Handzsár vagy jatagán?

Oktatás

Általános

Manda ID
62995
Cím
Handzsár vagy jatagán?
Leírás
„Most akkor handzsár vagy jatagán, ez itt a kérdés. Mert a két török időkben használt gyilkos szerszám között inkább csak méretbeli különbségek vannak. A handzsár egy hosszabb tőrhöz közelít, míg a jóval hosszabb jatagánnal egy jófajta magyar végvári szablya ellen is lehetett védekezni – ideig, óráig. A keszthelyi Balaton Múzeum gyűjteményébe és a MaNDA adatbázisába Nemeshany községből bekerülő szúrófegyver talán hadizsákmányként érkezett meg a Sümeg melletti, kisnemesek által lakott faluba. A magyar nemesség, mint ismeretes, vérével adózott, tehát kötelessége volt részt venni az országot érintő fegyveres konfliktusokban. Ugyan a végvári vitézek többsége már a közrendűek közül került ki, a törökellenes harcokból a magyar nemesség is tisztességesen kivette a részét. A háborúk pedig minden időben zsákmányolással is jártak, a katonák néha egészen furcsa dolgokat is hazacipeltek magukkal a harctérről. A Boross család egyik Nándorfehérvár környékén vitézkedő sarja például egy török pasa méretes fehér márvány síremlékét szekereztette egészen az ország nyugati határán fekvő Gasztonyig, a követ a mai napig meg lehet nézni a templom oldalába falazva. Egy handzsár vagy jatagán háborús szuvenírként való hazavitele azért egyszerűbb dolog volt, de az is lehet, hogy még a török uralom megszűnésekor felejtette Nemeshanyban egy sebtiben távozó katona. A kétszer ívelt pengéjű gyilkos eszközt bátran nevezhetjük jatagánnak, hiszen 67,2 centiméteres a teljes hossza, a szakirodalom pedig általában a 25–30 centiméteres, hasonló formájú tőröket hívja handzsárnak. Ezt a két borotvaélesre fent egyélű fegyvert leginkább a közelharc során vetették be, akkor volt igazán hatásos, mikor az egymásnak feszülő gyalogos katonák már kardjukkal sem igazán tudtak kárt tenni egymásban. A jatagán a 95–100 centiméteres pengehosszú szablyával szemben csak védekezésre volt alkalmas, de arra sem sokáig. A handzsárt és a jatagánt egymás mellett, többnyire tokban és textilövbe tűzve hordták. A kezet védő keresztvasat soha nem tettek rájuk, viszont eredetileg a markolatukhoz a tevék térd alatti lábszárcsontját használták fel, innen jön ez a furcsa, két fülre emlékeztető nyélforma. Amit egyébként akkor is megtartottak, ha valamilyen más anyagból készítették el a markolatot. A fegyverek a keleti szokásoknak megfelelően gazdagon díszítettek voltak, a pengékbe általában Korán-idézeteket véstek vagy marattak, a csont markolatot filigrános foglalattal rögzítették és sokszor drágakövekkel díszítették. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha a 3D-s felvétel segítségével megforgatjuk a jatagánt.” (Pálffy Lajos: Borotvaéles gyilok selyemövbe tűzve) http://mandarchiv.hu/cikk/2711/Borotvaeles_gyilok_selyemovbe_tuzve
Földrajzi vonatkozás
Keszthely

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Anyanyelvi kommunikáció
Évfolyam 2
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Magyar nyelv és irodalom
Feketére festett fa markolat ezüst foglalatban, a pengén arany tausírozás. Fa hüvely sárgaréz szereléssel, kopott bársony borítással. A fegyvertárgyat a keszthelyi Balatoni Múzeum őrzi.
Feketére festett fa markolat ezüst foglalatban, a pengén arany tausírozás. Fa hüvely sárgaréz szereléssel, kopott bársony borítással. A fegyvertárgyat a keszthelyi Balatoni Múzeum őrzi.
Média letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása: