5831 - 5835 találat a 13530 közül.

Martyn Ferenc: Történet nélkül

Oktatás

Általános

Cím
Martyn Ferenc: Tengeri emlék (eredeti mű: olajfestmény /1945/ – perzentált mű: Skoflek István színes diapozitív reprográfiája, /1960-as évek/)
Leírás
Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Történet nélkül (1945) című absztrakt (nonfiguratív - konstruktivista - szürrealista) olajfestményének Skoflek István által az 1960-as években készített színes diapozitív reprográfiáját 2015-től a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében őrzik. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Egymást fedő két ellipszishez kapcsolódó hatszögű forma, mely több síkra tagolt. A formák széleiből hullámzó vonalak nőnek ki. Kék és barna színek.” Hárs Éva)
„Egymást fedő két ellipszishez kapcsolódó hatszögű forma, mely több síkra tagolt. A formák széleiből hullámzó vonalak nőnek ki. Kék és barna színek.” Hárs Éva)
Részletek

Hegedüs László: Tájkép - London VI.

Oktatás

Általános

Cím
Hegedüs László: Tájkép - London VI. (England, United Kingdom, pasztellfestmény, 1973, sorszám: 375)
Leírás
Hegedüs László festőművész Tájkép - London VI. (1973) című pasztellfestménye 1990-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. Az alkotó 1920-ban született Budapesten. "Festő, grafikus. 1936-38 között az Aba Novák Vilmos Stúdióba járt, ahol Vaszary tanítványa volt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. 1945 után a Fókusz, illetve a Művész Galéria tulajdonosa. 1948-tól külföldön tevékenykedett: Ausztriában, Olaszországban, majd 1972-ig Ausztráliában. Ezután Londonban telepedett le, de többször látogatott Magyarországra. 1987 óta ismét Ausztráliában él. Egyéni tárlatai voltak vidéken (Szentes, Nyírbátor, Hatvan) és külföldön (Melbourne, Sydney, Brisbane, London), valamint csoportosak az Ernst Múzeumban, a Nemzeti Szalonban, Londonban, Melbourneben stb. Munkáit őrzik a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, ausztráliai, párizsi, római, amerikai és angliai közgyűjteményekben. 1982-ben ötven festményét és harminc grafikáját a nyírbátori Báthory Múzeumnak ajándékozta." (in: http://www.kieselbach.hu/muvesz/hegedus-laszlo-_hegedus_-laszlo__9087) „Hegedüs László festőművész tájképfestészete senkivel össze nem hasonlítható helyet foglal el a magyar és az egyetemes művészetben. A világpolgár művész egyaránt otthonosan mozog a magyar vidéken, a földgolyó kontinenseinek hatalmas városaiban és legapróbb szigetein egyaránt. Művein az ember alkotta világ szublimálódik a végtelen természet tisztaságába és ősi ártatlanságába, az Univerzum harmóniájába. Képei végtelenül gazdag színárnyalatokat megjelenítő, bátor, lendületes ecsetvonásokkal ’poéta natus’-ként a plein air jegyében megalkotott, ökonomikus remekművek. A művész leginkább szűrt fényben, a kora hajnali derengésben vagy a lebukó nap fényében igyekszik megörökíteni a körülötte lévő világ egy szegmentumát. Expresszív lírai impresszionista ábrázolásmódjába szürrealisztikus elemek ötvöződnek. Az általa ábrázolt témát gyakran sikerül kiszabadítania a nyugati kultúrát rabságban tartó centrális perspektíva hálójából, s a kompozíció a kitágított, a kiterített, olykor a fordított perspektíva törvényszerűségeinek jegyében szerveződik. A távol-keleti kultúrák ideológiája és világábrázolása, meditatív képalkotása nagy hatást gyakorolt Hegedüs László művészetére. Műalkotásai nem a pillanatnyi látványt rögzítik, hanem az éppen aktuálisan vizuálisan megragadhatóból kidesztillált időtlen, örökkévaló, létfilozófiai mélységű érzelmi-gondolati struktúrát fogalmazzák meg a legautentikusabb vizuális önkifejezés, a festészet nyelvén. Hegedüs Zoltán nem pusztán érzelmek és hangulatok festője, hanem a pillanatnyi mulandó látványban a Világmindenség attribútumait, valamint a Részben mindig az Egészet kereső és megjeleníteni igyekvő festőművész, pillanatnyi képi impressziókból az időtlen Ontológiai Szubsztancia aranymosója, a természeti fények pazar játékának tanúja és krónikása, a színek és fények zenésze. Tájképei lélekkondicionáló, gyógyító meditációs források és objektumok, melyek kiszabadítanak a nyugati kultúra patologikus lineáris idejének fogságából, s szakrális idődimenziókba emelnek.” (kobzosBBL)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
Részletek

Goszthony Mária: Cséplés

Oktatás

Általános

Cím
Goszthony Mária: Cséplés (Magyarország, tájkép/életkép, pasztellfestmény, 1950-es évek)
Leírás
Goszthony Mária festőművész Cséplés (tájkép/életkép, 1950-es évek) című pasztellfestménye 1989-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. A rendhagyóan gazdag, sokrétű alkotásokat teremtő és évszázadnyi hosszú, kivételes életutat megélt jeles festő-, grafikus- és kerámiaművész „1893. augusztus 22-én született Bárdibükkön. A család az év nagyobbik részét Budapesten töltötte. Apja, a Vas megyei Goszthony család sarja, aki Somogyban több mint 1000 holdas birtokot műveltetett, a fővárosban jó nevű ügyvédi irodát vezetett. Iskoláit magánúton végezte, vizsgáit Budapesten tette le. A festőnek induló Goszthony Mária művészeti tanulmányait 1912-ben, Münchenben kezdte, ahol a Weisberger Képzőművészeti Akadémiát látogatta. Majd 1917–18-ig Budapesten a Haris közben megalakult, Kernstok Károly, Rippl-Rónai, Vedres Márk által vezetett Képzőművészeti Szabadiskolában folytatott stúdiumot. Kernstok legkedvesebb tanítványa és lelkes segítőtársa volt az iskola életének megszervezésében. Itt ismerkedett meg az új magyar művészeti élet képviselőivel. Szellemi érdeklődésére hatással volt a Vasárnapi Kör nevű progresszív idealista társaság, melynek gyakori látogatója volt. 1918-tól közvetítő szerepet töltött be a KMP Központi Bizottsága és a Katonai Tanács tagjai között, majd a letartóztatott és illegalitásban levő baloldali vezetők összekötője volt. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején, Kernstok vezetésével Nyergesújfalun művésztelep létesült, melynek létrehozásában szintén nélkülözhetetlen partnere volt mesterének. Az 1917–19 között készült szén- és tusrajzai, olajképei szervesen illeszkednek a korszak képzőművészeti szemléletéhez. Munkáit formai lényeglátás, energikus, biztos vonal- és színkezelés jellemzik. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült. Bécsbe, majd Vedres János segítségével Firenzébe, onnan az osztrák határ közelében, az Alpok lábánál fekvő Villachba ment, ahol közel egy évet töltött. Expresszív, lírai hangvételű táj-akvarellek és tusrajzok őrzik az itt töltött idő emlékét. 1920-ban sikerült újból Olaszországba jutnia. Hosszabb időt töltött Firenzében, Assisiben. Perugiában és Rómában. Firenzében rézkarcot és freskófestészetet tanult. Tanulmányozta Cimabue, Pintorucchio, Giotto és Simone Martini festészetét. Assisiben kötött ismeretséget az ott élő dán katolikus íróval, Johannes Joergensennel, kinek hatására a szent ferenci ideákat követve a vallásos hitben talált támaszra. 1923-ban térhetett ismét haza Bárdibükkbe, ahol kápolnát építtetett és azt saját freskóival díszítette. Az assisi Szent Damján templom keresztjének hű másolata lett a kápolna alapja. A bárdibükki Porciunkola kápolnát XI. Pius pápa bullája 1925-ben búcsújáróhellyé nyilvánította. Olaszországba visszatérve, 1928–31 között Rómában elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát. A 30-as évek elejétől az év egyik felét Rómában töltötte, ahol 10 évig műtermet tartott fönn a Villa Borghese melletti Villa Ruffo művésztelepen. Kis szárnyasoltárokat festett és templomi freskókat készített az olasz primitívek modorában, Rómában, Assisiben, Vareseben és a csehszlovákiai Kocsorcban, valamint idehaza Veszprémben. Assisiben kiállítása is volt. A 30-as évek közepétől barátnőjével, Josipovich Idával Vietri Sul Maren, Firenzében és Derutában kerámia műhelyeket látogattak, Salernoban kerámia kurzust végeztek. Könyvtárakban búvárkodtak, motívumokat gyűjtögettek. Kezdetben az itáliai majolikákat másolták, és azokat árulták Budapesten. A 40-es évek végén Bárdibükkön a kiskastélyban műhelyt rendeztek be, ahol a később hozzájuk csatlakozó unokatestvérrel, Goszthony Sárival együtt hármasban dolgoztak. A klasszikus habán stílust a magyar fazekas művészet hagyományos motívumaival és modern elemekkel ötvözve, de alapjában az itáliai reneszánsz hagyományokra támaszkodva kialakítottak egy sajátos kerámia stílust, mely a bárdibükki műhely jellemzőjévé vált. A műhely szellemi irányítója Goszthony Mária volt. Az ő neve alatt kerültek forgalomba a kerámiák főként az Iparművészeti Vállalaton és a Képcsarnokon keresztül. A bárdibükki műhely napsugaras derűje messzire világított. Az ország határain innen és túl számtalan bensőséges hangulatú kerámiával ajándékozta meg a hagyományosabb ízlésű kézműves tárgyak kedvelőit. E ’benső húrokat megpendítő’ hétköznapi tárgyak mára műtárgyakká nemesedve őrzik a három művésznő emlékét. Goszthony Mária kerámiáival megbecsült nevet szerzett, de elsősorban festőnek vallotta magát. Az 1960-as évek végéig festett. Posztimpresszionista szellemű olajképei és akvarelljei egész addigi életét végigkísérték. Külföldi útjain és idehaza, főként Somogyban készült plein aire táj-akvarelljeivel érte el legnagyobb művészi sikereit. A képek nagy része a Londoni Királyi Akvarell Társaság útján Angliába került. A kortárs képzőművészeti eseményekbe nem kapcsolódott bele. Magányos művészként, de számtalan barát szeretetét élvezve dolgozott haláláig. Budapesten és Kaposvárott voltak kiállításai. 1982-ben megkapta a Somogy Megyei Tanács Művészeti díját. 1989. március 28-án halt meg Mezőcsokonyán. Hamvait bárdibükki kápolnája őrzi.” (H. Bognár Zsuzsa művészettörténész – in: https://bkh2011.blog.hu/2011/07/12/goszthony_maria és http://bardudvarnok.hupont.hu/45/goszthony-maria)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
Részletek

Hegedüs László: Önarckép XV.

Oktatás

Általános

Cím
Hegedüs László: Önarckép XV. (olajfestmény, 1985, sorszám: 305)
Leírás
Hegedüs László festőművész Önarckép XV. (1985) című olajfestménye 1990-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. Az alkotó 1920-ban született Budapesten. "Festő, grafikus. 1936-38 között az Aba Novák Vilmos Stúdióba járt, ahol Vaszary tanítványa volt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. 1945 után a Fókusz, illetve a Művész Galéria tulajdonosa. 1948-tól külföldön tevékenykedett: Ausztriában, Olaszországban, majd 1972-ig Ausztráliában. Ezután Londonban telepedett le, de többször látogatott Magyarországra. 1987 óta ismét Ausztráliában él. Egyéni tárlatai voltak vidéken (Szentes, Nyírbátor, Hatvan) és külföldön (Melbourne, Sydney, Brisbane, London), valamint csoportosak az Ernst Múzeumban, a Nemzeti Szalonban, Londonban, Melbourneben stb. Munkáit őrzik a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, ausztráliai, párizsi, római, amerikai és angliai közgyűjteményekben. 1982-ben ötven festményét és harminc grafikáját a nyírbátori Báthory Múzeumnak ajándékozta." (in: http://www.kieselbach.hu/muvesz/hegedus-laszlo-_hegedus_-laszlo__9087) „Önarcképek; olyan művészeti alkotások, melyek modelljei maguk az alkotók voltak. A szó hallatán sokunk lelki szemei előtt megjelenik egy-egy híresebb kép, például Albrecht Dürer önarcképe, ahogy Krisztusként ábrázolja magát, Raffaello nyugodt vonásai, vagy egy, a megközelítőleg száz Rembrandt van Rijn önmagát ábrázoló metszete, rajza, vagy festménye közül. Az önarcképfestő művészek közül többeknél, önportréinak számosságának köszönhetően egy teljes önarckép-önéletrajz tárul elénk, képeiket időrendben nézve megfigyelhetjük a művész technikai fejlődésén keresztül arcának, személyiségének és érzelmi világának változását is… Nagy a jelentősége a kontextusnak, hogy a festő milyen környezetben ábrázolja, belehelyezi-e magát valamilyen idealizált szerepbe, a képen mik, vagy kik veszik körül, milyen színeket használ, milyen tárgyakat jelenít meg. A művész ecset és anyaghasználata az évek során sokat változik. Bizonyos esetekben egy-egy festőnél pont az önmagáról készített portréin érdemes e folyamatot megfigyelni, hiszen modellként mindig kéznél van a festő, van idő a fények és színek, vonások és textúrák tanulmányozására, emellett önmegfigyelésre, önelemzésre is alkalmas eszköz e műfaj. Hegedüs László önarcképeinek technikai és anyaghasználatbeli változásain ez jól látszik. Míg az akvarell képek letisztultabb és szellősebb benyomást keltenek, addig az olajfestményt közelebbről szemlélve pont az ellenkező hatást érezhetjük; az 1985-ben festett önarcképén, az arc és környéke plasztikussá válik, kiemelkedik a sok rétegben felvitt festéktől. Szintén a technikai változás kapcsán érdekes szempont, hogy ugyanaz az arc hogyan változik meg, ha a művész nagyban eltérő technikát választ… Az önarcképek által a művész közvetlenebb kapcsolatot tud teremteni önmaga és a művét szemlélő közönséggel. Vizsgálhatóvá, elemezhetővé válik az arckifejezés, a képen látható művész arcán érzelmeket azonosítunk, amikre reflektálhatunk, érzésvilágot társítunk a képhez és a művészhez is.” (in: (Ön)Arcképcsarnok, http://mandadb.hu/cikk/650521/OnArckepcsarnok)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Minden emberi alkotás archetípusa a világ teremtése, különösen az az önképmás, amelyben alkotója megismételheti a legrejtélyesebb bibliai kinyilatkoztatások egyikét: 'vagyok, aki vagyok'.” (S. Nagy Katalin)
„Minden emberi alkotás archetípusa a világ teremtése, különösen az az önképmás, amelyben alkotója megismételheti a legrejtélyesebb bibliai kinyilatkoztatások egyikét: 'vagyok, aki vagyok'.” (S. Nagy Katalin)
Részletek

Hegedüs László: Önarckép XIV.

