A hívóképen csigacsináló tábla, szélén s végein karéjosan faragott díszítéssel. A tárgy a debreceni Déri Múzeum gyűjteményének darabja. // A csigacsináló (csigacsináló tábla, csigacsináló borda, tésztacsináló) kiváltképp az Alföldön ünnepi étkezések, így a lakodalom húslevesébe főzött csigatészta megsodrására szolgáló kis kézi eszköz. A tésztasodrásra 8–12 cm hosszú, 6–10 cm széles, finoman bordázott felület szolgál. A meggyúrt és vékonyra elnyújtott levestészta szögletesre felvágott apró darabjait pálcikán sodorják e felületen, hogy ezáltal apró bordázott csigává váljanak. Erre a műveletre legegyszerűbben használható a szövőszékhez tartozó elnyűtt borda egy darabja, pálcika gyanánt pedig orsó. A csigacsinálónak azonban korán kialakultak fából faragott változatai is, köztük csipkézett, áttört szélű, hátlapján és peremén ékrovással, tulipán- és állatalakokkal díszített cifra változatai is. A legkorábbi évszámos cifra példány Debrecenből ismert 1782-ből. A díszes példányok feltehetően lányok, fiatalasszonyok számára készültek kedveskedésnek. A csigacsináló ajándékozásának szokása összefügg azzal, hogy a lakodalom előtti napon az Alföldön sokfelé „csigacsinálót” tartottak, amelyen a meghívott lányok, fiatalasszonyok közös munkával készítették el a vendéglátáshoz szükséges nagy mennyiségű csigát, csigacsinálóik pedig közszemlére kerültek. Valószínűleg a fából faragottak utánzataként készültek cserép csigacsinálók is zöld, barna vagy fehér ólommázzal leöntve. // A szerelmi ajándék legény leánynak, illetve leány legénynek adott ajándéka, amely az udvarlás idején a kapcsolat erősítését szolgálja, egyben dokumentuma a falu társadalma előtt a kapcsolat fennállásának. A legények ajándékai korábban elsősorban fontos használati tárgyak: mosósulyok és guzsaly, ezekből datált, szerelmi ajándéknak minősülő példány már a 19. sz. első feléből fennmaradt. Az adatok azt mutatják, hogy a 18–19. sz. folyamán egyre nőtt a szerelmi ajándékok száma és területenként különböző tárgyak társultak az eredetiek mellé, így a vetélő, csigacsináló, fonószék stb. túlnyomórészt díszített, gyakran feliratos, monogramos, nem egyszer datált darabok. Ezeknek a tárgyaknak kialakult rangsora volt, ami meghatározta az ajándékozás sorrendjét, ill. azt, hogy melyik az a tárgy, amelynek az elfogadása már elkötelezést jelent. / A díszítmények korábban valószínűleg nem hordoztak szimbolikus értelmet, ilyen legalábbis a korai, geometrikus jellegű díszítésben nem mutatható hitelesen ki, feltehetőleg ekkor a jelentést az adományozáshoz kapcsolódó cselekvés hordozta, és a tárgy díszített volta utalt a különleges szerelmi ajándék rendeltetésére. A paraszti adatközlők által is szerelmi szimbólumként értékelt díszítőelemek a növényi ornamentika körébe tartoznak, mint a szív, virágtő, páros madár. A feliratok rendszerint ajánlások, nevek, jókívánságok. (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)
Forrástevékenységhez kapcsolódva szilárd édesvízi mészkő keletkezik. Ez történt a pleisztocén korban Vértesszőlősön is. A kicsapódó mészanyag bevonatot képezett a a növényeken, belehulló leveleken, növényi maradványokon. A szerves anyag, vagyis a növények szárai, levelei idővel elbomlottak, de a kő megőrizte a növények alakját, formáját, gyakran az egészen finom szöveti jellegzetességeket is. Köszönhetően Skoflek István gyűjtőmunkájának, a 21. században mi is megcsodálhatjuk, megismerhetjük az akár több 10000 éves vértesszőlősi növényvilágot. Lenyomat: Ulmus sp. – szil, cf. Syringa sp. – orgona. A lelet a tatai Kuny Domokos Múzeum Paleobotanikai gyűjteményének egy darabja.
Forrástevékenységhez kapcsolódva szilárd édesvízi mészkő keletkezik. Ez történt a pleisztocén korban Vértesszőlősön is. A kicsapódó mészanyag bevonatot képezett a a növényeken, belehulló leveleken, növényi maradványokon. A szerves anyag, vagyis a növények szárai, levelei idővel elbomlottak, de a kő megőrizte a növények alakját, formáját, gyakran az egészen finom szöveti jellegzetességeket is. Köszönhetően Skoflek István gyűjtőmunkájának, a 21. században mi is megcsodálhatjuk, megismerhetjük az akár több 10000 éves vértesszőlősi növényvilágot. Lenyomat: cf. Fraxinus sp. – kőris, Bryophyta – lombosmoha. A lelet a tatai Kuny Domokos Múzeum Paleobotanikai gyűjteményének egy darabja.
Forrástevékenységhez kapcsolódva szilárd édesvízi mészkő keletkezik. Ez történt a pleisztocén korban Vértesszőlősön is. A kicsapódó mészanyag bevonatot képezett a a növényeken, belehulló leveleken, növényi maradványokon. A szerves anyag, vagyis a növények szárai, levelei idővel elbomlottak, de a kő megőrizte a növények alakját, formáját, gyakran az egészen finom szöveti jellegzetességeket is. Köszönhetően Skoflek István gyűjtőmunkájának, a 21. században mi is megcsodálhatjuk, megismerhetjük az akár több 10000 éves vértesszőlősi növényvilágot. Lenyomat: Pterocarya sp. – szárnyasdiófélék, Bryophyta – lombosmoha, Ulmus cf. campestris – mezei szil. A lelet a tatai Kuny Domokos Múzeum Paleobotanikai gyűjteményének egy darabja.
Forrástevékenységhez kapcsolódva szilárd édesvízi mészkő keletkezik. Ez történt a pleisztocén korban Vértesszőlősön is. A kicsapódó mészanyag bevonatot képezett a a növényeken, belehulló leveleken, növényi maradványokon. A szerves anyag, vagyis a növények szárai, levelei idővel elbomlottak, de a kő megőrizte a növények alakját, formáját, gyakran az egészen finom szöveti jellegzetességeket is. Köszönhetően Skoflek István gyűjtőmunkájának, a 21. században mi is megcsodálhatjuk, megismerhetjük az akár több 10000 éves vértesszőlősi növényvilágot. Lenyomat: Pterocarya sp. – szárnyasdiófélék, Bryophyta – lombosmoha. A lelet a tatai Kuny Domokos Múzeum Paleobotanikai gyűjteményének egy darabja.
