Ivókanál

Oktatás

Általános

Manda ID
195807
Cím
Ivókanál
Leírás
Keményfából készült ivóedény. Csészéje csónakformára emlékeztet, elöl erősen keskenyedő és homorúan behajtott. A fogó torkolat felé eső felső része fedettre van hagyva, díszítésül hajtott ágas-bogas törzsből két stilizált kis fenyőfaminta nő ki rajta, csillag alakú virággal és hármas bogyóval. Mindkét oldalán ágas-bogas törzsből stilizált csillag alakú virágok nőnek ki, bal oldalán díszes mintával, jobb oldalán körvonalmintával. A csésze orra a szegélyeken bevésett háromszög alakú fogakkal, a fenékrész pedig körös-körül bevésett cakkos farkasfogmintákkal díszített. A fogó mendegélő állatalakra emlékeztető négylábú, függőlegesen elnyúlt, hullámos hátú, elől kettős fejformával ellátott hidacska. A fogón sárgaréz csatos szíj van, melyet kis csontgyűrű fog össze. A Borsodszirákról származó csanak a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményének darabja. „A csanak egy darab fából faragott, különféle formájú és díszítésű, nyeles vagy egyfülű edényke, amellyel az erdőt-mezőt járó ember a forrásból vizet merített. Egyéb elnevezése: ivócsanak, pásztorcsanak, ivóbegre, ivókalány, ivócserpák, merítőcsésze, pásztorkanál, vadászkanál stb.” Korai formáit szinte az ősidőktől fogva ismerjük. Használatát a pásztorok és a vadászok őrizték meg legtovább (olyan) mindennapi eszközként, melyet rendszerint maguk is faragtak. „Leggyakrabban a tarisznya szíjához csatolva hordták, ritkábban a tarisznyában. Mivel a nap, a szél hatásának állandóan ki volt téve, száraz, a hasadásra nem hajlamos szilvafából, vadkörtefából, galagonyafából, juharfából faragták. Elkészítéséhez – a kinagyolás után – a faragókésen kívül görbekésre is szükség volt, ezzel vésték ki az edényke belsejét, öblét. Gazdag változatai két nagy csoportra oszthatók: kanál formájúakra és csésze formájúakra. Mindegyiknek van a víz merítésére alkalmas öble, csészéje, továbbá fogója, ill. füle. A változatosság mind a formákra, mind a fülekre jellemző. Változataival a szomszéd, a balkáni és a többi európai népek pásztorkultúrájában is találkozunk; a formáknak, a díszítőtechnikáknak és a díszítményeknek leggazdagabb változatai nálunk alakultak ki. (…) A legrégibb példányok díszítőtechnikája a vésett díszítés és a spanyolozás, a későbbieké a domború faragás. A díszítmények között a csipkézett vagy hullámvonalas szegélydíszt, a virágokat, a tölgyfát, a tulipánt, a pásztort birkával vagy disznóval, az őzet, a szarvast, a vadászt stb. egyformán megtaláljuk. Valamennyi füles csésze formájú csanak legfeltűnőbb sajátossága a fül, ill. a fogórész változatos kiképzése. A felföldi magyar területen a csanak fülén gyakran találhatók kifaragott szobrocskák (állatfigurák, pásztor és kutyája, juhfejő pásztor stb.) (…) A csanakok füle gyakran összekunkorodó kígyóalak. A fül és a csészerész külső felülete rendszerint faragással díszített, bár előfordulnak olyan példányok is, amelyek díszítetlenek, de nemes formájúak.” (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)
Földrajzi vonatkozás
Miskolc

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom
Ivókanál
(11 kép)
Összes letöltése

Adatok exportálása: