„A művész… ezeken a képeken ismétel. A visszatérés ugyanahhoz a témához része az emlékezésnek, ugyanazon gondolatok felelevenítésének, egyben a terápiának és a beteljesülhetetlen állandóság keresésének eszköze is.” (Turai Hedvig)

„… egy jellemből egy konkrét tulajdonság ragadja meg, metszetet készít róla, a szubjektívből egy általánosabb, objektívabb síkra emeli. Az idő elveszti szakaszosságát, az életkorok összemosódnak, a felnőttben felfedi a gyermekit...” (S. Nagy Katalin)

„Anna Margit bábualakjai bár bizonyosan ártatlanok és tiszták, mint a gyermek, de mindent tudnak arról, ami a világban gonosz és tisztátalan, örömük és szépségük magányossá teszi őket, tekintetük olyan, mint akik az iszonyatra figyelnek…” (Dávid Katalin)

„Ámos Imre hívő ember volt, számára a ’sötét időkben’ (ez képcímként és verseiben is visszatérő szókapcsolatként kifejezése a kornak, amelyben élni, dolgozni kényszerült) a létra az ég kapujához, a menybe jutáshoz vezet.” (S. Nagy Katalin)