Oktatás

Általános

Cím
Hegedüs László: Önarckép XIV. (aquarell festmény, 1983/11, sorszám: 156)
Leírás
Hegedüs László festőművész Önarckép XIV. (1983/11) című aquarell festménye 1990-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. Az alkotó 1920-ban született Budapesten. "Festő, grafikus. 1936-38 között az Aba Novák Vilmos Stúdióba járt, ahol Vaszary tanítványa volt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. 1945 után a Fókusz, illetve a Művész Galéria tulajdonosa. 1948-tól külföldön tevékenykedett: Ausztriában, Olaszországban, majd 1972-ig Ausztráliában. Ezután Londonban telepedett le, de többször látogatott Magyarországra. 1987 óta ismét Ausztráliában él. Egyéni tárlatai voltak vidéken (Szentes, Nyírbátor, Hatvan) és külföldön (Melbourne, Sydney, Brisbane, London), valamint csoportosak az Ernst Múzeumban, a Nemzeti Szalonban, Londonban, Melbourneben stb. Munkáit őrzik a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, ausztráliai, párizsi, római, amerikai és angliai közgyűjteményekben. 1982-ben ötven festményét és harminc grafikáját a nyírbátori Báthory Múzeumnak ajándékozta." (in: http://www.kieselbach.hu/muvesz/hegedus-laszlo-_hegedus_-laszlo__9087) „Önarcképek; olyan művészeti alkotások, melyek modelljei maguk az alkotók voltak. A szó hallatán sokunk lelki szemei előtt megjelenik egy-egy híresebb kép, például Albrecht Dürer önarcképe, ahogy Krisztusként ábrázolja magát, Raffaello nyugodt vonásai, vagy egy, a megközelítőleg száz Rembrandt van Rijn önmagát ábrázoló metszete, rajza, vagy festménye közül. Az önarcképfestő művészek közül többeknél, önportréinak számosságának köszönhetően egy teljes önarckép-önéletrajz tárul elénk, képeiket időrendben nézve megfigyelhetjük a művész technikai fejlődésén keresztül arcának, személyiségének és érzelmi világának változását is… Nagy a jelentősége a kontextusnak, hogy a festő milyen környezetben ábrázolja, belehelyezi-e magát valamilyen idealizált szerepbe, a képen mik, vagy kik veszik körül, milyen színeket használ, milyen tárgyakat jelenít meg. A művész ecset és anyaghasználata az évek során sokat változik. Bizonyos esetekben egy-egy festőnél pont az önmagáról készített portréin érdemes e folyamatot megfigyelni, hiszen modellként mindig kéznél van a festő, van idő a fények és színek, vonások és textúrák tanulmányozására, emellett önmegfigyelésre, önelemzésre is alkalmas eszköz e műfaj. Hegedüs László önarcképeinek technikai és anyaghasználatbeli változásain ez jól látszik. Míg az akvarell képek letisztultabb és szellősebb benyomást keltenek, addig az olajfestményt közelebbről szemlélve pont az ellenkező hatást érezhetjük; az 1985-ben festett önarcképén, az arc és környéke plasztikussá válik, kiemelkedik a sok rétegben felvitt festéktől. Szintén a technikai változás kapcsán érdekes szempont, hogy ugyanaz az arc hogyan változik meg, ha a művész nagyban eltérő technikát választ… Az önarcképek által a művész közvetlenebb kapcsolatot tud teremteni önmaga és a művét szemlélő közönséggel. Vizsgálhatóvá, elemezhetővé válik az arckifejezés, a képen látható művész arcán érzelmeket azonosítunk, amikre reflektálhatunk, érzésvilágot társítunk a képhez és a művészhez is.” (in: (Ön)Arcképcsarnok, http://mandadb.hu/cikk/650521/OnArckepcsarnok)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Perbe szállni, bírói ítélet reménye nélkül folytonosan pereskedni az eltüntető, elnyelő semmivel; kilépni a halálra ítélt állapotból ravasz fortélyokkal,… kötéltáncos idegekkel, istenkísértéssel. Az arcképfestés a végtelennek szóló kihívás.” (S. Nagy K.)
„Perbe szállni, bírói ítélet reménye nélkül folytonosan pereskedni az eltüntető, elnyelő semmivel; kilépni a halálra ítélt állapotból ravasz fortélyokkal,… kötéltáncos idegekkel, istenkísértéssel. Az arcképfestés a végtelennek szóló kihívás.” (S. Nagy K.)
Részletek

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.