Általános

Cím

Valódi szegedi édes-nemes paprika pléhdoboza (Hangya központ paprika osztálya, Szeged, 1950) I.

Leírás

„Volt egyszer egy Hangya Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, és van a mai napig is. A régi, 1948-ban államosított szövetkezetről van szó, pontosabban annak is egyik produktumáról, még pontosabban annak csomagolásáról. Amit 3D-ben digitalizáltak Rákóczifalván és fel is töltötték a MaNDA adatbázisába. Egy szegedi paprikaőrleményt tartalmazó pléh dobozról lenne szó, amit nagy valószínűséggel a Hangya állított elő és töltött is meg, mert a cégcsoportnak fénykorában 20 ipari üzeme is volt, többek között bicikliket is gyártottak. Így aztán eme pléhskatulya létrehozása sem okozhatott különösebb problémát Közép-Európa akkori egyik legnagyobb vállalkozásának. Ez 1898 őszén indult útjára, Balogh Elemér alakította meg az első szövetkezetet a felvidéki, szinte tisztán szlovákok lakta Brogyánban. A politikai előzmények gróf Károlyi Sándorhoz köthetők, aki a falusi uzsora és a lánckereskedelem terjedését igyekezett megállítani így, politikus társaival együtt. Akik természetesen melléálltak az ésszerű kezdeményezésnek, amivel lerövidítették az áruk és a szolgáltatások útját, nem kellett kifizetni a közvetítők hosszú sorát. A Bethlen-kormány pedig állami pénzekkel is támogatta Trianon után az szövetkezeti üzletrészeket, így – bár a tagintézmények száma háromezerről kétezerre csökkent – mégis meg tudott maradni a szervezet. Amelynek fénykorában 700 ezer tagja volt, és 30 konzervgyára az említett ipari üzemeken túl. Több ezer Hangya-bolt is működött az országban, de foglalkoztak a termények mellett tej- és húsfelvásárlással is. A Martonvásár melletti Tordason, a Hangya-mintafaluban a szokásos egységek mellett óvodát, iskolát és orvosi rendelőt is működtettek. Természetes tehát, hogy ez az ország minden részére kiterjedő szervezet foglalkozott a szegedi fűszerpaprika felvásárlásával, feldolgozásával és kereskedelmével is. A Hangya-boltok tehát a Hangya által előállított és kiszerelt szegedi, vagy kalocsai paprikát forgalmazták mindazon vidékeken, ahol nem volt hagyománya a fűszerpaprika termesztésének, feldolgozásának. Így jelenhetett meg a Hangya vegyeskereskedésének polcán ez a 12 centiméter magas, matricázott pléhdoboz, hogy aztán nyugdíjas korában a rákóczifalvi múzeum dobozgyűjteményét gyarapítsa majd.” (Pálffy Lajos: Hangyapaprika) http://mandarchiv.hu/cikk/5972/Hangyapaprika

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Somlyóvásárhelyi fából faragott, gazdagon ékített csutora (Somlyóvásárhely - Csabrendek, 1890) - I.

Leírás

„Nem lehetett rossz dolga ennek a csutorának, avagy alföldiesen kulacsnak, ami Csabrendekről vagy még inkább Somlóvásárhelyről került be a Balatoni Múzeum gyűjteményébe, és a keszthelyi intézmény jóvoltából 3D-ben elérhető a MaNDA adatbázisában is. Nem lehetett rossz dolga, hiszen míg használatban volt, minden bizonnyal somlyói bort tartott benne a gazdája. „Ő” meg hűvösen tartotta ezt a mindenkor remek bort cserébe a gazda és az általa megkínált férfiemberek legnagyobb örömére. A fából készült csutorák vagy kulacsok a néprajzi lexikon szerint az 1600-as években tűnnek fel Magyarországon. (Korábban az italok tárolására állatbőrből készült tömlőket és kiszárított tökféléket használtak leginkább – az agyag és üvegedények mellet.) Az általában 3-5-8 liter folyadék befogadására is alkalmas, palástjára állított lapított korong alakú edények az 1600-as években, a már említett forrás szerint déli irányból érkeztek Magyarországra. A török kiűzése után még sokáig hozzátartoztak a katonák felszereléséhez, de az utazók és a földművesek is ebben tartották napi folyadékszükségletüket. A kevésbé szerencsés csutorákban víz volt többnyire, míg a jó helyre kerültek a hegyek levét tarthatták hosszabb-rövidebb ideig gyomrukban. A most már 3D-s felbontásban körül járható edény talán Somlyóvásárhelyen készült, az egyházzal, a hatalmaskodó Endrődy és Csoron családdal, majd a törökkel is küszködő egykori mezővárosban úgy 1890 körül. Készítője lehetett akár egy „csutorás”, kulacskészítő is, aki azért számíthatott némi szerény megélhetésre a Somlyó tövében. Ez a három liter körüli űrtartalmú edény az egyik oldalán hordozza a gazdája, Schreimer Dénes nevét. Akinek ősei talán a környék asztalosai voltak és egy nagybirtokos telepíthette be a török idők után a státuszát még az 1800-as évek közepéig megőrző mezővárosba. Az biztos, hogy 1828-ban Vásárhelyen már 28 kézművest jegyeztek fel, közöttük pedig lehetett egy csutorás is, aki persze más, a paraszti háztartásban használatos eszközöket is faraghatott vagy készíthetett esztergáján. Azt is csak találgatni lehet, hogy e növényi motívumokkal díszített darab egyik oldalára miért faragták rá azt az edényt és a tartalmát kavargató kezet. Talán Schreimer úr foglalkozására akartak utalni vele? Nem tudni, de az biztos, hogy a másik oldal jellegzetes formájú koronás címere és felirata dicsérendő hazafiasságról tesz tanúbizonyságot. Példát vehetnénk róla!” (Pálffy Lajos: Szerencsés csutora) http://mandarchiv.hu/cikk/3073/Szerencses_csutora

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Idegen nyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Kunffy Lajos: Somogytúri utca nyári alkonyatban

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1928-ban készült olajfestménye a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Kunffy Lajos: Két túri lány

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1929 körül készült alkotása a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Diási népvándorlás kori karika fejű bronz tű

Leírás

„Az ember első használati tárgyait gyorsan fel lehetne sorolni, kevés volt belőlük, de létfontosságúak voltak az élethez. Legelőbb ott voltak a fegyverek, aztán a vágóeszközök, végül pedig minden kis szerszám, amit a hétköznapokban használtak. Közéjük tartozott a tű is. Aminek egy réges-régi bronz példányát most a Balaton Múzeum révén a MaNDA adatbázisában is tanulmányozhatjuk 3D-ben. És ha már itt tartunk, akkor roppant tudományosan két fő alfajra is kell mindjárt osztanunk a különféle tűk népes seregletét: a hölgyek által kedvelt, ékszer funkcióval bíró tárgyakra, amelyeknek a mai napig is van olyan feladatuk, hogy ruhadarabokat kapcsoljanak össze. És ház ott van másik népes tábor, a varrótűk szürke és hatalmas sereglete. Ezek már nem örvendtek annyira általános népszerűségnek a hölgyek körében, és ez fokozottan igaz a mai, modern korunkra is. Amikor egy elszakadt ruhadarab leginkább a kukában végzi, mert tulajdonosának fogalma sincs arról, hogy kellene hozzáfogni a reparáláshoz. Aztán az is igaz, hogy az emberiség által viselt ruhákat nem mindig Kínában állították elő, ez csak az utóbbi évtizedek vívmánya. Bizony, voltak olyan idők, amikor Európának is komoly textilipara volt, még korábban pedig, mondjuk az őskorban, mindenki maga állította elő a ruházatát. Hogy hogyan történt ez, hogy mire lehet használni egy varrótűt, még modern világunkban is van némi fogalma mindenkinek, de azért leírom a folyamatot. A varrótű, mint azt most is láthatjuk, egy hegyes szerszám, a másik végén egy lyukkal, ahová a cérna, vagy más hasonló dolog: növényi rost, szárított állatbél, bőrszalag lett befűzve. És innen az első öltéssel megindul a varrás, aminek persze különféle rafinált módozatai is kialakultak az évszázadok folyamán. A mi, Gyenesdiáson előkerült, népvándorlás kori tűnk a maga 27 centiméteres hosszával, már csak a mérete miatt sem nagyon használhatták apró öltéseket igénylő feladatokra. A díszítését nézve még az is lehet, hogy nem is varrtak nagyon vele, a cérna helyén mondjuk valami figura lógott egy karikán, és egy dús, barna hajú nő kontyát fogta össze a népek országútján.” Pálffy Lajos: Ami ott volt már a dolgok kezdetén is http://mandarchiv.hu/cikk/6078/Ami_ott_volt_mar_a_dolgok_kezdeten_is

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia