Általános

Cím

Kisnemesi címer: Nagy család (Gömör-Kishont vármegye, Zádorfalva község; forrás: XIX. század vége; Faggyas István grafikusművész tusrajza, 1987)

Leírás

A történelmi Gömör-Kishont vármegyei Zádorfalva községbeli kisnemesi rangú Nagy család címere Dr. Faggyas István (1912-2007) kiváló néprajzkutató, helytörténész és grafikusművész tusrajza. A polihisztor társadalomkutató és művész monográfiát/tanulmánykötetet írt szűkebb-tágabb szülőföldje kisnemesi családjairól, melynek hiteles, dokumentum értékű képanyagát (kisnemesi címerek és címerképek, kisnemesi kúriák és lakóházak) saját maga rajzolta. Az Alsószuha környéki kisnemesek című könyv a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének kiadványaként, a Gömör Néprajza sorozat XVI. köteteként jelent meg Dr. Ujváry Zoltán tanszékvezető egyetemi professzor szerkesztésében (Debrecen, 1988). A MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható e napjainkban már kuriózumnak tekinthető néprajzi monográfia. „Életem nagy adományának tekintem, hogy megismerhettem. Nemcsak az azonos gondolkodás és szellemiség köt össze bennünket, hanem a szeretett gömöri szülőföldhöz való hűséges ragaszkodásunk is. Faggyas Istvánt egy kisded falu, Kelemér adta Gömörnek. Egy tölgyet, amely ott sarjadt és amelynek gyökerei ma is éltető erőt nyújtanak a sok-sok évgyűrűjű lombos fának. A kedves, szeretett falu, ahol Tompa Mihály szellemisége adott inspirációt, nemcsak az elődök emlékét jelenti, hanem azt a forrást, amely munkáit táplálja.” (Dr. Ujváry Zoltán) „E tanulmányomat a téma alaposabb feltárásának szükségességét jelző írásnak tekintem, mivel a régmúlt korokra vonatkozóan csak a komplex kutatás tud további adatokat felszínre hozni. A nemességről sok közlés látott már napvilágot, hogy csak a legfontosabbak közül Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, I- XIII. köt. Pest, 1857- 1868., Csergheő Géza: Wappenbuch des Adels von Ungarn... I- VII. köt. Nürnberg, 1885 - 1892. és Mocsáry Lajos: A régi magyar nemes. Budapest, 1889. munkáját említsem. Természetszerűleg a Gömörre vonatkozó művekben, pl. Borovszky Sámuel (szerk.): Gömör-Kishont vármegye. Budapest, é.n., Ila Bálint: Gömör megye. I. köt. Budapest, 1976. nagyszámú utalást és adatot találunk. Mihályfalusi Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemesi családai. I- II. köt. Kolozsvár, 1909. munkájában az összes gömöri nemesi családot felsorolja. A jelenkorra vonatkozóan a nemesi hagyományok is már csak emléktöredékekben élnek, miután a nemesi közösségnek alakító társadalmi szerepe régóta megszűnt. A kisnemesség – előjogainak megszűnése után is – féltékenyen vigyázott a régi szokások betartására és hosszabb időn át arra is, hogy a régi jobbágy családokkal ne keveredjenek. A tőkés gazdálkodás kibontakozásának különböző eseményei és következményei, a kisnemesi közösségek e védekező jogszokás jellegét is hiábavalóvá tette, s csupán a rokonsági kapcsolatok magyarázatára csökevényesedett néhány öregember emlékezetében. Az új osztálypolitikai vonatkozások szerint alakultak az eredetileg rokonsági jellegű összejövetelek is, mint a keresztelő, lakodalom, temetés, névnap. A kisnemesség, mint társadalmi réteg, a szükségszerűen bekövetkezett teljes jelentőségvesztés ellenére is megérdemli múltjának kutatását. Mind a Sajó- és a Szuha-völgyi, mind más volt kisnemesi falvakban, ahol lakóinak múltjára vonatkozó adatok még összegyűjthetők, s ilyen anyag elérhető, hozzásegít a kisnemesi múlt kutatásán át más vidékekkel való egykori kapcsolatainak tisztázásához, tájékoztat a magyar népi kultúra alaprétegéről, s különösen a szokásvilág területén nyújthat értékes magyarázatot.” (Dr. Faggyas István)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Domby Lajos: Vízpart (olajfestmény, 1968-1974 között)

