Szúróspalóka, orradzó

Oktatás

Általános

Manda ID
607382
Cím
Szúróspalóka, orradzó
Leírás
“Az orradzó, szúróskantár, szúróspalóka a billenő palókához hasonlóan a fiatal lovak és szarvasmarhák szopásgátlásának, tehát elválasztásának eszköze. Legegyszerűbb formája az, amikor megnyúzott sündisznó bőrét kötik fel az állat orrára. Készítették szögekkel kivert bőrdarabból, kovácsmunkaként vaslemezből, amelyre szegeket, illetve lemezből hajlított szúrókat erősítenek. Mindkét utóbbi típust övszerűen, illetve kantár módjára erősítik fel a fiatal állatok orrára. Elnevezései a különböző területeken változatosak: szúróskantár, szegeskantár, szegesszíj, tejvédőkantár, szúróka, bökő, órzó, óradzó, bőr, orrbőr, tasak, szötyü. Az orradzót elsősorban parasztgazdaságokban használták, de alkalmazták a gulyások és a csikósok is a kinnháló jószágoknál (külterjes állattenyésztés). Az orradzó funkcióját tekintve azonos az egész országban. A nagyobb és erősebb típusokat inkább az Alföldön, a könnyebbeket és egyszerűbbeket a Felvidéken és a Dunántúlon használták. (…) Az eszközt Vergilius szerint már a rómaiak is használták; megtalálható majd mindenütt, ahol szarvasmarhatartás van, pl. az ázsiai pásztornépeknél, Skandináviában és a Földközi-tenger partvidékén; ismerik Közép-Brazíliában és Afrikában a bantuk is”. (Magyar néprajzi lexikon) A képen látható 3D-ben digitalizált orradzó a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében található.
Földrajzi vonatkozás
Túrkeve

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom
Média letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása: