Őskori somlyói nyéllyukas homokkő balta I.

Oktatás

Általános

Manda ID
340657
Cím
Őskori somlyói nyéllyukas homokkő balta I.
Leírás
„Kőbaltákat is találunk a MaNDA 3D-s adatbázisában… A puhább, homokkőből készült 13,2 centis szerszámot a Somlyó hegyén veszítette el egykori tulajdonosa. Ezek a Balatoni Múzeum által őrzött és digitalizált ősi eszközök kettős funkcióval bírtak. Azt gondolhatnánk, hogy elsősorban szerszámként használta az ősember a kőbaltákat, de hát mennyi erő és főleg idő kell ahhoz, hogy egy ilyen meglehetősen életlen szerszámmal kivágjunk akár csak egy 30 cm átmérőjű fát? Hát sok, de az ősembernek nem kellett folyton néznie közösségi oldalakat (sem), így volt ideje az ilyen dolgokra bőven. Azaz inkább lett volna, mert valószínűleg annál több esze volt, hogy kőbaltájával hozzáfogjon a már említett derékszélességű fa kivágásához. Már csak azért is, mert tűzifának való, letört „szárazulatot” talált bőven a hatalmas erdőségekben, amit csak össze kellett gyűjtenie. A vékonyabb, eszközök készítésére alkalmas fákkal, ágakkal pedig megbirkózott a kőbalta is. Amit ezek szerint talán inkább a vadászatnál és a harcban alkalmazhattak, az emberi, vagy éppen állati koponya bezúzása egy pillanat műve csak, nem kell vele annyit vacakolni, mint egy fa kivágásával. Az európai neolitikumban úgy Krisztus előtt 7000 évvel ezelőtt megjelent eszközöket pattintott változatuk előzte meg, amivel most nem foglalkoznánk. A csiszolt kőbalták osztályzását a nyélre való erősítésük módja alapján is megtehetjük. Az egyszerűbb, keményebb kövekből (zöldpala, metabázit) laposra csiszolt és kiélezett darabokat állati inakkal, bőrszíjakkal erősítették a nyélhez, vagy később az ügyesebbje már ki is fúrta a nyelet, és ebbe a lyukba lett rögzítve a penge. A másik, talán nagyobb szakértelmet, de mindenképpen több türelmet igénylő forma nyéllyukas változat. Amit általában a puhább homokkőből készített az ekkor már törzsekbe szerveződő, állatbőrökbe burkolózó, a földművelést és állattenyésztést éppen tanulgató ember. Az egyszerűbb megoldás az volt, hogy lábai közé szorítva egy keményebb fával esett neki a kőnek úgy, hogy folyamatosan kvarchomok volt a henger alakú „fúró” alatt. Na, így sokáig eltartott a munka, ezért később, felfedezése után azt a bizonyos íjas esztergának (ha nem ismeri, tessék „megguglizni”!) nevezett eljárást használták kőbalta lyukasztásra is. A kő munkadarab beszorításához és a „fúrószár” stabilan tartásához egy fa keretet készítettek, az itt is homokon forgó fúrószárat pedig az íjjal mozgatták, miközben folyamatosan adagolták a fúró fejéhez a homokot és hűtésnek a vizet. Fúróként egy üreges nádat is alkalmazhattak, az így keletkező kis henger alakú melléktermékekre is jócskán bukkantak már a régészek. Az állítólag így nem egészen fél óra alatt elkészíthető szűk lyukat aztán csiszolással tovább bővítették, mert ezekhez a baltákhoz mindenképpen vastagabb nyél kellett.” (Pálffy Lajos: Ezzel kivágni egy fát?) http://mandarchiv.hu/cikk/5271/Ezzel_kivagni_egy_fat
Földrajzi vonatkozás
Keszthely

Kompetencia

Kompetencia
Természettudományos és technikai kompetencia
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és természet

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam 2
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Ember és társadalom
"A harmadik világháború fegyvereit még meg tudjuk jósolni, de a negyediket már kőbaltával vívjuk." (Albert Einstein)
Média letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása: