Pásztorcsanak

Oktatás

Általános

Manda ID
195841
Cím
Pásztorcsanak
Leírás
Egy darab keményfából kivájt, faragott, vésett, csiszolt csanak Mezőcsátról. Csészéje magas, ovális keresztmetszetű, felfelé nyíló csonka gúla alakú. Domborműves kivéséssel vadász pásztorjelenetet ábrázol. A vadász puskát tart a kezében, kutyája egy kis malacot tart a szájában, velük szemben áll négy disznó két sorban, utánuk egymás felett álló és ülő kutyák. Ezt a sorozatot egy csizmás kondás zárja le, vállán, csípőjén tarisznyával, kezében pásztorbottal. A keretet a csésze alsó és felső szegélyének fogazatos kivésése szolgáltatja. A csésze feneke domborművesen kivésve, igen sokágú csillag minta díszlik. A csanak füle magas, nagyjából egy 7-es számjegyre emlékeztető formában van kifaragva, áttörve. Alsó harmadán két kis karika van áttörve egy-egy kis lakat fityeg rajtuk. A miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményének részét képezi. A „csanak egy darab fából faragott, különféle formájú és díszítésű, nyeles vagy egyfülű edényke, amellyel az erdőt-mezőt járó ember a forrásból vizet merített. Egyéb elnevezése: ivócsanak, pásztorcsanak, ivóbegre, ivókalány, ivócserpák, merítőcsésze, pásztorkanál, vadászkanál stb.” Korai formáit szinte az ősidőktől fogva ismerjük, használatát a pásztorok és a vadászok őrizték meg legtovább mindennapi eszközként, melyet gyakran maguk faragtak. „Leggyakrabban a tarisznya szíjához csatolva hordták, ritkábban a tarisznyában. Mivel a nap, a szél hatásának állandóan ki volt téve, száraz, a hasadásra nem hajlamos szilvafából, vadkörtefából, galagonyafából, juharfából faragták. Elkészítéséhez – a kinagyolás után – a faragókésen kívül görbekésre is szükség volt, ezzel vésték ki az edényke belsejét, öblét. Gazdag változatai két nagy csoportra oszthatók: kanál formájúakra és csésze formájúakra. Mindegyiknek van a víz merítésére alkalmas öble, csészéje, továbbá fogója, ill. füle. A változatosság mind a formákra, mind a fülekre jellemző. Változataival a szomszéd, a balkáni és a többi európai népek pásztorkultúrájában is találkozunk, a formáknak, a díszítő technikáknak és a díszítményeknek leggazdagabb változatai nálunk alakultak ki. (…) A legrégibb példányok díszítőtechnikája a vésett díszítés és a spanyolozás, a későbbieké a domború faragás. A díszítmények között a csipkézett vagy hullámvonalas szegélydíszt, a virágokat, a tölgyfát, a tulipánt, a pásztort birkával vagy disznóval, az őzet, a szarvast, a vadászt stb. egyformán megtaláljuk. Valamennyi füles csésze formájú csanak legfeltűnőbb sajátossága a fül, ill. a fogórész változatos kiképzése. A felföldi magyar területen a csanak fülén gyakran találhatók kifaragott szobrocskák (állatfigurák, pásztor és kutyája, juhfejő pásztor stb.) (…) A csanakok füle gyakran összekunkorodó kígyóalak. A fül és a csészerész külső felülete rendszerint faragással díszített, bár előfordulnak olyan példányok is, amelyek díszítetlenek, de nemes formájúak.”
Földrajzi vonatkozás
Miskolc

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom
(10 kép)
Összes letöltése

Adatok exportálása: