5091 - 5095 találat a 13530 közül.

Ámos Imre: Torzó

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: Torzó (tus /grafika/, 1943)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész Torzó (1943) című tusrajzát a 2007-es esztendőben az alkotó születésének századik évfordulójának tiszteletére rendezett, az Antal–Lusztig Gyűjtemény gazdag képanyagával prezentáló centenáriumi emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban (2007. december 7 – 2008. február 17.). A második világháború poklában fiatalon mártírhalált szenvedett zsidó nemzetiségű művész munkáiból a Modem több mint százötvenet állított ki, köztük olyan műveket is, főleg grafikákat, melyek eddig még nem szerepeltek kiállításokon. A debreceni tárlat az Antal–Lusztig Gyűjtemény anyagát bemutató sorozat újabb állomása volt. A kiállításhoz készült 48 oldalas, angol-magyar nyelvű színes katalógusban a reprodukciók mellett olvasható Gulyás Gábor művészettörténész és filozófus esszéje, valamint megtalálható a kiállításon szereplő műalkotások jegyzéke. (Ámos Imre kiállítása – Sors és szellem, szerk.: Gulyás Gábor, Magányos Kiadó, Debrecen, 2008) Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„Művei oly könnyűek alakzatukban… akár az angyalok, a vonalhattyú isteni szárnyasok… fekete vonalszobrok a fehér papíron, fekete angyalvonulás, színes mindenség-mozaik porcelán-táblácskák, emberlétezésünk postai bélyegei még eleven szívemen.” (Juhász F.)
„Művei oly könnyűek alakzatukban… akár az angyalok, a vonalhattyú isteni szárnyasok… fekete vonalszobrok a fehér papíron, fekete angyalvonulás, színes mindenség-mozaik porcelán-táblácskák, emberlétezésünk postai bélyegei még eleven szívemen.” (Juhász F.)
Részletek

Ámos Imre: Kétalakos kompozíció

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: Kétalakos kompozíció (bibliai illusztráció; vegyes technika /aquarell, lavírozott tus/, 1940 körül)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész Kétalakos kompozíció (1940 körül) című, vegyes technikával készített bibliai illusztrációját a 2007-es esztendőben az alkotó születésének századik évfordulójának tiszteletére rendezett, az Antal–Lusztig Gyűjtemény gazdag képanyagával prezentáló centenáriumi emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban (2007. december 7 – 2008. február 17.). A második világháború poklában fiatalon mártírhalált szenvedett zsidó nemzetiségű művész munkáiból a Modem több mint százötvenet állított ki, köztük olyan műveket is, főleg grafikákat, melyek eddig még nem szerepeltek kiállításokon. A debreceni tárlat az Antal–Lusztig Gyűjtemény anyagát bemutató sorozat újabb állomása volt. A kiállításhoz készült 48 oldalas, angol-magyar nyelvű színes katalógusban a reprodukciók mellett olvasható Gulyás Gábor művészettörténész és filozófus esszéje, valamint megtalálható a kiállításon szereplő műalkotások jegyzéke. (Ámos Imre kiállítása – Sors és szellem, szerk.: Gulyás Gábor, Magányos Kiadó, Debrecen, 2008) Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„…Ámos a Talmud és a Biblia mélyebb, allegorikus értelmezésétől jutott el a világ és a művészet allegorikus értelmezéséig, amely érzéki köntösbe bújtatott elvont fogalmakon keresztül kívánt beszélni a világ dolgairól.” (Hornyik Sándor)
„…Ámos a Talmud és a Biblia mélyebb, allegorikus értelmezésétől jutott el a világ és a művészet allegorikus értelmezéséig, amely érzéki köntösbe bújtatott elvont fogalmakon keresztül kívánt beszélni a világ dolgairól.” (Hornyik Sándor)
Részletek

Farkasházy Miklós: Jaj

Oktatás

Általános

Cím
Farkasházy Miklós: Jaj (linómetszet)
Leírás
Farkasházy Miklós festő- és grafikusművész Jaj című linómetszete 1973-tól a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. A műalkotás születésének esztendeje ismeretlen. „Farkasházy Miklós a XX. századi magyar képzőművészet egyik számottevő alakja. Az 1895-ben Budapesten született művész a 20-as évek elején Németországban aratta első jelentős sikereit. A dekorativitás iránti fogékonysága, a linearitás iránti készsége először a plakátművészet terén aratott számára babérokat. Münchenben nagy figyelemben és elismerésben részesültek könyvtervei, trükkfilmjei és illusztrációi. Reklámgrafikáival jelentős szerepet töltött be a 20-as évek elején a német iparművészet területén. Farkasházy Miklós Magyarországra visszatérve elfordult az iparművészettől és jelentős magyar grafikus művésszé vált. Réz- és fametszetei, tusfestményei, grafitrajzai egyedülállóak a 20-as évek magyar művészetének történetében. Expresszionista, majd a Neue Sachlichkeit szellemében született tájképei, csendéletei, kubisztikus, majd az art deco hatásáról árulkodó portrérajzai és aktkompozíciói kiemelkednek a korszak grafikus művészetéből. A grafikusi pályán Farkasházy számos elismerésben részesült. Sikereit elsősorban a német nyelvterületen aratta. Drezda, Hamburg voltak a kezdet. Köln, Frankfurt, Zürich a folytatás. De kiállított Farkasházy Lipcsében, a szlovákiai Zsolnán és Pöstyén fürdőn, a lengyel Bielskóban és az olaszországi Monzában is. A legnagyobb elismerést Párizsnak köszönhette. A grafika területéről a művészt a színes tusfestmények és a pasztellfestmények átvezették a festészet területére. Farkasházy Miklós a 30-as évek elejére, mint festőművész is elismerést vívott ki magának. Kevés olyan magyar művész volt, aki annyira értett a színekhez, mint ő. Palettájáról a színek milliói szinte zenei összhangzatokat létrehozva kerültek vásznaira és kartonjaira. Farkasházy minden technikában jártasságra tett szert. A velúrpapírra festett pasztellképekkel kezdte. Folytatta a vászonra festett olajképekkel, majd kikötött a kartonra festett olajtempera kompozícióknál és az akvarelleknél. Tematikája a mindennapi életből adódott. Tájképek, utcai jelenetek, portrék, csendéletek, enteriőrök színpompás, látványos kompozícióit festette. A sort az absztrakt festmények zárták. Farkasházy minden szabad percében újításokon törte a fejét. A lombfűrésszel készített alkotásoktól kezdve, a díszpárnákon át, a már említett réz- és fametszetektől kezdve a linóleummetszetekig, mindent kipróbált és minden technikában remekművek is kikerültek a keze alól. A 30-as években szabadalmi találmányt nyújtott be. A fadofitot, a színes kőfestményt későbbi feleségével. Donner Gertrud Máriával fejlesztették ki. Művészi eredményeit számos budapesti kiállításon is láthatták az érdeklődők. A Nemzeti Szalon, a Fränkel Szalon, a Lipótvárosi Társaskör, a Pen könyvesbolt, a Szalmássy Galéria, a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a korszak legjelentősebb kiállítóhelyei nyújtottak lehetőséget számára egyéni kiállításaihoz és a csoportos bemutatkozásokhoz. A 20-as évek második felében az egyik legjelentősebb magyar képzőművészeti társaság, a Képzőművészek Uj Társasága (a KUT) tagjaként szerepelt hazai és külföldi tárlatokon. Farkasházy Miklós sosem igazodott kora elvárásaihoz. A 30-as években, amikor ez nem volt elvárás, munkásokat, a városok szegényeit festette. Amikor viszont az 50-es években a sztahanovista munkásportrék, munkajelenetek sorozatát várták el tőle, ő a felvonulások színkavalkádjának rögzítésétől, egy szerelmespár látókörébe kerülő gyárkémény ábrázolásánál többre alig volt hajlandó. Inkább színgazdag tavaszi és őszi tájképeket festett, mint a szocialista helytállást példázó bányászokat. Annak ellenére, hogy tudta, ha nem fest szocialista realista képeket, a művészeti élet perifériájára kerül, csak azt tudta festeni, amit művészi elkötelezettsége diktált. Műtermében így gyorsan szaporodott a falnak támasztott képek száma. Farkasházyt, a festőt, kezdték elfelejteni. Évekig nem írtak róla az újságok, nem szerepelt tárlatokon. 1955-ben csupán három rézkarcát tartották érdemesnek arra, hogy kiállítsák őket a Műcsarnok ’VI. Magyar Képzőművészeti Kiállításán’. Az akkori kultúrhatalom „nagy kegyesen” karácsonyfadíszek festésének felajánlásával kínált számára megélhetést… Élete utolsó évtizedében, a szocialista szemlélet szerint elutasított, absztrakt művészettel tüntetett a művészi szabadság mellett, 1964-ben bekövetkezett haláláig. Özvegye még 1967-ben is próbálkozott azzal, hogy a Mártírok úti műterembe látogatókat csalogasson. Szeretett volna eladni néhány Farkasházy képet, de csak kevés barátnak telt festményekre. Farkasházy művészetére csak halálát követően több mint húsz évvel kezdtek újból felfigyelni. Festményei, rajzai és sokszorosított grafikái azóta egyre gyakrabban szerepelnek a műkereskedelemben. Az első posztumusz tárlatot nem is itthon, hanem San Franciscoban rendezték, a Montgomery Galleryben 1989-ben. Az örökösök egyike, John R. Bodo nagy munkát vállalt magára, alapos háttérmunkát végzett, hogy bizonyítani tudja Kaliforniában, a magyar festőt nem ismerő galériának, az anyag művészeti jelentőségét. Magyarországon 1995-ben, a művész születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállítást a Belvárosi Aukciósház részben a magángyűjteményekben egyre szaporodó képekből. Ebben az évben a Szombathelyi Képtárban rendezett konferencián egy Farkasházy művészetét bemutató előadás is elhangzott. 2003-ban a Haas Galéria rendezett műveiből kamara kiállítást. A művészetét felölelő, hiányt pótló nagy-monográfia… közel húsz éves kutatómunka eredményeként, a művész születésének 110. évfordulóján jelent meg az Aulich Art Galériában tartott emlékkiállítás alkalmából.” (Majoros Valéria – in: http://terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=9239)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Részletek

Székely népviselet

Oktatás

Általános

Cím
Székely népviselet
Leírás
Fiatal lányok székely népviseletben. Az 1936-ból származó archív felvételt a bonyhádi Völgységi Múzeum őrzi.

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia
Részletek

Bujáki népviselet

Oktatás

Általános

Cím
Bujáki népviselet
Leírás
A bujáki népviseletet ábrázoló képillusztráció a Palóc táj – palóc nép című kiadványban található. A kötet ezen példányát a putnoki Gömöri Múzeum őrzi.

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia
Részletek

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.