Mezőtúri díszített mázas cserépmozsár I.

Oktatás

Általános

Manda ID
332815
Cím
Mezőtúri sárga mázas, zöld leveles tulipán díszítésű cserépmozsár (1900 körül) - I.
Leírás
„A címet látva valami vegyi anyagra, esetleg korróziós eljárásra gondolhatunk, pedig a válasz ennél sokkal egyszerűbb: az amúgy szinte elnyűhetetlen közönséges háztartási rézmozsarak legnagyobb ellensége bizony a Nagy Háború volt, ami a véráldozat mellett rengeteg színes- és nemesfémet is igényelt. Ez utóbbit, leginkább az aranyat a lakosságtól Auguszta-alap gyűjtötte össze, a színesfémek közé tartozó rezet pedig 1916 nyarától térítés ellenében rekvirálta az állam. A réz pedig a kilincsek mellett a konyhában használt mozsarak, edények formájában volt jelen a háztartásban. A leadott rézsmozsarak helyett más fémekből, vagy cserépből készült törő-zúzó edényeket kezdtek használni. Most egy ilyen cserépmozsarat nagyíthatunk és járhatunk körbe a túrkevei Finta Múzeum munkatársainak jóvoltából. A Nagy Háború volt az első „anyagháború” az emberiség történetében, győztesei leginkább az ilyen adottságaiknak, és nem mondjuk a vitézségüknek, vagy a kitűnő hadvezetésnek köszönhették a diadalt. A hadviselő államok átálltak a hadigazdaságra, ahol a civil szféra igényei háttérbe szorultak. Mivel az Osztrák Magyar Monarchia békeidőben is csak 8 százalékát volt képes kitermelni rézszükségletének, így leginkább az Egyesült Államokból hozták be a szükséges mennyiséget. Ez a háború kitörése után szinte lehetetlen volt, 1917-től, Amerikának az antant oldalán való hadba lépésétől pedig teljesen leállt. Pedig a nem rozsdásodó rézre égető szükség volt mondjuk a töltényhüvelykekhez is, ezért már 1915 elején megindult a lakosságnál lévő réztárgyak szervezett felvásárlása. Amiből 1916 nyarára rekvirálás lett, tehát térítés ellenében kötelező beszolgáltatás. És vittek mindent, ami rézből volt, a kilincsek, mozsarak, főzőedények mellett a lekvárfőző üstöket és fürdőkádakat is. 1917 nyarától pedig sorra kerültek a harangok, amikből községenként csak egy-egy maradhatott. Ez általában a kisebb, a „lélekharang” volt, a nagyharangot már csak hazafias felbuzdulásból is odaadták a magyarok. Persze, ez sem volt elég, a háború, a nagy Moloch mindent elnyelt. Így sor került az állami épületek rézlemezből készült tetejére, villámhárítóira is, és 1918-ban már arra is voltak elképzelések, hogy beolvasztják a rezet tartalmazó köztéri szobrokat, de szerencsére előbb jött el a háború vége. Az viszont biztos, hogy 1900-ra datált, 12 centiméter magas cserépmozsarunk, valamelyik mezőtúri fazekasmester keze munkája, nemcsak dísznek volt a polcon, hanem belsejébe kukkantva láthatjuk, hogy munkára is fogták. Hogy aztán erre a Nagy Háború alatt került sor éppen, azt nem lehet tudni. Az biztos, hogy szép, formás darab, büszke lehetett rá készítője. Pálffy Lajos: A rézmozsarak legnagyobb ellensége http://mandarchiv.hu/cikk/6065/A_rezmozsarak_legnagyobb_ellensege
Földrajzi vonatkozás
Túrkeve

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Matematikai kompetencia
Évfolyam 2
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Matematika
Mezőtúri fazekas munka az 1900 körüli évekből. Égetett agyagból készült robusztus cserépedény, két oldalán mozsárszerű fogantyúgombbal, erősen kiszélesedő peremmel, ólommázas, sárga, dudi alapon két oldalt zöld levelű piros tulipán virágú díszítéssel.
(3 kép)
A mezőtúri fazekasság múltja és jelene (pdf)
Összes letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása: