Várvölgyi bronzkori öntött tokos bronz balta II.

Oktatás

Általános

Manda ID
224833
Cím
Várvölgyi késő bronzkori öntött tokos bronz balta (Nagy-Lázárhegy, Kr. e. X-IX. század) - II.
Leírás
„Hogy milyen népek lakták a bronzkorban a keszthelyi fennsík keleti részét, és hogy hogyan nevezték magukat, azt nem lehet tudni. Az biztos, hogy egykoron tokos bronzbaltákat használtak, legalábbis ilyeneket fordított ki a földből Várvölgyön Müller Róbert régész ásója 2005-ben. A keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársainak jóvoltából most egy ilyen eszközt is tanulmányozhatunk 3D-ben a MaNDA adatbázisában. Várvölgyet Zsid néven 1121-ben említik az oklevelek, a honfoglalás előtt pedig sokféle nép megfordulhatott erre. A település viszonylagos rejtettsége és védhetősége vonzó lehetett a békés termelőmunkát végző nációk számára. A falu eme kiváló adottságait talán az is jelzi valahol, hogy szép gótikus templomának tornyában maradt meg az ország legöregebb, 1525-ből származó harangja. Amit természetesen bronzból öntöttek, mint ahogyan azt a tokos baltát is, amit a Dunántúl legnagyobb későbronzkori magaslati településének feltárása alatt találtak a várvölgyi Nagy-Lázárhegyen. A leletek többsége (hét mázsa kerámia és 80 kiló bronztárgy) az urnamezős kultúra idejéből, a i.e. 10. és 9. századból származik. Ugyanitt ebből az időszakból tekintélyes mennyiségű őrlőkő is a felszínre került, ami ismét csak a békésebb életmódra utalhat. De ehhez is szükség volt különféle eszközökre, például baltákra, amit a közösség, ha megvoltak a feltételek, saját maga állított elő, ha pedig nem volt szaktudás, vagy nyersanyag, akkor kereskedelem útján szereztek be, talán éppen terményekért cserébe. Az 1000 lakosú bronzkori Várvögyön a leletek szerint elég sokan értettek a bronzművességhez, ami azért nem volt olyan nagy tudomány, lévén a réz és ón ötvözetéből összeálló bronz jól munkálható, önthető fém. Amit az ókori keleten már a 4. évezredtől használtak eszköz- és fegyverkészítésre, Magyarország területén pedig kb. i.e. 1700 - i.e. 1300 között terjedtek el azok a baltatípusok, amilyeneket a várvölgyi öntőemberek is elő tudtak állítani. Ezek a „tokos balták” üregesek voltak, ebbe az üregbe illesztették bele a nyelet úgy, hogy maga a nyél a fa egy oldalsó ága volt, ami beleszorult a „tokba”. Így a bronz baltafej az erőhatások miatt minden fejszecsapásra csak jobban rászorult a nyélre, de az öntvény végén lévő fül is a rögzítést szolgálhatta. A tokos balták változatos méretben készültek és egy másik nyéllel vésőként is dolgozhattak velük a bronzkori mesteremberek. A közösség leginkább baltaként használta a jól élezhető és nem rozsdásodó termékeket, amik jellemző módon ebben az időszakban értékesebbek voltak, mint a kezdetleges vasöntvények. A most 3D-ben is tanulmányozható baltafej a korszak egyszerű díszeit hordja, kisebb öntési hibát is megfigyelhetünk rajta, de minden bizonnyal jól szolgálta gazdáját a béke napjaiban, vagy éppen egy a fennsíkra vezető útra épített torlasznál kialakuló összecsapásban.” (Pálffy Lajos: Milyen is az a tokos balta?) http://mandarchiv.hu/cikk/4547/Milyen_is_az_a_tokos_balta
Földrajzi vonatkozás
Keszthely

Kompetencia

Kompetencia
Természettudományos és technikai kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és természet

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam 2
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Ember és társadalom
Öntött, tokos bronz balta. A megvastagított peremű köpü kívül és belül ovális, melyen öntési varrat fut körbe. A perem alatt három vízszintes borda fut, s rögzítésre szolgáló fül van. Mellette öntési hiba miatt a köpü oválisan átlyukadt.
Öntött, tokos bronz balta. A megvastagított peremű köpü kívül és belül ovális, melyen öntési varrat fut körbe. A perem alatt három vízszintes borda fut, s rögzítésre szolgáló fül van. Mellette öntési hiba miatt a köpü oválisan átlyukadt.
A BRONZKOR (pdf)
Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon (pdf)
Összes letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása: