2121 - 2125 találat a 13530 közül.

Veress Géza: Hortobágyon

Oktatás

Általános

Cím
Veress Géza: Hortobágyon (olajfestmény, 1930 körül)
Leírás
Veress Géza festő- és grafikusművész Hortobágyon (1930 körül) című olajfestménye 1977-től a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum Néprajzi Gyűjteményében található. Veress Géza iparos nagycsalád első gyermekeként született 1899. július 9-én Hajdúböszörményben. Iskoláit szülővárosában kezdte, nyaranta Maghy Zoltánnal festegetett a Városerdőn. Rövid ideig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Csók István és Glatz Oszkár tanítványa volt. Tanulmányait az I. világháború szakítja meg: 1917-ben a fronton szolgált, harcolt Udinében, és sebesülten került Velencébe. Meghatározó élményei közé tartozik az ugyancsak katonai rajzolóként, fronttudósítóként működő Mednyánszkyval való találkozása, és Piave mellett szövődött ismeretsége Vaszary Jánossal. Ekkor döbbent rá Veress, hogy a grafitnak mily döntő szerepe van a művészi ábrázolásban. Orosz hadifogságba került, ahonnan 1921-ben szabadult. 1924-29 között nagy utazásokat tett Törökországban és Afrikában, sőt eljutott Singapore-ba is. Közben állandóan vázlatozott tussal, akvarellel, diófapáccal. Kelet hétköznapjairól humoros, éles megfigyelésről tanúskodó akvarell sorozatot készített. Hazatérve Debrecenben telepedett le, kapcsolatát azonban megőrizte szülőhazájával, Hajdúböszörménnyel. A 30-as években freskókat készített a görögkatolikus templomban, előzőleg, 1929-ben pedig átfestette Káplár Miklós homlokzati festményét (Madonna gyermekkel). A harmincas-negyvenes években számtalan görögkatolikus templomban készített freskókat (mennyezeti freskó, 1931, Nyitrass, görögkatolikus templom) és ikonosztázion képeket (olajképek, 1940, Létavértes, görögkatolikus templom). A II. világháborúban ugyancsak katonai szolgálatot teljesített, ismét megsebesült, végül amerikai fogságba esett. A háborút a családja épségben átvészelte, de mindenük odaveszett, hazatérése után a semmiből kellett új életet kezdeniük. A hozzátartozók szeretete és a művészi önkifejezés belső kényszere harmóniát és hatalmas erőt adott számára. Nyarait a Tisza- és Bodrog-parton, Mádon, Tarcalon, Tokajban, Veresmarton töltötte, számtalan ékes tájképe őrzi természeti élményeit. Legszebbek párás tiszai napfelkeltéi és zempléni hegyrészletei. 1950-1961 között a debreceni Képzőművészeti Iskolában tanított, majd a megyei Képzőművészeti Munkacsoport vezetőjeként tevékenykedett. 1950-től több országos kiállításon vett részt. 1936-ban Varsóban tüntették ki, 1948-ban Petőfi-díjjal jutalmazták, 1952-ben ’Galambot hímző lány’ című olajfestményéért Munkácsy-díjat kapott. Tagja volt a Műpártoló Egyesületnek. 1970. szeptember 18-án Debrecenben bekövetkezett halála után 60 alkotása a Hajdúsági Múzeumba került. Sokrétű életműve a képzőművészet majd minden területére kiterjed. A sokszorosító grafikák közül a linót művelte. Főleg alföldi, ritkábban hegyaljai, hegyvidéki tájakat és figurális alkotásokat, naturalista portrékat, munkajeleneteket festett. Erős líraisággal átszőtt táj- és életképei a természet és a hagyományos paraszti kultúra, a népi mesterségek és a korabeli ipari munkások iránti őszinte szeretetéről vallanak. „Rendkívül karizmatikus jelenség volt, nagy mókamester és varázslatos mesélő. Háborús élmények a szórakoztató svejki fajtából a felnőtteknek, nekünk, gyerekeknek meg igazi, órákig tartó mesék, amelyeket abban a pillanatban talált ki és soha nem voltak unalmasak. Áradt belőle az emberség, a jóindulat, a türelem, a segítőkészség, aki ismerte szerette. Amikor festett, rajzolt hirtelen valahogy minden elcsendesedett körülötte, az elmélyültség teremtette végtelen nyugalom vette körül.” (Veress Géza unokája)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
Részletek

Martyn Ferenc: Emlék – Mediterrán tengerpart

Oktatás

Általános

Cím
Martyn Ferenc: Emlék – Mediterrán tengerpart (olajfestmény, 1950)
Leírás
Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Emlék – Mediterrán tengerpart (1950) című absztrakt (nonfiguratív - konstruktivista - szürrealista) olajfestményét a 2016-os esztendőben az alkotó tiszteletére rendezett, a monumentális életművet gazdag képanyaggal prezentáló emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Vaszary Képtárban. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Homoksárga térben a kép síkját betöltő, összekapcsolódó formák szálkás ecsetrajza. Közöttük a távoli horizont felé haladó apró emberi alak. Sárga, piros színek.” (Hárs Éva)
„Homoksárga térben a kép síkját betöltő, összekapcsolódó formák szálkás ecsetrajza. Közöttük a távoli horizont felé haladó apró emberi alak. Sárga, piros színek.” (Hárs Éva)
Részletek

Hidvégardó – Zsidó temető: X. számú sírkő

Oktatás

Általános

Cím
Hidvégardó – Zsidó temető: X. számú sírkő (Veres András: Aggtelek környéki zsidó temetők /fotográfiai gyűjtemény/, 1996, képazonosító: CX 0630)
Leírás
Veres András feltétlen imperativus által vezérelve több éven keresztül fényképezte és következetes pontossággal dokumentálta az Aggtelek környéki elhagyott, az emberi gyarlóság és a természet által rohamosan pusztuló zsidó temetőket. A Hidvégardó – Zsidó temető: X. számú sírkő című/tárgyú fekete-fehér pozitív fotográfia jogtulajdonosa a szerző és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága (Jósvafő). „A vidéki zsidóságot a soá alatt szinte teljesen elpusztították. Intézményei is az enyészeté lettek. Az eltűnt (lerombolt, leégett) zsinagógák képét szerencsés esetben egy-egy képeslap, magánfotó, esetleg publikáció őrzi. Megsemmisültek a hitközségi irattárak, elvesztek a magániratok, fényképek. A zsidó üzleteket, lakásokat átalakították. A legtöbb vidéki településen már semmi nem emlékeztet arra, hogy ott valaha zsidók éltek, jelentős zsidó közösségek, melynek tagjai a város, a falu gazdasági, társadalmi és kulturális életében fontos szerepet játszottak. Ami megmaradt belőlük, az a temető. Már ahol megmaradt. A közösségek elpusztításával ugyanis az sem maradt, aki a temetőket gondozza, a sírokat látogassa. Pedig a halottakról való gondoskodás a zsidó vallás egyik legfontosabb parancsa. Egészen a közelmúltig Magyarországon közel másfélezer olyan zsidó temetőt jegyeztek, mely az elmúlt hatvan évben a hitközségek felszámolása miatt gondozatlanul vált a természet és a rongálók martalékává. A gránitköveket elhordták, a területet gyom, cserjék, fák nőtték be, a kerítéseknek nyomát sem látni… A holokauszt 50. évfordulóján néhány önkormányzat vagy helyi közösség figyelme a zsidó temetők felé fordult, kigazolták, esetleg be is kerítették, egy-két helyen ma is gondozzák. Néhány zsidó és civil alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy helyreállítanak zsidó temetőket, ami természetesen pénzkérdés is, de nem kizárólagosan… A vidéki hitközségek irattárai többnyire megsemmisültek a soá alatt… Az adott település zsidó lakosságára nagyon fontos adatbázist jelentenek a temetők adatai, melyek jól kiegészíthetők a halotti anyakönyvek adataival, a gyászjelentésekkel és a parcellakönyvekkel. S ha a temetők adataihoz hozzáadjuk a deportáltak listáit, szinte teljes adatbázishoz juthatunk. Ha fel akarjuk idézni ezt az egykor volt világot, a falusi, kisvárosi zsidók életét, támaszkodhatunk a zsidó és nem zsidó visszaemlékezőkre. A soát túlélők többsége azonban Budapestre vagy nagyvárosokba költözött, felkutatásuk sem egyszerű feladat, nem beszélve arról, hogy lassan elhalnak. A 20. század első felének a falu hagyományait feltáró néprajzi, szociográfiai falukutató irodalomból a vidéki zsidóság kimaradt. A korabeli zsidóság tudományos leírása, zenei, művészeti feldolgozása nem történt meg. Talán csak Szabolcsi Bence és néhány tudós rabbi néprajzi leírásai jelentenek kivételt. A megmaradt – nem kirabolt – zsidó temetők két vonatkozásban szolgálhatják eredeti funkciójuktól eltérően a zsidóságot: 1. Adataik rögzítésével forrásmentést végzünk, s így azok felhasználhatók lesznek a helytörténet kutatásában. 2. Helyszínei lehetnek azoknak a megemlékezéseknek, amelyek nem kizárólagosan csak a holokausztnak, hanem az egykor ott élt zsidó közösségeknek, személyeknek állítanak emléket… Következtethetünk a temetők adataiból a halálokokra, járványokra, gyermekhalandóságra. Rekonstruálhatjuk a chevratagokat (legtöbbször külön helyük van a temetőben), a hitközségi elöljárókat, hisz a tisztségük sokszor fel van tüntetve a sírkövön. Vizsgálhatjuk a kövek formáját, díszítményeit. Ezek alapján a lévita és kohanita származásúakat találhatjuk meg. A halahikus idézetek kultúrtörténeti és vallástörténeti tanulságokat hordozhatnak. Abszolút fontos forrásai a családfakutatásnak… Az adott település kiemelkedő zsidó származású polgárainak a sírjai lehetőséget adnak a helybeli pedagógusoknak, hogy helytörténeti séta keretében tanítványaikkal felkeressék a temetőt. Helyszíne lehet a zsidó temető a holokauszt-megemlékezéseknek.” (in: Balázs Edit: Mi maradt a vidéki zsidóságból? /részlet/, Fórum Társadalomtudományi Szemle, Budapest, 2011/4)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia
Részletek

Takács Ferdinánd: Csodabogyós-barlang, Krokodilszáj

Oktatás

Általános

Cím
Takács Ferdinánd: Csodabogyós-barlang, Krokodilszáj (Barlangfestmények sorozat, olajfestmény, 2022)
Leírás
Takács Ferdinánd festőművész Csodabogyós-barlang, Krokodilszáj (2022) című olajfestményének jogtulajdonosa az alkotó. "Takács Ferdinánd Rezi községben született 1953-ban, gyerekkori eszmélése, majd későbbi élete is e tájhoz kötötte. 1981-óta él Cserszegtomajon. Itt községünkben alkotja realista, szürrealista, olykor absztrakt képeit. Takács Ferdinánd folyamatosan megújuló, változó festészeti világának egyik legizgalmasabb fejezetét a barlangász szenvedélyéhez kapcsolódó barlangfestményei képezik. Alkotó fantáziája és szürrealista látásmódja a csodálatos cseppkövekben és sziklatömbökben ember- és állatalakokat vél felfedezni. Agya folyamatosan dolgozik, tájképein, szimbolikus vagy realitáson túli alkotásain folyamatosan a megszokottól eltérőt keresi. Festői pályája mellett kiemelkedő a művészetszervező tevékenysége is. Takács Ferdinánd az örökké új utakat, megfogalmazásokat kereső, önmaga gondolataival viaskodó művész. Olyan alkotó, aki nagyon messze került Rezi, Cserszegtomaj ’szülöttem földjétől’, de aki mindig megmarad ennek a tájnak soha el nem eresztő gyönyörű rabságában. 1972 óta számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. Képei magán- és közgyűjteményekben találhatók meg: Keszthelytől Budapestig, Zalaegerszegtől Hódmezővásárhelyig, Ausztriától Ausztráliáig, Hollandiától az USA-ig, Kárpátaljától Franciaországig számos helyen.” (Dr. Cséby Géza költő, műfordító, irodalomtörténész) "Takács örök kísérletező művész. Mindig új utat kezd, s nem nyugszik, amíg a maga elé tűzött feladatot megfelelő szinten meg nem oldja. Amikor egyes kérdéskörök adekvát vizuális felvázolásának módját kikísérletezte, tovább lép, új problémákra koncentrál.” (Dr. Kostyál László művészettörténész) "Stílusa a mai, rendkívül bonyolult világhoz hasonlatos: realizmus, szürrealizmus és szimbolizmus eszméi és megfogalmazásai szűrődnek át a művész tapasztalatain és kritikáján; ezekből vágyai és reményei beolvasztásával – egy ’tüntetően vidéki’ ember attitűdjével – építi fel azt a képi világot." (Dr. Korpás László barlangkutató, akadémikus)

Kompetencia

Műveltségi terület
Természettudományos és technikai
Részletek

Ősnövénytan – lenyomatos kőzetek [homokkő] II.

Oktatás

Általános

Cím
Ősnövénytan Ősnövénytan – lenyomatos kőzetek [homokkő] II. (Paleobotanikai gyűjtemény); Lenyomat: Cinnamomum – babérlevél (lomblevél)
Leírás
A Tatabányai-medencében három helyen (Vértesszőlős-Baromállás, Tarján, Tatabánya-Turul filmszínház) bukkant felszínre olyan kőzet, mely felső oligocén (egri) korú növénylenyomatokat tartalmaz. Az azonosított növények összetétele nagyon hasonló a három helyen, kis mértékű eltérés fedezhető csak fel. A lenyomat együttesek szubtrópusi klímára utalnak, ilyen a mai DK-Ázsiában van. Tatabánya-Turul filmszínház mellől durvaszemcsés homokkőből rossz megtartású levéllenyomatok kerültek elő. A tűlevelű fajok hiányoznak, babérfélék és lombhullató fajok lenyomatai figyelhetőek meg. Köszönhetően Skoflek István gyűjtőmunkájának, a 21. században mi is megcsodálhatjuk, megismerhetjük ezt a kb. 25 millió éves növényvilágot. Lenyomat: Cinnamomum – babérlevél (lomblevél). A lelet a tatai Kuny Domokos Múzeum Paleobotanikai gyűjteményének egy darabja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Természettudományos és technikai kompetencia
Részletek

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.