Zalaszentgróti fedeles ón serleg - céhpohár I.

Oktatás

Általános

Manda ID
58054
Cím
Zalaszentgróti műves fedeles ón serleg - céhpohár - kupa a XVIII. századból - I.
Leírás
Ón serleg: kerek talp, tárcsa alakú nodus, hengeres test. A kerek fedő kúposan tagolt, fogója váza alakú. XVIII. századi gyártmány. A zalaszentgróti közös céh (kovács, lakatos, bognár, pintér, asztalos, szűcs, szíjjártó, fazekas, kötélgyártó, nyereggyártó) használta, úgynevezett társ-pohár volt, amelyből a céh gyűlésein ittak. „Nem tudom, hogy pontosan mennyi folyadék fért ebbe a serlegbe, de biztosan több, mint egy liter. Így még az is előfordulhatott, hogy mivel a régi céhes világban az inasból legénnyé előlépő fiatalembernek háromszor, négyszer is ki kellett ürítenie ezt a méretes poharat, tehát egészen jó kedve kerekedhetett avatási ünnepségén. A pohár Zalaszentgrótról érkezett a Balaton Múzeum iparművészeti gyűjteményébe és a MaNDA 3D-s adatbázisában járhatjuk most körbe. A társpohár, vagy céhes serleg, kupa mostanra a múzeumok megbecsült darabja lett, de a céhek középkori világában a céhláda mellett a legnagyobb jelentőséggel bíró tárgy volt. Egyrészt alapanyagával, kimunkáltságával, díszítettségével reprezentálta a céh, és rajta keresztül tagjainak a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét, másrészt pedig a céhes összejövetelek legfontosabb kellékeként szerepelt. Ezt töltötték meg sörrel, vagy még inkább borral, amiből megfelelő szertartásossággal fogyaszthattak is az arra jogosultak. Akik mindenekelőtt a céhek vezetői, a mesterek voltak, de a társpohár fontos szerepet kapott a mesterré válás előtti szint elérésekor, a legénnyé avatási szertartásokon is. Amikor egyes leírások szerint többször is fenékig ürítvén a poharat, a leendő legénynek innia kellett a király, a helyi földesúr és a céhmester egészségére, majd pedig a céh fennmaradásáért is. (Hogy emellett az avatandó állta a saját és a jelenlevők étel és italfogyasztását is, az csak természetes, de töltenie is kellett és felügyelhetett a kiszolgálásra, az ételek minőségére is.) Zalaszentgrót, vagy régiesen Szent-Grót már a rómaiak idejében is lakott volt, vára 1299-ben, az Árpádok csillagának hanyatlásakor épült a Türje nemzetség jóvoltából. Mátyás alatt a hatalmaskodásra hajlamos, összeférhetetlen Hagymásy család fészkelte ide be magát, és egészen a kihalásukig, az 1650-es évekig birtokolták a települést és az erődítményt. Ami Kanizsa eleste után végvárrá lett és török portyáknak állta útját. A városka 1663-ban lett vásárlás útján gróf Batthyány Ádám tulajdona, és a Batthyányiak megérkeztével megkezdődött a település felvirágzása is. Míg a Hagymásy família a szomszédos nemesekkel, egyházi létesítményekkel való torzsalkodással, kisebb rablóhadjáratok szervezésével, majd a török elleni védekezéssel volt elfoglalva, addig Batthyány Ferenc gróf lecsapoltatta a település mocsarait, utcákat, hidakat építtetett és mindenekelőtt iparosokat telepített az 1776-ban már 143 házból álló városkába. A 3D-ben digitalizált, ónból készült társpohár minden bizonnyal a Batthyányiak idején betelepült iparosok, kovácsok és lakatosok, bognárok és pintérek, asztalosok, szűcsök és szíjártók, fazekasok, kötélverők, és nyergesek közös céhénél volt szolgálatban. Szép formái mellett dísztelensége is szembetűnő, aminek a céh viszonylagos szegénysége mellett más oka is lehet.” (Pálffy Lajos: Ebből többet is megivott, mielőtt legény lett) http://mandarchiv.hu/cikk/2759/Ebbol_tobbet_is_megivott_mielott_legeny_lett
Földrajzi vonatkozás
Keszthely

Kompetencia

Kompetencia
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Mûvészetek

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam 2
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Ember és társadalom

Adatok exportálása: