányítása alatt álltak. A törökök sorozatos várostromokkal igyekeztek áttörni a végvárak védővonalán. A mohácsi vész után, Szulejmán szultán uralkodása alatt, kiváltképpen az 1550–60-as években egymást érték a török várostromok. Ezek közül Kőszeg (1532), Temesvár, Eger, Drégely, Szolnok (1552) és Szigetvár (1566) ostroma vált nevezetessé. A végvárak még akkor is fontos feladatot teljesítettek, ha a túlerővel szemben végül elestek. Föltartóztatták az ellenséget. Minden órával, amit a török a vár alatt töltött, kevesebb ideje maradt a továbbhaladásra, újabb országok meghódítására. A korabeli keresztény Európa ezért nevezte végvárainkat a „kereszténység védőbástyái”-nak. A végvárvonal óriási félkörívben zárta körül a török uralom alá került területeket, az úgynevezett hódoltságot. A várak szerepe békeidőben is jelentős volt. A hódoltság határain állomásozó török egységek állandó rablótámadásokkal tartották rémületben a határ menti lakosságot. A portyázókkal is csak a végvárak katonái vették fel sikerrel a harcot. Hódoltsági betörésekkel viszonozták a török támadásokat, nem hagytak békét a megszállóknak. Megakadályozták, hogy az ellenség a meghódított földön berendezkedjen és nyugalomban éljen. A várak között szoros kapcsolat állt fenn. A szomszédos várkapitányok állandóan tájékoztatták egymást a kapott hírekről. A végvári katonaság tagjai között képviselve volt minden társadalmi osztály és réteg, sokféle nép: a főuraktól kezdve – akikből többnyire várkapitányok vagy főtisztek lettek – a kisnemeseken át a jobbágyokig. A magyarokon kívül délen főleg horvátok, északon főleg szlovákok harcoltak, de külföldi zsoldosok is szép számmal akadtak. Állandó csatározás folyt a magyar és a török végvárak őrségei között. A katonák mellett tanítómesterek, íródeákok és sebészorvosok is tartózkodtak a várakban. Lantosok is járták a végvárakat, lelkesítő énekeikkel tartották ébren a vitézek harci kedvét. A nagyobb várak a királyé, a kisebbek a főúri családoké vagy a főpapoké voltak. A törökök előretörése miatt a főurak gyakran elvesztették birtokaikat, s így nem tudták váraikat fenntartani. Kénytelenek voltak anyagi támogatást kérni a királytól, vagy végső esetben a király javára lemondani a vár birtoklásáról. A nagy török hadjáratok rendszerint a hatalmas birodalom európai részéből indultak. Tavasszal, amikor a folyók árja elapadt, összegyűjtötték a török sereget. Május végén, június elején a nagyvezér vagy maga a szultán is harci ménjére ült, s mozgásba jött az útközben is folyton növekvő sereg. Hosszú hetek után a Száván átkelve, valamikor júliusra érte el a hadjárat Magyarországot, ahol egészen szeptemberig, októberig folytattak hadműveleteket, várostromokat. Legkésőbb Szent Demeter napjára, október 26-ra téli szállásukra húzódtak a melegebb éghajlathoz szokott törökök. A várostrom idejére a várat igyekeztek megerősíteni, élelemmel, lőszerrel jól ellátni s a védők számát növelni. Nagyobb várak esetében, ilyen volt például Eger és Szigetvár is, egy-két ezer katona és kézműves várta a támadókat. Az ostrom végeláthatatlannak tűnő heteire a minden külső segítségtől elzárt védőknek rettenthetetlen elszántságra volt szükségük. A várostromok nemegyszer török győzelemmel végződtek. A végvárrendszer mégis betöltötte feladatát: lefékezte, majd megállította a török magyarországi terjeszkedését. A végvárak a 17. század végén, a török kiűzésével hadászati jelentőségüket elvesztették. A bécsi udvar – attól félve, hogy Habsburg-ellenes függetlenségi harc támaszpontjaivá válhatnak – a 18. század elején többségüket felrobbantották. (Forrás: Illés György: Végek dicsérete. Magyar végvárak)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia

Faragott szobrok

Oktatás

Általános

Cím
Hortobágyi gulyás
Leírás
Gulyás bő gatyában, borjúszájú ingben, pitykés mellényben, fején négyszögletes pörge kalap, botjára támaszkodva áll, előtte ül kutyája. Aba Ferenc 1966-ban készült alkotása a kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményének darabja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció

Faragott szobrok

Oktatás

Általános

Cím
Delelés
Leírás
Delelés (egyik oldalon fekvő pásztorlány, mellette pásztorbot, korsó, kis kosár, másik oldalon az összebújt, pihenő libák). Kocsis Antal 1982-ben készült alkotása a kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményének darabja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció

Faragott szobrok

Oktatás

Általános

Cím
Itatás
Leírás
Itatás. Horváth Vince alkotása a kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményének darabja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.