Idős kanász férfi portréja a XIX. század végéről II.

Oktatás

Általános

Manda ID
231958
Cím
Idős kanász férfi portréja a XIX. század végéről II.
Leírás
„A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat. Egyre gyarapodó archívumunkban számos régi fotót találunk erről a nem igazán előkelő foglakozásról, és a kanász által régen használt eszközökről. A mesterség mondhatni ősi, hiszen a disznók háziasítása egészen az ősemberig vezethető vissza. A jelenlegi házisertések ősét pedig logikusan a különféle vaddisznók környékén kell keresnünk. Európába állítólag a Közel-Keletről érkeztek az első példányok, érdekes, mostanság éppen arrafelé élnek olyan népek, akik nem hajlandók húsukból fogyasztani. A házisertés, no és az Európában honos vadonélő rokonai is állítólag egészen intelligens lények, kitűnő szaglásukat a szarvasgomba felderítése mellett újabban a kábítószerek felismerésére is használják. De a magyar középkorban, no és sok helyen egészen az 1950-es, 60-as évekig a húsukért, zsírjukért és a bőrükért tartották a disznókat. A nemesi birtokokon nagy kondákban, ridegtartással járták a hatalmas eredőségeket, és túrták ki az ehető dolgokat az avarból. Emellett persze a jobbágyporta tartozéka is volt a disznóól, vagy előbb inkább csak egy karám, elkerített udvarrész. A 19. század végére a modernizálódó állattartás fokozatosan elbúcsúztatta ezeket a hatalmas kondákat, a Bakonyból is elfogytak a földbirtokosoknak dolgozó makkoltató kanászok. Akik amúgy az állatokkal foglalatoskodók hierarchiájának a legalján voltak, a gulyások, csikósok és juhászok le is nézték a büdös disznókat terelgető, szürkemarha szarvából készült tülökkel, kanászbaltával és kanászostorral felszerelt napbarnította embereket. Akikből a 20. század első felében már csak egyet-egyet találunk falvanként azzal a bizalmi feladattal, hogy a legeltetős időszakban (Szent Györgytől Szent Mihály napjáig) vigyázzon a gazdák disznaira, azon legyen, hogy azok estére épségben és jóllakottan csörtessenek be az általában hosszúra nyúló porta végén álló ólakba. A kanász szót a kondát vezető kan(disznó)ból eredeztetik, a falu hierarchiájában a Megismerni a kanászt című népdal ellenére nem éppen magas pozícióját olyan kifejezések is jelzik, mint az „elkanászodás”, vagy a „csürhe”, ahogy a Tiszántúlon a disznócsordát, vagy kondát nevezik.” (Pálffy Lajos: Akkor ismerjük meg a kanászt is!) http://mandarchiv.hu/cikk/7246/Akkor_ismerjuk_meg_a_kanaszt_is
Földrajzi vonatkozás
Keszthely

Kompetencia

Kompetencia
Természettudományos és technikai kompetencia
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és természet

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Anyanyelvi kommunikáció
Évfolyam 2
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Magyar nyelv és irodalom
„A korabeli fényképen kifinomult esztétikai és szociális érzékenységgel megörökített érett korú kanász időtlen tekintete, hagyományos öltözete, attribútumai a pásztortársadalomban a legkevésbé megbecsült mesterségnek állítanak örök emléket.” (kobzosBBL)
„A korabeli fényképen kifinomult esztétikai és szociális érzékenységgel megörökített érett korú kanász időtlen tekintete, hagyományos öltözete, attribútumai a pásztortársadalomban a legkevésbé megbecsült mesterségnek állítanak örök emléket.” (kobzosBBL)
A FOTOGRÁFIAI ELJÁRÁSOK TÖRTÉNETE (pdf)
Összes letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása: