Kora vaskori háromszárnyú szkíta nyílhegy

Oktatás

Általános

Manda ID
265131
Cím
Kora vaskori háromszárnyú szkíta nyílhegy (Alsópáhok, Hévízdomb II., telep; Kr. e. VI. század)
Leírás
„Arra a kérdésre, hogy milyen fegyverből rejt legtöbbet a föld, legelőbb a nyilakat tudnánk említeni. Persze, lehet vitatkozni, hogy a puskagolyót nézve a nyílvessző is csak a „lőszer” kategóriába tartozik, de ne menjünk most bele ebbe. Az biztos, hogy az íj használata valamikor az idők hajnalán jelenik meg, és a primitív népeknél máig fontos szerepet tölt be. Az évezredek folyamán számtalan nyílvesszőt lőtt ki az ember, ami elkallódott, a régészek mégis leggyakrabban sírmellékletként találkoznak ezzel az eszközzel. Most egy Alsópáhokon talált nyílhegyet járhatunk körül 3D-ben a keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából. Az íj működési elve meglehetősen egyszerű, és hát előállítása sem bonyolult dolog, ha a botíjakra gondolunk. Ezeket a manapság longbownak nevezett fegyvereket leginkább tiszafából, esetleg szilből vagy kőrisből készítették. Leghatékonyabb, 180-200 centiméteres formájuk a százéves háborúban tűnik fel. A Crécy melletti csatát 1346-ban ezzel a fegyverrel nyerik meg az angolok, íves lövésekkel letarolva a páncélos francia lovasságot. A botíjaknál jóval hatékonyabbak a honfoglaló magyarok által is használt reflexíjak, melyeknek félelmetes erejét már a hunok révén megismerhette a civilizált Európa. Közismert a német nyelvterületen a 900-as években magyarok nyilaival szemben védelemért könyörgő litánia, mert a nagy tömegben támadó magyar könnyűlovasság nyílzáporával szemben nem jelentett hatásos védelmet az ellenfél láncingje és sisakja. A reflexíjak alapanyaga is a keményfa, az eszköz rugalmasságát, erejét a lovak, marhák vagy szarvasok lábinaival és halenyvvel felragasztott csontlemezekkel fokozzák. Ezekkel a fegyverekkel majdnem kétszer olyan messze el lehet lőni, mint a botíjakkal, és ebből adódóan az átütőerő is nagyobb. Persze, az i.e. 500 körül Kínában már használt számszeríjak ebből a szempontból mindent visznek, de a vizsgált tárgy miatt nézzük most inkább a nyílvesszőket. Amelyeknek anyaga Európában leginkább kőris és gyertyán volt, keleten pedig a bambusz. A vessző lényege a vége és az eleje, azaz a tolla és a hegye. A toll, amiből lehet 2, 3, vagy négy, a repülő vessző stabilizációjára szolgál, és részben még ma is szárnyasok tollából alakítják ki. A hegy kezdetben csontból vagy pattintott/csiszolt kőből, majd fémből, öntéssel, kalapálással készült. Két változatban, köpűvel, azaz a vessző fájára húzhatóan, vagy tüskével, a vessző hasított végébe szorítva állították elő. Nagyon sok formája volt, a magyarok leginkább a kétélű rombusz és a levél alakot használták, de elterjedt volt a 3, sőt, a 4 élű változat is. Később, a középkorban használt „szigonyos” hegyű vesszők pont az eltávolításuk megnehezítésére lettek kialakítva. A mi 3D-ben körüljárható nyílhegyünket a múzeum szakemberei vélhetően a lelőhely, egy temető után az i.e. 6. századra datálják. Három éle van, bronzból öntötték nem éppen igényesen, de a célnak így is megfelelt. Eleven testbe csapódásával egy nagy felületű sebet hozott létre és a sokkhatás mellett ereket és létfontosságú szerveket roncsolva hozhatott halált.” (Pálffy Lajos: Lövedék a litániában) http://mandarchiv.hu/cikk/4066/Lovedek_a_litaniaban
Földrajzi vonatkozás
Keszthely

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Természettudományos és technikai
Évfolyam 2
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Ember és természet

Adatok exportálása: