Keresés az archívumban

Sárközi szőttes (terítő)

Manda ID: 152066
Cím: Sárközi szőttes (terítő)
Leírás: A képen sárközi szőttes terítő látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
Földrajzi vonatkozás: Budapest

Kompetencia: Anyanyelvi kommunikáció
Évfolyam: 5-8. évfolyam
Módszertani javaslat: A 6. évfolyamon technika és életvitel gyakorlaton osszuk ki a tanulóknak a Magyar Néprajzi Lexikon sárközi szőttesre vonatkozó fejezetét. Tisztázzuk, hogy értik-e a felmerülő legfőbb fogalmakat (szőttes, bíbor-bodor-száda, takács, párna- és dunnahéj, szúnyogháló), majd beszéljük át órán a legfőbb tudnivalókat a szöveg alapján: 1. Melyik településeken jelentek meg a sárközi szőttesek?; 2. Mik voltak a leggyakoribb szőttesek, amiket készítettek?; 3. Mik a sárközi szín- és mintahasználat legfőbb jellegzetességei?; 4. Milyen anyagokat használtak fel?
Műveltségi terület: Életvitel és gyakorlat

Adatok exportálása:

Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer

2015 ©