Római kori egyenes vállú kerek pengéjű kapa II.

Oktatás

Általános

Manda ID
355083
Cím
Római kori egyenes vállú kerek pengéjű kapa II.
Leírás
„Kevesen tudják, de a kapa az emberiség egyik legrégibb és legtovább használatban lévő munkaeszköze. Amit mostanság is forgatnak szerte a nagyvilágban, csak talán a kevésbé tájékozottaknak jelent múzeumot, mond egyre kevesebbet ez az eszköz. Most egy meglehetősen régi darabot, a rómaiak által uralt Pannóniában használt kapát veszünk górcső alá, hogy rajta keresztül el tudjuk mondani mindazt, amit erről a szerszámról érdemes. A Balatoni Múzeum által digitalizált, 19,2 cm hosszú, vasból kalapált kapafejet még az is lehet, hogy egy római légiós cipelte magával, több, mint 30 kilós menetfelszerelése részeként. (Megnézném azt a mai szerződéses katonát, aki saruban, lemezpáncélban és sisakban, hajítódárdákkal a kézben 30 kilométert gyalogolna ezzel a súllyal, késő délután pedig üres gyomorral hozzálátna egy megerősített tábor építéséhez. A légiósoknak ez mindennapi rutin volt.) Mivel a légiósok idejében az ekehasználat már általános volt Európában, az építkezések mellett leginkább a szőlőművelés eszközeként jöhetett számításba a kapa. Valószínűleg eme „egyenes vállú, kerek élű” szerszámot sem használták mondjuk ugarfeltörésre. Pedig az idők hajnalán, az ősember által forgatva ilyen szerepe is volt az ásóbotokat követő, horgas fából, vagy még inkább szarvasagancsból, csontból készült (lásd: agancskapa) szerszámoknak. Később aztán az agancsdarabot fanyélre kötözték, vagy a horgas faág végét kővel, fémmel tették hatékonyabbá. A kapák földművelés felett gyakorolt kizárólagos uralma az ekék megjelenéséig (Krisztus előtt 4. évezred) tartott, majd pedig Amerika felfedezése után ismét fontos szerephez jutottak. Mert mind a dohány, mind pedig a burgonya és a kukorica termesztéséhez nem volt elég csak az eke és a borona, például a dohány palántáinak kapával vágtak lyukat, mint ahogy sok helyen a krumplinak is mind a mai napig. Aztán eme kényes növények gyomtól való megszabadításához is kapát használnak szerte e kerek világon. A kapák vas fejét egészen a gyáripar kialakulásáig kis vashámorokban készítették és utazó kereskedőkön keresztül, vagy vásárokon terítették. A kapafej formája függött a talaj minőségétől, de a helyi szokásoktól is. A magyarországi kapanevekben szerepel a kialakulás helye (pl. debreceni, vagy balatoni kapa) mellett a népcsoport, nemzetiség megnevezése is, ahol kialakult. A kapálás, a kapa tavasztól késő őszig való forgatása férfimunkának indult falun, de a családfő a múlt század második felében már jobbára a városba járt dolgozni, így az ilyen munkák java az asszonyokra maradt. Általában azok jártak jól, akik kalákában dolgoztak, így az ösztönző társas jelenlét mellett a beszélgetéssel a monotonitást is ellensúlyozni lehetett. A hosszában ültetett krumplit és kukoricát soronként mentesítették a gyomtól, sokszor reggeltől estig tartó, ebédszünettel megszakított munkával. Kapát használtak a burgonya őszi begyűjtéséhez is, de a kukorica állati takarmányként hasznosított szárát is ezzel vágták le. Használták, használják a kapát az építkezéseken, és ott van/volt a földi lét utolsó állomásán, a temetéseknél is.” (Pálffy Lajos: Az örök kapa) http://mandarchiv.hu/cikk/5299/Az_orok_kapa
Földrajzi vonatkozás
Keszthely

Kompetencia

Kompetencia
Természettudományos és technikai
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és természet

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Anyanyelvi kommunikáció
Évfolyam 2
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Magyar nyelv és irodalom
„A mai kapa őse valószínűleg a gyűjtögetésnél, majd a kezdetleges földművelésnél használt, kihegyezett, horgas faág volt. Hosszú fejlődés folyamán a horogra éles kődarabot, majd vaspapucsot erősítettek, ill. később vaslemezzel helyettesítették.” (MNL)
„A mai kapa őse valószínűleg a gyűjtögetésnél, majd a kezdetleges földművelésnél használt, kihegyezett, horgas faág volt. Hosszú fejlődés folyamán a horogra éles kődarabot, majd vaspapucsot erősítettek, ill. később vaslemezzel helyettesítették.” (MNL)
Nyulas Dorottya: Vaskohászat és vasmegmunkálás a Római Birodalomban és Dáciában (pdf)
Összes letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása: