Keresés az archívumban - Manda

Akadálymentes nézet

Halászat

Oktatás

Általános

Manda ID: 209981
Cím: Halászat
Leírás: A Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltárában található, a 20. század közepén készült archív felvételen tiszai halászok a fogást szákkal a hálóból a csónakba emelik. „A halászat a magyarságnak már a honfoglalás előtt fontos foglalkozása. A vogulokkal és osztjákokkal való együttélés idején a magyarság ismerte a rekesztőhalászat, a hálók, a horgok kezdetleges formáit. A török, kaukázusi népek, az óoroszok s a Fekete-tenger melléki görög telepesek révén a magyarság halászeszközkészlete varsákkal, szigonyokkal, különböző hálókkal gyarapodott. Így török népek révén ismerte meg a kétágú szigonyt, a húzóhálók egyik formáját, amelynek használata már szervezett munkát igényelt, a magyarság ekkor már rendszeres téli halászatot is folytatott. A középkori oklevelek gyakran említik az egyház, a királyi udvar szolgálatában álló halászokat, a mesterséges halastavakat. A jobbágyok gyakran csak meghatározott halfogó eszközzel dolgozhattak. Híresek voltak a szegedi halászok, akik a 16–17. században a Tisza felső folyása, a Bodrog mentén is megjelentek, ahol nagyméretű hálókkal dolgoztak. A rétek, mocsarak, lápvidékek halászai vejszével, varsával, tapogatóval, emelőhálókkal halásztak, s tevékenységük szoros kapcsolatban volt a csíkász- és pákászélettel. A nagyobb folyókon, tavakon húzóhálókkal, cégékkel fogták a halat, amelyek a földesúr tulajdonában voltak. A jobbágyok a fogott hal egy részét a halászóvizek tulajdonosának szolgáltatták be. A magyar halászat jelentőségére utal a széles körű halkereskedelem. Szeged, Szentes vidékén még a múlt század végén a halat nagy mennyiségben felhasogatták, besózták, napon megszárították, s bálákba kötve a Bánságba, Szlavóniába vitték eladni. A halászat jelentősége csak a múlt század második felében csökkent a folyószabályozások megindulásával, a mocsarak lecsapolásával.” (Magyar néprajzi lexikon)
Földrajzi vonatkozás: Hódmezővásárhely

Kompetencia

Kompetencia: Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam: 5-8. évfolyam
Módszertani javaslat: Tantárgy: Hon- és népismeret (5–6. évfolyam) / Találkozás a múlttal II. / A hétköznapok rendje (táplálkozás, ruházat, életvitel) / Témakör: magyar népi halászat (kiegészítő anyag) // A téma bevezetéseként ráhangolódásképpen tekintsük meg a diákokkal a halászmesterséget bemutató, mellékelt archív filmanyagot. Folytatásként osszuk 2-4 fős kis csoportokra a tanulókat, és online puzzle-program alkalmazásával indítsunk versenyt: a csoportok rakják ki a mellékelt képekből választott fotót! A válogatott képanyagot használva játsszuk azt, hogy a képfeliratok összekeveredtek, a gyerekek feladata, hogy a minden képhez a megfelelő információt/szöveget rendeljék. Ehhez használják segítségül a leírásban szereplő ismeretanyagot, a Magyar néprajzi lexikon vonatkozó szócikkeit (pl. halászat, rekesztőhalászat, vejsze, varsa) vagy a mellékelt részletet Herman Ottó könyvéből (Halászat és pásztorélet)! Anagramma-feladványokkal folytatódik a verseny (ld. melléklet), melyek megfejtése egy-egy balatoni halfaj neve (csuka, keszeg, ponty, busa, sügér). A vetélkedő záró feladataként a csoportok gyűjtsenek halászattal kapcsolatos szólásokat, mondásokat! (A magyarázatokért pedig járjon külön pont!) A projektfeladat a játékosságon és a versenyzés örömén túl a múltunk értékeinek bemutatásával komplex kompetenciafejlesztéssel párosul (digitális kompetencia, anyanyelvi kommunikáció, szociális és állampolgári kompetencia).
Műveltségi terület: Ember és társadalom

(10 kép)

Herman Ottó: Halászat és pásztorélet (részlet) (pdf)

anagramma-feladványok (pdf)

Összes letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása:

Cimkefelhő
Impresszum
Kapcsolat
RSS / Export

Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer

2015 ©