Általános

Cím

Butellák (butéliák)

Leírás

A 3D-ben digitalizált, 1893-ban készült, zöld mázas, feliratos butella a túrkevei Finta Múzeum gyűjteményének részét képezi. A butella (butélia, butykos) „üvegformát utánzó ólommázas, hordozható cserépedény. Legfeljebb 25 cm magas, pálinka tartására szolgál. Alakja változatos. Lehet ovális, lapos vagy domborodó oldallal és lappal: henger alakú; hasáb alakú, kerekített vagy széles vállal. (…) Mindegyik formának felül kis kerek szája van. Kedvelt, de az előzőknél ritkább forma a csukott könyv formájához hasonló könyvbutella (zsoltárbutella, imakönyv), amely négyzetes lapokból alakított mázas, díszes edény. Mindig egyedileg, megrendelésre készül, és rendszerint feliratos, évszámos. A hordóbutella hordóformájú pálinkásedény négy lábacskával, a tetején kerek szájjal. Általában mázas, de nem díszített. (…) A legtöbb és legdíszesebb butella a három nagy alföldi fazekasközpontból való (Mezőcsát, Tiszafüred, Hódmezővásárhely), de készítettek butellát Mezőtúron, Szentesen, Makón, Tótkomlóson is.” (Magyar néprajzi lexikon)

Kompetencia

Évfolyam

Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Matematikai kompetencia

Általános

Cím

Rokka

Leírás

A hívóképen (ld. első felvétel) Szegedy Rózának, a költő Kisfaludy Sándor feleségének eredeti rokkája látható. A díszes faragású tárgyat a sümegi Kisfaludy Sándor Művelődési Központ, Könyvtár és Emlékház őrzi. // A fonás a kender, len és gyapjú rostos, szálas anyagának fonallá sodrása. A fonás eszköze a kézzel pörgetett orsó vagy a lábbal hajtott rokka. A fonásra szánt rostcsomót laza göngyöleggé formálva a guzsalyra vagy a rokka pálcájára felkötik, hogy munka közben a kéz számára legalkalmasabb helyen legyen. A fonás három összefolyó mozzanatból áll: a szálhúzásból (bal kézzel a rostcsomóból), az alapsodrásból (ugyanezen kéz három első ujjával) és a fonal teljes besodrásából (a jobb kéz pörgette orsóval, ill. a rokkával). A kész fonalat az orsó szárára tekerik, ill. a rokkával a fonással egyidejűleg a csévére hajtják. / Az orsó a rost- vagy a gyapjúszálak fonására használt, 20–30 cm hosszú, két végén hegyes botocska. Az orsót jobb kézben tartva ujjakkal hossztengelye körül pörgetik. A pörgetés sodorja össze fonallá a bal kéz ujjaitól még csak alapsodrást kapott szálakat. Az orsó alján kis fakorong (orsókarika) van, amely lendítő súlyként szolgál főleg addig, amíg az orsó szárára bizonyos mennyiségű kész fonalat feltekernek. / A guzsaly gyakran gazdagon faragott, ritkábban festéssel is díszített rúd, amelyre fonásnál a rostcsomót felkötik. A díszes guzsalyt alkalmanként szerelmi ajándékként készítette a legény a lánynak. A talpas guzsaly kb. másfél méteres rúd, alul egy- vagy kétszárnyas talpba rögzítve. A talpra fonás közben ráülnek, hogy a guzsaly biztosan álljon, vagy lábfejjel szorítja le a fonó. A székes guzsaly hosszú, sima rúdja egy kis gyalogszék formájú lábazatból áll ki, így a guzsalyt a fonónak nem kell külön rögzítenie. – Fonásnál a guzsalyrúd felső részére (guzsalyfej/guzsalyfő) kötik a fonásra előkészített szöszt, melyről bal kézzel eresztik és állandóan nyálazva sodorják a szálat, míg a jobb kézzel egyenletesen az orsóra tekerik. / A rokka lábmeghajtásos szerkezet, amely egyidejűleg sodorja a szálakat fonallá és tekeri fel a kész fonalat a csévére. A rokka tulajdonképpen a kézi orsó munkáját végzi, ezért a fonásra kerülő rostcsomót vagy a rokka mellett tartott székes guzsalyra vagy a rokkára szerelt külön rokkapálcára kötik fel. / A fonó a női társas munka legfontosabb alkalma volt. Amikor a mezőgazdasági munka befejeződött, az asszonyok munkaidejük jelentős részét fonással töltötték. Az őszi betakarítás után, november második felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott. A fonó több hónapos életét befolyásolták az ünnepek, jeles napok is. Így például Katalinig énekeltek, táncoltak, adventtől karácsonyig csendesebb időszak volt, majd farsang idején érte el a fonóbeli szórakozás a csúcspontját, amikor különféle dramatikus játékokat (alakoskodás, maskarázás) adtak elő. Voltak tilalmas napok, melyeken tilos volt a fonás. Legismertebb a Luca-nap (dec. 13.): úgy tartották, hogy aki ilyenkor fonna, befonná a tyúkok fenekét, és azok nem tojnának. / A fonónak különböző formái alakultak ki: – korcsoportok szerint: asszonyfonók, asszony- és lányfonók vegyesen, és külön lányfonók; – a munka jellegét tekintve: a) A rokonok és a barátok egymást kisegítve egyikük házánál összegyűlnek, majd sorra járva mindenkit, felfonják az összegyűlt szöszt (ún. kalákás fonó). b) A fonót a felnőtt lányok szervezik; kibérelnek egy házat vagy szobát a faluban, ahová mindenki elviszi a maga munkáját és eszközeit, közösen adják össze a világításhoz szükséges petróleumot és a tüzelőt. / A fonó volt a téli szórakozás és játék fő színtere. A fonóban helye volt a mesemondásnak, balladák, históriás énekek előadásának, dalok éneklésének, találós kérdéseknek, s főként a játékoknak. A fonónak rendkívül nagy jelentősége volt a fiatalok társas életében, amennyiben az udvarlás társadalmilag elfogadott helyszíne is volt. (Forrás: Magyar Néprajzi lexikon; Magyar néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Dualizmus kori fővárosi épületek

Leírás

Az 1902-ben postázott képes levelezőlapon a Magyar Királyi Operaház. A levelezőlap a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményének része. // Az épület története: Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a drámai és operaelőadásoknak is, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult szerteágazó művészi feladatai ellátására. Az „önálló dalműszínház” szükségességének gondolatát (elsőként) báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója fogalmazta meg. 1872-ben bizottságot hoztak létre a felépítendő operaház helyének kijelölésére. A következő évben (verseny)pályázatot írtak ki az épületre, melyen Ybl Miklós terve nyert. Az építkezés 1875-ben kezdődött el, és kilenc évig tartott. / A Magyar Királyi Operaház a korabeli jelentős épületekhez hasonlóan az eklektika jegyében – mely egyes korábbi építészeti stílusok formavilágát alkalmazza – neoreneszánsz stílusban épült (homlokzata barokk elemekkel egészült ki). A mészkőből faragott főhomlokzat enyhén ferde földszintje fokozza az épület monumentalitását. A sarkokat Stróbl Alajos két márványból faragott szfinxe díszíti: karmaik között színházi maszkot és babérkoszorút tartanak. A főbejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc nagyméretű szobra áll, melyek szintén Stróbl alkotásai. Erkel nyugodt pózban, mozdulatlanul ül, míg Liszt szenvedélyesebb, felvetett fejjel ábrázolt alakja dinamikusabban megformált. A(z első emeleti) foyer ablakai előtti árkádok két oldalán lévő fülkékben négy múzsa (Erató,Terpszikhoré, illetve Thaleia és Melpomené) szobra áll. A homlokzatot balusztrádos főpárkány koronázza, tizenhat zeneszerző mészkőszobrával. A színház építőművészeti kivitelezése és technikai felszereltsége a maga korában meghaladta Európa legjelesebb operaházainak színvonalát. A világon elsőként itt alkalmazták a vasszerkezeteket használó, vízhidraulikával működtetett színpadgépezetet. / A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor I. Ferenc József magyar király jelenlétében. (A megnyitó ünnepség a felfokozott érdeklődés miatt kis híján botrányba fulladt: a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, a rendőröknek csak nehezen sikerült kituszkolniuk az embereket az épületből.) A nyitó díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László című opera nyitányát és Wagner Lohengrinjének első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével. Hamarosan művészi válságba került a társulat, ugyanis sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek. Ehhez anyagi problémák is társultak, hiszen a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. A helyzet 1888-ban Gustav Mahler igazgatói kinevezésével változott meg, akinek működéséhez kötődik az Operaház első „aranykora”. Az addig túlnyomórészt olasz repertoár mellett ő mutatta be először Wagner Ring-tetralógiájának két darabját, valamint Mascagni Parasztbecsületét, amelyet a budapesti siker indított el világhódító útjára. (…) 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. (https://www.opera.hu/hu/rolunk/az-operahaz-epitesenek-tortenete/, https://cultura.hu/kultura/a-budapesti-operahaz-130-eve/, https://m.mult-kor.hu/20140926_kis_hijan_botranyba_fulladt_a_budapesti_operahaz_megnyitoja, http://www.kitervezte.hu/epuletek/kultura/magyar-allami-operahaz-budapest)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Aratás

Leírás

Aratás kaszával a századfordulón. A kép reprodukció. Az eredeti üvegnegatív a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum tulajdonát képezi.

Kompetencia

Évfolyam

Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Matematikai kompetencia

Általános

Cím

Honty Márta tűzzománcai

Leírás

Geometrikus motívumok, szívfejű emberalakok, virágok, állatok (kos, ló, madarak) kavargó egyvelegéből álló szarvas-kompozíció. A hívóképen látható tűzzománc a Csudaszarvas címet viseli, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ gyűjteményének része. // Honty Márta (1940–2004) grafikus, iparművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolát 1958–1963 között Hincz Gyula tanítványaként végezte el. 1963-ban dicséretes diplomát kapott, 1963 óta szerepel országos és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. Kisebb méretű tűzzománc faliképei, grafikái, gobelintervei intézményeket és otthonokat, nagyobb méretű falikárpitjai (francia gobelin) és tűzzománc képei közintézmények külső és belső falait díszítik. Élete, művészi pályája szorosan összekapcsolódott férjével, Bors István szobrászművésszel, akivel a 60-as években Kaposváron megtelepedő, máig ható markáns művészgeneráció meghatározó alkotói voltak. / „Honty Márta műveinek legfőbb ismérve egy sajátos rokonság a magyar folklórral. Forma- és motívumkincse gazdagon összetett, konzekvensen stilizált, dekoratív. Nőies leleménnyel, széles körű művészettörténeti műveltséggel gazdálkodik, messze meghaladva az iparművészet mint alkalmazott műfaj korlátait. Szelleme évszázadokat ível át az ezer év előtti pogány magyar hitvilágtól a magyar népi díszítőművészeten át a huszadik században új öntudatra eszmélő emberig, aki újraértelmezi őseink hagyományait. (…) A modern művészet feladatát megértve Honty Márta is ízekre bontotta szét a képi nyelvet, hogy az tisztán, ősi erővel szólhasson. A népi hagyományainkban ő is rátalált a »tiszta forrásra«, az ékes, díszítményes, dekoratív színekben pompázó képalakításra. Ám ezt a képzőművészi vívmányát azzal tetőzte, hogy a hitélet általános természetű kategóriarendszerébe keresett és talált felemelkedést. (…) Művészete fölvázolja az univerzumot, és benne elhelyezi magát az életet. Központi motívuma az életfa. Az életfában szerveződik a növény, az állat és az ember létezése. Az élet jeles napjait, ügyes-bajos dolgait mitikus figurák hivatottak megjeleníteni: kosfejű asszonyok, szarvasfejű férfiak és sok más figura, az ókori Kelet vallásaiból eredő isteni lények, akiket a sámánikus liturgiát gyakorló őseink idejéből megőrzött az emlékezet. (…) 1963-ban (…) a Csontváry-ihletésű festészet útján indult el. Ám hamarosan egy francia textilművész, Jean Lurcat (1892–1966) gobelinjeivel ismerkedett meg, aki (…) kubista korszaka után fölfedezte a Kelet kultúrájának világegészt összegző igényét. Az ő példáján Honty Márta is felismerte a magyar hagyományokban rejlő lehetőségeket. Elmélyedt annak tanulmányozásában és művészi feldolgozásában. Az elsők egyike volt, akik tudták, hogy a magyar népművészethez miként kell viszonyulnia egy huszadik századi képzőművésznek. Az 1960-as, 70-es évek szellemi közege termékenyítőén hatott azokra a törekvésekre, akik a népművészet úgymond »formakincséből merítettek«. Bartók és Kodály zenei példája lebegett azok előtt, akik a művészeti kultúra nemzeti sajátosságai után kutattak a hagyományaink letűnt világában. (…) Honty Márta (…) az említett Lurcat példája alapján – aki az analitikus kubizmustól indult el – szintén képzőművészi gondolkodással geometrizáló alapelemekből, síkidomokból kezdte el lépésről lépésre kiépíteni azt a képi világot, amely alkalmassá válhatott a világmindenségnek mint egésznek a megjelenítésére. Ennek okáért Honty Márta munkái sohasem voltak a magyar népművészettel mint díszítőművészettel együtt értelmezhetők. A tussal és ceruzával rajzolt grafikai lapjai a szintetikus kubizmus és a szürrealizmus elveihez állnak a legközelebb. (…) Következetességét dicséri az a variábilis formakincs, amelyből, mint alapelemekből felépíthető növény, állat, ember, Nap, Hold, csillagok és csillagképek. Ez a származástant követő módszer teszi lehetővé a dekoratív feladatok, a szövött kárpit és a tűzzománc technika iparművészeti alkalmazását. (…) Honty Márta alapvetően képzőművész, aki iparművészeti technikát alkalmaz.” (Horváth János művészettörténész)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség