Thorma János: Majális

Oktatás

Általános

Manda ID
411414
Cím
Thorma János: Majális
Leírás
A felvételen látható, 1921-ben készült olajfestmény a festőművész nevét viselő Thorma János Múzeum gyűjteményének darabja. A világháború és a szétszabdalt ország tragédiája után a valóságtól szándékosan elfordulva festette meg Thorma a húszas évek elején az Ibolyaszedők, illetve a Majális című idillikus alkotását. A majálisozók világa tovatűnt már, csak a művész képzeletében elevenedik meg és telítődik elégikus ízekkel. Cigányfiú hegedül bokrok mellé telepedett társaságnak, virágcsokrokat kötöző lányoknak a Majálisban. „Nagy csönd hangulata ömlik el a képen, a képzelet belehallja a napfényben játszó legyek lágy zümmögését. A táj tipikus nagybányai motívumok szintézise, amelynek hátteréből ezúttal sem hiányzik az örök Rozsály(-hegy).” (Réti István) „Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. A család később áttelepült Jászberénybe, s onnan 1884-ben végleg Nagybányára. A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, a 48-as eszmék szellemében nevelték. A forradalom és a Bach-korszak még nagyon élő emléke a szülőknek; erről szólnak a festő gyermekkorában hallott történetek. A pályakezdő Thorma Székely Bertalan növendékeként kezdte meg tanulmányait Pesten, s onnan vezetett útja az akkori gyakorlat szerint a bajor fővárosba, Münchenbe. Thorma itt Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Az ő nagyhírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és a szintén nagybányai Réti István azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk is megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. A millenium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik Hollósyt a nagybányai leköltözésre rábírják. Itt született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai festőkolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczi Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője. Ha a kolónia alapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóvédharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt. Szelleme még akkor is védte a sáncokat, amikor ő maga már másnak adta át tisztségeit. S miként a királydrámákban: egyszerre pusztult el a művel. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma. Ferenczy Károly elhunyta előtt, 1917-ben vette át a Nagybányai Festők Társasága elnöki tisztségét. Ferenczy arisztokratizmusával és Hollósy művészgőgjével szemben a vidéki polgárcsaládból származó Thorma mindvégig megőrizte dzsentris kedélyességét, társaságszeretetét, de méltóságát föl nem adó közvetlenségét. A mindenkori városvezetőkkel fönntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának (különösen fontos volt ez az elcsatolás utáni időkben). Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; közbenjárt egyéni ügyekben, sérelmekben. Diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. Képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia minden dolgát; gyakran vásároltak is tőle. A kolónia társadalmi életének szenzációja volt, amikor az addig magányosan élő, hatvanéves művész feleségül vette volt tanítványát és távoli rokonát Kiss Margitot. Ez az 1929-es év szeptemberében történt. Pályafutása során ez idő tájt vállalkozott először egyéni kiállításra. Szatmáron (feleségével közösen) az 1931-es esztendő őszén mutatkozott be. A szabadiskola egykori alapítói között ő ragaszkodott leginkább a történeti romantikához. Hitte, majd csak hinni akarta, hogy a műtermi komponált mű összehasonlítható a természetelvűséggel (naturalizmus). Heroikus történelmi kompozícióját, a Talpra magyart! sziszifuszi küzdelemmel festette negyed századon át, élete végéig. Utolsó korszakában - leszámítva a nagy műre fordított rengeteg idejét - egyre távolodott a drámai témáktól. Kései művein átüt a kulturált festő színérzékenysége, biztos kompozíciós készsége, a tónusfestést föladó nagyvonalú ecsetkezelése. Művészete epikus, majd lírai töltetet nyert. Kompozíciós témák (Ibolyaszedők, Majális, mitológiai jelenetek), portrék, opálos ragyogású aktok és számtalan tájkép került ki keze alól. Kis lovas kocsival járt ki Nagybánya környékére tájképezni; egy ilyen úton döntötte le, erejét elrabolva, a leselkedő halál.” (Murádin Jenő) Thorma János művészi pályafutásáról, festői stílusáról ld. melléklet.
Földrajzi vonatkozás
Kiskunhalas

Kompetencia

Kompetencia
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Mûvészetek
(19 kép)
Thorma János művészi pályafutása (pdf)
Összes letöltése

Adatok exportálása: