A példánkban szereplő irat M. A. holttá nyilvánítási végzése, melyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság adott ki. A hozzátartozó által 1966. június 25-én kezdeményezett holtnak nyilvánítási eljárás adatai alapján az eltűnt családtagot a vészkorszak idején, 1944 decemberében a nyilasok elhurcolták, a Vöröskereszt közlése szerint 1945-ben, ismeretlen körülmények között halt meg. A dokumentum eredeti példánya a budapesti Holokauszt Emlékközpont gyűjteményében található.
A budapesti Holokauszt Emlékközpont archívumában található értesítés a Magyar Vöröskereszt Tudósító Iroda által 1943. április 13-án kiadott feljegyzés, amely M. Z. kisegítő munkaszolgálatos Dolsik és Baturin közötti eltűnéséről számol be.
A budapesti Holokauszt Emlékközpont gyűjteményében található üzenet B. H., a 107/21 kmsz (kisegítő munkaszolgálatos század) tagjának levelezőlapjai édesanyja és családja részére. A postai küldeményre a "Gettóba nem kézbesíthető! Vissza: Hejőcsaba" címkét ragasztották.
A budapesti Holokauszt Emlékközpont archívumában őrzött dokumentum B. M. munkaszolgálatos (101/206. sz.) levele szomszédainak. Az üzenetet feladója Komáromban, 1944. július 12-én írta. A komáromi Csillagerőd és Monostori erőd területén számos zsidó munkaszolgálatos mellett cigányok is raboskodtak: 1944-ben az óbudai téglagyár mellett a komáromi erődök voltak a deportált roma lakosság fő gyűjtőhelyei.
A budapesti Holokauszt Emlékközpont archívumában őrzött igazolást a németországi Wittenburg város polgármestere adta ki 1945. május 26-án. Az illyei (Bihar megye) születésű, Budapestről elhurcolt W. A. a wöbbelini koncentrációs tábor felszabadítása után ily módon kapott átmeneti személyazonosító okmányt, melyre a Magyarországra való hazatérést követően a DEGOB (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) pecsétje is rákerült.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)