Keresés az archívumban

Sárközi szőttes (terítő)

Manda ID: 152058
Cím: Sárközi szőttes (terítő)
Leírás: A képen sárközi szőttes terítő látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
Földrajzi vonatkozás: Budapest

Kompetencia: Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia
Évfolyam: 1-4. évfolyam
Módszertani javaslat: A fonalkészítéshez az emberiség már ősidők óta felhasználta egyes növények szárait, indáit, fűféléket, majd az elemi sodrott szálakból kötéssel, szövéssel textilféléket hoztak létre. Az első osztályos tanulók kevésbé ismerik azokat az ok-okozati összefüggéseket, amelyek a csomókötés fajtája és funkciója között vannak. A csomó és masnikötés gyakorlására kitűnő feladat lehet a fonalbaba vagy rongybaba készítése. Szükséges eszközök: különböző vastagságú és színű fonalak, esetleg olló.
Műveltségi terület: Életvitel és gyakorlat

Adatok exportálása:

Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer

2015 ©