Általános

Cím

Imrédy Magda műkorcsolyázó bajnoknő

Leírás

A hívóképként szolgáló felvételen Imrédy Magda műkorcsolyázó bajnoknő látható a jelmezes jégkarneválon 1933-ban. A fotó a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének része.

Kompetencia

Műveltségi terület

Idegen nyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Síelés

Leírás

A hívóképként szolgáló 1947-es felvételen Hg. Festetics Györgyné látható fiával síelés közben. A fotó a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének része.

Kompetencia

Műveltségi terület

Idegen nyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Korcsolyázó diákok 1920-ban

Leírás

A hívóképként szolgáló, 1920-ban készült archív felvételen korcsolyát viselő diákokat látunk tanáruk körében. A fotó a pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum gyűjteményének része.

Kompetencia

Műveltségi terület

Idegen nyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Menyhárt József kisgrafikái

Leírás

A Pokorny Ferenc jogász részére készült lakcímváltozásról értesítő humoros alkalmi grafikán a családfő egy paragrafusjelbe akasztott három kocsiból álló favonatot húz. Az első kocsiban kislány foglal helyet játékbabáját és mackóját szorongatva, előtte könyv és pöttyös labda. A második kocsiban felesége ül virágaival, az utolsó pedig könyvekkel van telerakva, annyira hogy ki is borult néhány. Anyag és technika: fametszet. Menyhárt József munkája a keszthelyi Balatoni Múzeum Kisgrafikai Gyűjteményének részét képezi. // Az ex libris, magyarul könyvjegy (de írták már könyvcímernek is), a könyv tulajdonosát megjelölő, gyakran művészi kivitelű kisméretű grafika, melyet rendszerint a könyv táblájának belső oldalára ragasztanak. Elődjeinek tekinthetők a könyvek tulajdonosát bármilyen formában megjelölő eljárások (pl. kéziratos kódexekbe festett címerek), de mai értelemben vett ex librisről csak a könyvnyomtatás feltalálása utáni időkben beszélhetünk. A technikai kivitelt tekintve az ex libris többnyire grafikai sokszorosító eljárásokkal létrehozott eredeti műalkotás, lehet fa- vagy linómetszet, rézkarc, rézmetszet, kőrajz, és készülhet vegyes eljárással is. Napjainkban terjed a számítógépes grafika. A könyvjegy eredeti funkciójában a könyvhöz kötődött, a könyvet díszítette, a könyvművészettel és a bibliofíliával együtt virágzott és újult meg. Az ex libris kifejezés jelentése is erre utal: könyvei közül való, könyveiből. Időnként a felirat tájékoztatást nyújt a tulajdonos foglalkozásáról is. A könyvjegyek első metszői közt kiemelkedik Albrecht Dürer (1471–1528) német fa- és rézmetsző neve. A könyvnyomtatás feltalálásával, a nyomtatott könyv, a könyvgyűjtés széles körű elterjedésével a 15–16. századtól a műfaj egyre demokratizálódott. A 16. századból való két első, Nürnbergben metszett ex librisünk, Werbőczy István országbíró, ill. Hans Teilnkes pozsonyi polgár számára. A 17. századi neves magyar exlibris-megrendelők közt említhetjük Zrínyi Miklós költő, hadvezér, Nádasdy Ferenc országbíró nevét. A kiteljesedést hazánkban a 18. század hozta, amikor bibliofil főurak és főpapok (Batthyányak, Grassalkovichok, Széchenyi család) mellett polgári foglalkozású könyvgyűjtők, orvosok, könyvtárosok, tanárok rendeltek maguknak ex librist. A 19. században a polgárosodás folyamata az egyént előtérbe helyezve magával hozta a címeres mellett a szimbolikus, témás, a megrendelő személyét jellemző ex librisek széles körű elterjedését, megjelent a magyar nyelvű szöveg használata a latin mellett vagy helyett. A millennium körüli események, a századforduló a magyar képzőművészet, ezen belül a grafika megújulását, virágzását hozta. A hivatalos irány, az akadémikus, historizáló stílus mellett a modern művészeti törekvéseket hirdető művészcsoportok, művészkörök alakultak. Ezzel egyidejűleg indult útjára a modern ex libris. A 19–20. század fordulóján jelentkező szecesszió a Gesamtkunstwerk jegyében a könyvművészet, a magyarországi könyvkiadás, s ezzel összefüggésben az iparművészet, az alkalmazott grafika, s ezáltal az ex libris funkciója megújult, részben felszabadulva a könyvhöz kötöttségtől, önálló gyűjtés tárgyává, artisztikus jeggyé, „quasi ex librisszé”, „cédulagrafikává” lett. Az exlibris-műfaj e virágzását kiállítások, pályázatok, kiadványok megjelenése kísérte. Megalakultak a gyűjtők első szervezetei, nemzetközi és hazai szinten is. 1903-ban megrendezésre került az első magyar exlibris-kiállítás. Bár a fejlődés lendületét megtörte az első világháború, a két világháború közti időszak, a húszas évek Magyarországon a grafika fellendülését hozta. Elek Artúr e korszakot grafikai művészetünk hőskorának nevezte. Az 1920-as években főleg a rézkarc terjedt el. Az 1920-as évek elejének magyar művészetében az avantgárd törekvések mellett felerősödtek az újklasszicista tendenciák, számos életkép, portré született, a biblikus témák mellett a magyar vidék bemutatása volt jellemző. A grafikai ágak fejlesztését szolgálta a Magyar Grafika című folyóirat megjelenése. A második világháború után átmeneti megtorpanás következett be. Számos művész emigrált, több egyesületet felülvizsgáltak, ill. felszámoltak. Az 1948-tól kialakult egypártrendszerben a művészeti pluralizmus megszüntetésére törekedtek: azonban a teljesen a rendszer szolgálatába állított festészethez és szobrászathoz képest a grafikát a hatalom nem tartotta annyira veszélyesnek, kevésbé ellenőrizte. A kisgrafikára mindvégig jellemző maradt, hogy megkésve, és csak nagyon kis részben tett eleget a szocialista realizmus formanyelvi és tartalmi kívánalmainak. 1959-ben megalakult a Kisgrafika Barátok Köre grafikusokból és exlibris-gyűjtőkből. Napjainkban, a posztmodern korában az egyes művészeti ágak között egyre nagyobb az összefonódás, jellemző az interdiszciplinaritás, kialakultak az intermediális műfajok. A számítógép megjelenése a művészetben, s így a grafikában is új irányokat mutatott, életre keltve az ún. számítógépes grafikát. Kevesek előtt ismert, mennyire széles társadalmi réteg hódolt, hódol az exlibris-gyűjtésnek. Neves íróink, költőink, történelmi személyek közül is számosan rendeltek maguknak ex librist – még többük számára pedig az utókor által emléket állító ex libris készült. Ezek ikonográfiájában a neves személyek attribútumai, a foglalkozásjelölő, hivatásukra utaló motívumok mellett gyakori a portréábrázolás, vagy egy-egy művük, tevékenységük felidézése. Az ex libris műfaja nem egynemű, nemegyszer érintkezik a különböző alkalmakra, ünnepekre, évfordulókra készített alkalmi grafikákkal (a gyűjteményekben is gyakran együtt kezelik őket), némely kisgrafika egyszerre tölti be mindkét funkciót. A nagy számarányú foglalkozás-hobbira utaló ex librisek közül legjellemzőbbek a jogász, az orvos, mérnök, nyomdász stb. szakmákra utalások (pl. mérleg, orvosságos kehely köré tekeredő kígyó, mérőműszerek, nyomdai prés stb.), ill. népszerűek a gyűjtőhobbikra (bélyeg-, exlibris-, érme-, fegyvergyűjtésre) vonatkozó ábrázolások. (Vasné Tóth Kornélia: Ex libris és képkultúra – Modern magyar ex librisek)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Eredetileg zománcolt, karcolt díszítésű stilizált öntött bronz corpus a XIII. századból - II.

Leírás

„A latinból itt maradt korpusz kifejezés legtöbb embernek a kereszténység legfontosabb jelképét, a keresztfán kiárt karral függő Jézus Krisztust jelenti. Használják ugyan még nyelvészeti és bútorasztalosi környezetben is, de mi most egy 3D-ben digitalizált bronz plasztikát vizsgálunk a Balatoni Múzeum gyűjteményéből, ezért ez utóbbiak nem érdekesek számunkra. Annál izgalmasabb „élete” lehetett viszont ennek a kis, 11,1 cm magas és 10,2 cm széles szobrocskának, ha valóban a 13. századból származik. Készítésének idejére anyagának összetételéből, stílusjegyeiből következtethetünk leginkább. Formáját tekintve ez a meglehetősen elnagyolt, az emberi test anatómiáját alig figyelembe vevő, meglehetősen szögletes és merev korpuszforma az 1200-as évek templomi és körmeneti keresztjein jelenik meg. A karok szinte derékszögben állnak a törzshöz képest, ami szintén a román kori keresztek jellegzetessége. Ugyancsak jellemző ezekre az alkotásokra az izomzat és az ágyékkötő jelzésszerű megjelenítése, ami ez esetben is valószínűleg bekarcolással történt a mintadarab elkészítésekor. A sorozatgyártás első fázisa ugyanis a mintadarab előállítása volt, amiről aztán öntőformát csináltak. A rézből és kevés ónból „vegyített” bronz egyik pozitív tulajdonsága a jól önthetőség volt, tehát a forró fém pontosan fel tudta venni az öntőforma vonalait. Egy ilyen sorozatban gyártott korpusz hát vizsgálatunk tárgya, ami méreteinél fogva talán egy egyházi ember nyakában, vagy még inkább falán függhetett két ponton a kereszt fájához rögzítve. Talán éppen a zalavári bencés monostor fémöntő műhelyében készült, ahonnan a környéket elláthatták az ilyen jellegű tárgyakkal. Mert a Szent István által 1019-ben alapított Zalavár gazdag monostor volt, éppen olyan impozáns, mint nagy nyugat európai társai. Elég csak alapjáig lerombolt bazilikájának méreteire gondolnunk, máris el tudjuk képzelni az Isten házát kiszolgáló, komplett gazdasági egységként működő monostor fejlettségét is. A bencés barátok, akik akkoriban is imádkoztak és dolgoztak, fenntarthattak egy kisebb kolostori fémöntő és kovácsműhelyt is. Amiben persze nem feltétlenül az ötvösművészet, a fémöntés minden csínját-bínját ismerő szakemberek dolgoztak, hanem egyszerű barátok, akik vélhetően nem hallottak az anatómiáról és írni és olvasni sem tudtak. Így aztán ne is akadjunk fenn azon, hogy a "vézna" testhez képest kicsit nagyra sikerült e korpuszon Jézus Krisztus orra.” (Pálffy Lajos: Krisztus nagy orral) http://mandarchiv.hu/cikk/3052/Krisztus_nagy_orral

Kompetencia

Évfolyam

Anyanyelvi kommunikáció

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia