Keresés az archívumban

Akadálymentes nézet

Kedvencek (0)

Bronzkori agancszabla - oldaltag/pofapálca

Oktatás

Általános

Manda ID: 166471
Cím: Bronzkori agancszabla - jobb oldali pofapálca
Leírás: „A magyar Nemzeti Múzeum 3D-ben digitalizált kincseiből nézzük most ezt az agancszablát, pontosabban annak egyik „pofapálcáját” amely egykoron nélkülözhetetlen lehetett egy hátasló irányításához. Ezt, ha az állat jól van tanítva, elvégezhetjük akár térdünkkel is, de a kitörni készülő, „bakoló” ló megfékezéséhez már nélkülözhetetlen ez az eszköz, pontosabban a zabla megfeszítése, vagy éppen egyik-másik oldalra való, „fűrészelő” rángatása. Ebből a pofapálcából pedig kettő volt, amik arra szolgáltak, hogy maga a zabla, ki ne csússzon a ló szájából. A kutatók amúgy a zablák, régi magyar nyelvhasználattal: a fékek megjelenését a lovaglás elterjedésével (már az ősember barlangrajzain is találunk ilyen ábrázolásokat) tartják egykorúnak. Egyes vélekedések szerint a rángatásával az egyik legérzékenyebb pontján, a szája szélén keletkező fájdalomra reagál a ló, míg mások egyfajta közvetítő eszköznek tartják a ló és az ember között. Hasonló szerepe lehet és lehetett a sarkantyúnak is, amelynek durva, az állat „véknyán” súlyos sebeket okozó tüskés, éles változatai mára már ugyan kimentek a divatból, de a feladat nem változott: fájdalmat kell okozni a lónak, hogy az azonnal engedelmeskedjen az ember akaratának. Ebben az esetben már kevésbé beszélhetünk közvetítő, vagy kommunikációs eszközről, hiszen egy jól dresszírozott ló a csizma sarkának érintésére is tisztában van azzal, hogy mi a dolga. Ugyanakkor egy lovas katonának az élete múlhatott egy gyors irányváltáson, vagy induláson és megálláson, amit biztosabban lehetett egy fájdalommal nyomatékosított üzenettel elérni. A vizsgált bronzkori, a múzeum szakemberei által valamikor i.e. 2700 és 1300 közé datálható eszköz kisebbik, kör alakú lyukába lehetett rögzítve a ló szájában lévő csont, vagy akár valamilyen fém pálca, a nagyobbik nyílásba pedig a kantár egyik vége volt beillesztve. Így a két pofapálca nem engedte, hogy a zabla oldalirányban kicsússzon a ló szájából, azt pedig, hogy ez előre sem történhessen meg, általában a ló fejére, a fülek mögé csatolt szíjakkal, kötelekkel érik, érték el. Az agancs kopott (lecsiszolt?) egyik oldalából pedig arra következtethetünk, hogy a vizsgált pofapálca a ló szájának jobb oldalán volt használatban. Egészen addig, míg valami komolyabb igénybevétel, harci helyzet során a tönkre nem ment, és a földbe nem került ez a csontdarab, ami még korábban egy szarvas fejét ékítette.” Pálffy Lajos: Bronzkori zabla a Nemzeti Múzeumból http://mandarchiv.hu/cikk/5480/Bronzkori_zabla_a_Nemzeti_Muzeumbol
Földrajzi vonatkozás: Budapest

Kompetencia

Kompetencia: Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam: 9-12. évfolyam
Módszertani javaslat: .
Műveltségi terület: Ember és társadalom

Kompetencia 2

Kompetencia 2: Matematikai kompetencia
Évfolyam 2: 9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2: A középiskola 11. évfolyam matematika tantárgy oktatásában a ’Sorozatok - számtani és mértani sorozat’ tematikai egységen belül a ’Mértani sorozatokra visszavezethető összetett szöveges feladatok’ témakörön belül javasolt a következő probléma megoldása: Az indikátor képen és a 3D-ben is alaposan megszemlélhető bronzkori agancszabla oldaltag/pofapálca korát szeretnék megállapítani a jogtulajdonos Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei a C-14-es szénizotópos radiometrikus kormeghatározási módszer segítségével. A korunkban már klasszikusnak tekinthető, világszerte alkalmazott tudományos technikai eljárás a természetben előforduló C-14 izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására, melynek alapja: a C-14 izotóp koncentrációja minden élő szervezetben azonos, de az élettelenné vált anyagban az idő múlásával koncentrációja/intenzitása csökken. Következésképp a kutatók megvizsgálják, hogy egy élő szarvas agancsában, valamint a régészeti leletben mennyi C-14-es szénizotóp van, s az izotóp felezési idejét ismerve (5730 év) a következő képlet alapján kiszámítják az agancszabla oldaltag/pofapálca korát: N=N(0)*2^(-t/5730) ; N: t idő után megmaradt anyag - N(0): kezdeti anyagmennyiség - t: eltelt idő (évben mérve) - * a szorzás jele - ^ a hatványozás jele. A diákok határozzák meg e képlet ismeretében a lelet korát, ha előzetesen már tudjuk, hogy egy élő szarvas agancsában mérhető C-14-es szénizotóp mennyiségének 56,52 %-át tartalmazza a régészeti tárgy. Amennyiben az agancszabla oldaltag i. e. 1300-ból származna, akkor hány százaléka a lelet C-14-es szénizotóp tartalma egy ’recens’ szarvasagancsnak? E feladat elsősorban a 11. évfolyam matematikai tanóráin történő feldolgozásra ajánlott, s célszerű a problémát közösen megoldani, de a 12. évfolyam tananyagot ismétlő, közép- és emelt szintű matematikai érettségire történő felkészülését egyaránt segíti. Egyúttal a tanulók összetett problémamegoldó és analitikus gondolkodását, digitális, természettudományos és technikai kompetenciájuk fejlesztését, valamint az őskori kultúrák tárgyi eszközkészlete és életmódja iránti érdeklődésük felkeltését is szolgálja. (kobzosBBL) http://www.mathelp.hon-lapja.hu/erettsegi/teszt/fuggvenytablazat.pdf
Műveltségi terület 2: Matematika

A bronzkori agancszabla oldaltag/pofapálca a korabeli kultúra fejlett lótartásáról, a funkcionális lószerszámok készítésének kifinomult ismeretéről, az eszközkészítésben való alapos jártasságról, fortélyos technikai ismeretekről tanúskodik.

Média letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása:

Cimkefelhő
Impresszum
Kapcsolat
RSS / Export

Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer

2015 ©