Leírás

Domby Lajos festőművész Vízpart (1968-1974 között) című olajfestménye 2011-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található, jogtulajdonosa az intézmény. Domby Lajos festőművész 1943-ban született Kecskeméten. 1962 és 1967 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult grafikát és festészetet, ahol Fényi Géza volt a mestere. A diploma megszerzését követően egy ideig a fővárosban marad, majd 1971-ben Hódmezővásárra költözik, itt telepedik le. 1975-ben súlyos baleset éri, amely számára az alkotói életpálya végét jelenti. A tragikus eseményről és meghitt kapcsolatukról későbbi felesége, hűséges társa, Dombyné Szántó Melánia (1945-2016) festő- és grafikusművész, költő 2013-ban a következőképp nyilatkozott: „1975-ben az akkor még csak leendő férjem komoly agysérüléssel járó autóbalesetet szenvedett, édesanyja kérésére orvosi javaslatra cselekvőképességet kizáró gondokság alá helyezték. Hiába próbáltuk Pesten élő édesapjával felszabadíttatni, édesanyja akaratát a bíróságok jobban méltatták. Annyit értünk el, hogy a kizáró fokút korlátozó fokúra változtatták. Ekkor tudtunk összeházasodni, 1980-ban. Hiába próbáltunk ki különböző rehabilitációs módszereket, az én nagy tehetséggel magáldott férjem már nem érzett és érez belső késztetést a festéshez.” (in: http://montazsmagazin.hu/dombyne-szanto-melania-verseket-ir-grafikakat-keszit-fest/) Egyéni tárlattal elsőként 1972-ben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban mutatkozott be. A legrangosabb csoportos kiállításon 1978-ban a budapesti MŰCSARNOKBAN vett részt. "Tájképeit és figurális kompozícióit stilizált formarend és sajátosan élénk színösszetétel jellemezte. Az alföldi festészet dekoratív-lírai irányú továbbfejlesztője. Főként a tájképei jelentősek." (Horváth János) „Domby Lajos festőművész már-már fanatikus elszántsággal igyekszik visszatérni az ősi archetipikus formákhoz, s az elemi színek világához. Képeinek letisztult szín- és formavilága munkáit a szakrális művészet felé közelíti. Nem akar – mivel feltétlen imperatívuszok által cselekszik – nem is tud senkire hasonlítani. Saját benső hangját követve megszállottan alkotja ökologikus műveit, mint egyetlen monumentális freskó vázlatait. Példaképei a leghíresebb ikon- és freskófestők, töretlen vágya, hogy egyszer majd nyomdokaikba léphessen. Képei vertikális sugárzású ősi harmóniát, csendet, békét sugároznak, a formák és a színek összhangzata finom és könnyed zeneiséggé szublimálódik. Nehéz a művészetét, az alkotásait bármelyik stílusirányzathoz láncolni. A Domby Lajos-féle mindenkori érzelmi és értelmi gondolati struktúra megtalálja az egyetlen és egyedi öntőformáját. Valamennyi festménye autonóm entitás, mégis azonnal felfedezhetők rajta: félreismerhetetlenül ’Domby’. Képeit ugyan a megszokottnál mélyebbre hangolja, s talán Van Gogh-hoz hasonlóképp ezzel is a formák szerves egységét őrzi. Nem didaktikus, nem rejtőzködő, nem expresszív, szürrealistának túl realista, realizmusát pedig kétségbe vonja már-már naivnak mondható egyszerűsége. Domby Lajos a festészet ősi forrásaihoz tért vissza. Képei ártatlanul tiszták és mentesek az izmusoktól és a túlhajszolt trópusoktól. Amikor a képeket szemléljük, visszatérünk az ősi tiszta forrásokhoz és ’in illo tempore’ a gyermeki ártatlansághoz.” (kobzosBBL)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Szász Endre: Egy asszony emlékére (szitanyomat, 1980-as évek)

Leírás

Szász Endre festő- és grafikusművész Egy asszony emlékére (1980-as évek) című szitanyomat alkotása 1992-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. "Szász Endre a 20. századi képzőművészet kiemelkedő hatású, rendkívül sokoldalú alkotója: festő, grafikus és látványtervező, emellett divat-és ékszertervező, porcelánfestő, a könyvillusztrációt művészi rangra emelő mester… Szász Endre 1926. január 7-én született, Csíkszeredában, Szász Béla sebészorvos és Susenka Erzsébet egyetlen gyermekeként. Gyermekkorát is itt élte, majd a család Kaposvárra költözött. Már gyermekkorában megmutatkozott kiváló megfigyelőképessége, amelynek köszönhetően fejből, modell nélkül rajzolt vagy faragott. Szigorú nevelést kapott, és a művészi orientáció miatt édesapjával gyakoriak voltak a konfliktusok. Később emiatt és apja alkoholproblémái következtében elhagyta szüleit, és tizennégy éves korától önfenntartó volt, egy évvel később önálló kiállítása nyílt Marosvásárhelyen. Mestere Molter Károly, ill. patrónusai Kós Károly és László Gyula vették szárnyaik alá a fiatal tehetséget. Az 1946-ban elkezdett Képzőművészeti Főiskolát két és fél év után hagyta ott a politika által lekorlátozott művészet fullasztó atmoszférájából menekülve. 1950-ben koholt vádak alapján, fegyverrejtegetésért elítélték 10 évre, de betegsége miatt csak másfél évet töltött börtönben. Mindezek után a Nemzeti Dekorációs Vállalatnál talált munkát grafikusként. Itt egyik különös feladata volt 1951-ben, hogy egy magas rangú kínai vezető tiszteletére kellett dekorálnia a Puskin mozi különtermét a két nagy nemzeti költő, Petőfi és Puskin barátságának témájával. Szász megoldotta annak ellenére, hogy eme barátság megkérdőjelezhető, hiszen Petőfi csupán 14 éves volt, amikor Puskin meghalt. 1956-ban az épület egy része elpusztult, a freskó megsemmisült. Szász ekkoriban kezdett könyveket illusztrálni, az ötvenes, hatvanas években körülbelül 600 kötetet gazdagított rajzaival, köztük Villon, Heine és Balassi köteteket. Illusztrációit tollrajzokként vagy rézkarcokként készítette el, majd hidegtű-technikát alkalmazott – ez utóbbival tudta leginkább kifejezni saját stílusát. Iskolateremtő lett, jellegzetes stílusjegyei meghatározóak voltak a könyvgrafika művészetében. Egyik legnagyobb sikerét 1964-ben Omar Khajjám 10. századi perzsa költő Rubáiyát c. magyar kiadásának illusztrálásával érte el, amelyet a British Museum – Öt évszázad könyvművészete c. kiállítása keretében – beválogatott a 20. század harminc legszebb könyve közé. A hatvanas években a Filmgyárban dolgozott dekoratőrként és díszlettervezőként, közben festett is, és egyre több díjat kapott – köztük Munkácsy-díjat is – ill. egyre ismertebbé vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az 1968-tól kiadott, Szász Endre szürrealisztikus festményeivel illusztrált Medicor naptárak óriási népszerűségnek örvendtek, sokan kivágták és bekeretezték a képeket, és mint reprodukciót a falra akasztották. Egyik leghíresebb filmes munkája, hogy díszlet- és látványtervezője volt az 1968-ban készült Egri csillagoknak – egy rövid jelenet erejéig fel is tűnik a filmben festő szerepben. A feladatra Várkonyi Zoltán rendező kérte fel, akivel művészi szimbiózisban, egymást inspirálva dolgoztak a film felvételei alatt. Szász ebben az időben ismerkedett meg az Omega együttes tagjaival, a grafikusművész tervezte az 1970-es Éjszakai országúton c. lemez borítóját. Közös szemléletmódjuk is összekovácsolta őket, miszerint a befogadói élményt növeli, ha társművészeteket egyesítenek. A következő két évtizedet Szász Endre Torontóban és Los Angelesben töltötte – miután a magyar politika sokáig nem engedte külföldre utazni. Kint tartózkodása alatt megismerkedett Salvador Dalíval és menedzserével, akivel Szász rövid ideig együtt is dolgozott. Dalíval baráti kapcsolatot ápoltak. 1974-ben a Fehér Ház is rendelt tőle egy monumentális művet a vietnámi háború végetvetése témában. 1978-ban, egy hazalátogatás alkalmával, a Győri Színház igazgatójától felkérést kapott nagyméretű pannó készítésére. Ekkor terelődött a figyelme a porcelánra mint időtálló anyagra és kezdett kísérletezni vele a Hollóházi Porcelángyárban. Az óriási táblakép elkészült a színház számára, Szász pedig további gyümölcsöző kapcsolatban maradt a porcelángyárral: terveket és motívumokat, ill. további porcelán faliképeket készített, többek között a budapesti Hilton Szálloda számára. Mindemellett az ő keze munkája a 3-as metró Dózsa György úti megállóiban található Dózsa Györgyöt ábrázoló két, 10 méter széles porcelánpannó. Szász Endre a kilencvenes években hazatelepült Magyarországra, és Kaposvártól nem messze, Várdán találta meg otthonát és a legmegfelelőbb helyszínt az alkotásra. 2003 augusztusában hunyt el a festőművész. Özvegye, Szászné Hajdú Katalin jóvoltából megtekinthető a mester által összegyűjtött műtárgykollekció és egykori műterem, a család várdai otthonából lett Szász Endre Kastélymúzeumban. A miskolci Herman Ottó Múzeumban is látogatható egy Szász Endre-gyűjtemény 300 alkotással.” forrás: https://mandadb.hu/cikk/827242/A_konyvillusztraciok_es_porcelanpannok_mestere__Szasz_Endre_elete

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Szász Endre: Gertrúd (szitanyomat, 1980-as évek)

Leírás

Szász Endre festő- és grafikusművész Gertrúd (1980-as évek) című szitanyomat alkotása 1992-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. "Szász Endre a 20. századi képzőművészet kiemelkedő hatású, rendkívül sokoldalú alkotója: festő, grafikus és látványtervező, emellett divat-és ékszertervező, porcelánfestő, a könyvillusztrációt művészi rangra emelő mester… Szász Endre 1926. január 7-én született, Csíkszeredában, Szász Béla sebészorvos és Susenka Erzsébet egyetlen gyermekeként. Gyermekkorát is itt élte, majd a család Kaposvárra költözött. Már gyermekkorában megmutatkozott kiváló megfigyelőképessége, amelynek köszönhetően fejből, modell nélkül rajzolt vagy faragott. Szigorú nevelést kapott, és a művészi orientáció miatt édesapjával gyakoriak voltak a konfliktusok. Később emiatt és apja alkoholproblémái következtében elhagyta szüleit, és tizennégy éves korától önfenntartó volt, egy évvel később önálló kiállítása nyílt Marosvásárhelyen. Mestere Molter Károly, ill. patrónusai Kós Károly és László Gyula vették szárnyaik alá a fiatal tehetséget. Az 1946-ban elkezdett Képzőművészeti Főiskolát két és fél év után hagyta ott a politika által lekorlátozott művészet fullasztó atmoszférájából menekülve. 1950-ben koholt vádak alapján, fegyverrejtegetésért elítélték 10 évre, de betegsége miatt csak másfél évet töltött börtönben. Mindezek után a Nemzeti Dekorációs Vállalatnál talált munkát grafikusként. Itt egyik különös feladata volt 1951-ben, hogy egy magas rangú kínai vezető tiszteletére kellett dekorálnia a Puskin mozi különtermét a két nagy nemzeti költő, Petőfi és Puskin barátságának témájával. Szász megoldotta annak ellenére, hogy eme barátság megkérdőjelezhető, hiszen Petőfi csupán 14 éves volt, amikor Puskin meghalt. 1956-ban az épület egy része elpusztult, a freskó megsemmisült. Szász ekkoriban kezdett könyveket illusztrálni, az ötvenes, hatvanas években körülbelül 600 kötetet gazdagított rajzaival, köztük Villon, Heine és Balassi köteteket. Illusztrációit tollrajzokként vagy rézkarcokként készítette el, majd hidegtű-technikát alkalmazott – ez utóbbival tudta leginkább kifejezni saját stílusát. Iskolateremtő lett, jellegzetes stílusjegyei meghatározóak voltak a könyvgrafika művészetében. Egyik legnagyobb sikerét 1964-ben Omar Khajjám 10. századi perzsa költő Rubáiyát c. magyar kiadásának illusztrálásával érte el, amelyet a British Museum – Öt évszázad könyvművészete c. kiállítása keretében – beválogatott a 20. század harminc legszebb könyve közé. A hatvanas években a Filmgyárban dolgozott dekoratőrként és díszlettervezőként, közben festett is, és egyre több díjat kapott – köztük Munkácsy-díjat is – ill. egyre ismertebbé vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az 1968-tól kiadott, Szász Endre szürrealisztikus festményeivel illusztrált Medicor naptárak óriási népszerűségnek örvendtek, sokan kivágták és bekeretezték a képeket, és mint reprodukciót a falra akasztották. Egyik leghíresebb filmes munkája, hogy díszlet- és látványtervezője volt az 1968-ban készült Egri csillagoknak – egy rövid jelenet erejéig fel is tűnik a filmben festő szerepben. A feladatra Várkonyi Zoltán rendező kérte fel, akivel művészi szimbiózisban, egymást inspirálva dolgoztak a film felvételei alatt. Szász ebben az időben ismerkedett meg az Omega együttes tagjaival, a grafikusművész tervezte az 1970-es Éjszakai országúton c. lemez borítóját. Közös szemléletmódjuk is összekovácsolta őket, miszerint a befogadói élményt növeli, ha társművészeteket egyesítenek. A következő két évtizedet Szász Endre Torontóban és Los Angelesben töltötte – miután a magyar politika sokáig nem engedte külföldre utazni. Kint tartózkodása alatt megismerkedett Salvador Dalíval és menedzserével, akivel Szász rövid ideig együtt is dolgozott. Dalíval baráti kapcsolatot ápoltak. 1974-ben a Fehér Ház is rendelt tőle egy monumentális művet a vietnámi háború végetvetése témában. 1978-ban, egy hazalátogatás alkalmával, a Győri Színház igazgatójától felkérést kapott nagyméretű pannó készítésére. Ekkor terelődött a figyelme a porcelánra mint időtálló anyagra és kezdett kísérletezni vele a Hollóházi Porcelángyárban. Az óriási táblakép elkészült a színház számára, Szász pedig további gyümölcsöző kapcsolatban maradt a porcelángyárral: terveket és motívumokat, ill. további porcelán faliképeket készített, többek között a budapesti Hilton Szálloda számára. Mindemellett az ő keze munkája a 3-as metró Dózsa György úti megállóiban található Dózsa Györgyöt ábrázoló két, 10 méter széles porcelánpannó. Szász Endre a kilencvenes években hazatelepült Magyarországra, és Kaposvártól nem messze, Várdán találta meg otthonát és a legmegfelelőbb helyszínt az alkotásra. 2003 augusztusában hunyt el a festőművész. Özvegye, Szászné Hajdú Katalin jóvoltából megtekinthető a mester által összegyűjtött műtárgykollekció és egykori műterem, a család várdai otthonából lett Szász Endre Kastélymúzeumban. A miskolci Herman Ottó Múzeumban is látogatható egy Szász Endre-gyűjtemény 300 alkotással.” forrás: https://mandadb.hu/cikk/827242/A_konyvillusztraciok_es_porcelanpannok_mestere__Szasz_Endre_elete

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Martyn Ferenc: Souvenir d'Espagne II. (olajfestmény, 1943)

Leírás

Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Souvenir d'Espagne II. (1943) című absztrakt (nonfiguratív - konstruktivista - szürrealista) olajfestményét a 2016-os esztendőben az alkotó tiszteletére rendezett, a monumentális életművet gazdag képanyaggal prezentáló emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Vaszary Képtárban. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció