„Lendületes, megszakítatlanul ívelő kontúrvonal fogja össze ezeket a figurákat, a nagy színfelületeken aprólékosabban kidolgozott részletekkel. Szerkezetük elemi, geometrikus részekből naivan építkező.” (S. Nagy Katalin)

„Semmi identitáskeresés, semmi elbizonytalanodás. ’Vagyok, aki vagyok’. Ezek nem színpadi szerepjátékok, még ha iróniával, groteszk humorral elterelni igyekeznek is a felületes nézőt a kellemetlen lényegről.” (S. Nagy Katalin)

„Önmagukon túlmutató jelentést sugallnak, de meredt arcuk megóvja alkotójukat a túlzott szentimentalizmustól, csupán a legalapvetőbb érzésekre utalnak: fájdalomra, szenvedésre, érdeklődésre, olykor a teljes ürességre.” (Turai Hedvig)

„Anna Margit bábualakjai bár bizonyosan ártatlanok és tiszták, mint a gyermek, de mindent tudnak arról, ami a világban gonosz és tisztátalan, örömük és szépségük magányossá teszi őket, tekintetük olyan, mint akik az iszonyatra figyelnek…” (Dávid Katalin)

„Ezek a formák az archaikus, primitív és természeti népek alkotásaira, szinte már az 'arche-típusokra' utalnak. Színeffektusai is e gondolatokat hangsúlyozzák. Árnyalt lélektani megfigyelései viszont bonyolult asszociációkat keltenek.” (S. Nagy Katalin)