A kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő gyűjtemény darabja. A múzeum anyagait 1877-ben kezdték gyűjteni az akkor még Somogyvár megyei Régészeti és Történeti Társulat tagjai. A gyűjteményt Gönczi Ferenc néprajzkutató alakította múzeumi anyaggá 1909-ben. Később ide került az 1355 darabból álló Rippl-Rónai hagyaték. A múzeum 1951-ben vette fel Rippl-Rónai József nevét.
A képeken Oláh István NÍVÓ-díjas népi iparművész alkotásai láthatóak. A művész 1919-ben született Debrecenben, 1962-ben erdész szakmáját feladva kezdett el fafaragással foglalkozni. Autodidakta módon sajátította el a népi motívumokat bemutató fafaragást, így vált népi iparművésszé. Eleinte használati tárgyak kerültek ki a kezei közül, aztán később dísztárgyakat faragott. Bejárta az országot, tanulmányozta a különféle tájegységek eltérő stílusait. Alkotásain megjelenik a karcolásos és rovásos technika, de a népi famegmunkálók, a bognárok tapasztalatai is. 1970-ben rendezték az első kiállítását Debrecenben, melyet 50 kiállítás követett - többek között - Nyíregyházán, Szarvason, Pécsett, illetve külföldön Finnországban, Lengyelországban és Litvániában.
Sánta Ferenc regényéből készített filmet Fábri Zoltán. A film tartalma röviden: 1944. őszén egy kocsmában kisemberek beszélgetnek ismerősökről, a borjúszegy elkészítéséről, meg arról, hogy ha módjuk lenne haláluk után feltámadni, kinek a sorsát választanák: a gazdag zsarnokét, vagy az agyongyötört, de tisztességes rabszolgáét. Másnap egy füles miatt a nyilasok kínzószobáiban kerülnek a felvetett válaszút elé. Ha felpofoznak egy félholtra kínzott kommunistát, kiszabadulhatnak. Király, a könyvügynök és társai életüket áldozzák, hogy emberek maradhassanak. Gyuricza órás azonban önmaga lealázását is vállalja, hogy a lakásán rejtegetett zsidó gyerekeket menthesse.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Az ókori Aquincum (a mai Óbuda Aquincum városrésze) területén álló Aquincum Múzeum a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) egyik egysége. Az Aquincumi Múzeum kiállítási anyagában az ókori település mindennapi életének használati tárgyai között rengeteg pecséttel ellátott agyagedény, terra sigillata (am. 'pecsételt föld') található. Ezen edények nagy része magán viseli mestere, tervezője pecsétjét (sigillum), és feltehető, hogy minden fazekasnak vagy kerámiaüzemnek megvolt a maga különleges gyártási titka. A finom kidolgozása miatt az "ókor porcelánjának" is nevezett fényes vörös színű edényfajta a kezdeti luxuscikkből a Római Birodalom-szerte keresett tömegcikké vált. A kizárólag Itália és Gallia tartományokban előállított edények gyártása a 2. században Pannoniában is megindult. Az egyik ismert műhely egy Pacatus nevű fazekas tulajdonában volt._x005F_x000D_ Az Aquincumi Múzeum honlapja: http://www.aquincum.hu/
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A kacsafarkú szender a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjához tartozó faj. Elülső szárnyai barnák, alig észrevehető harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Az elülső szárny 1,8-2,5 cm hosszú. Potrohán feltűnő fekete-fehér farpamacs („kacsafarok”) van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik. A lepke erdei tisztásokon, erdőszéleken repül, de gyakori a kertekben is. Május és november között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jellegű területein, például Pécs környékén áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibrifélék módjára lebeg előttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors. Hernyói főképpen galajon táplálkoznak, zöld színűek, világos hosszanti csíkokkal. Lepke alakban telel át.
