Hortobágyi csárda (szobarészlet)

Oktatás

Általános

Manda ID
619301
Cím
Hortobágyi csárda (szobarészlet)
Leírás
A budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményében található képeslap a Hortobágyi csárda szobarészletét örökíti meg. A Hortobágyi nagycsárda kultúrtörténeti és építészeti örökség, kiemelt műemlék. A 18. században épült népi barokk épület, az Alföld leghíresebb, legnagyobb csárdája és egyben Hortobágy legrégibb építménye. A Hortobágyi csárdát Debrecen városa 1699-ben a pusztán átvezető ún. Sóút mentén, a Hortobágy folyónál lévő vámszedőhely és postaállomás mellett építtette. Az elmúlt korok igényeinek megfelelően többször átépítették, bővítették (keleti szárnyát 1815-ben klasszicista stílusban építették): végleges történeti formáját a 19. század elején nyerte el. Története – mint a nagyobb utak és folyóvízi átkelőhelyek mentén épült csárdáké – szorosan összefonódott a mellette épült szekérállással és a mára a Hortobágy jelképévé vált Kilenclyukú híddal. Az utazókon, marhahajtókon kívül a környéken legeltető pásztoroknak, közeli falvak és tanyák lakosságának is fontos intézménye volt a csárda. A puszta életében jelentős szerepet betöltő hídi vásárnak úgyszintén központi helye volt, ahol sikeres üzletre rögtön áldomást is ihattak a felek. A több mint háromszáz éves épület, ahogy a múltban, ma is az utazók és a turisták igényeit igyekszik kiszolgálni. (Forrás: http://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/turizmus/csardak-utja/oldal/hortobagyi-csarda-kiallitas) A csárda a településen kívül, azok szélein, a pusztákon, az utak mentén álló kocsma. A csárdáknak rendszerint kocsiszínjük, szekérállásuk is volt, ahol a kocsik, szekerek fedél alá kerülhettek, a lovak pedig pihenhettek. Lehetett saját birtoklású és bérelt. Tulajdonosait csárdásoknak hívták. Csárda szavunkra 1755-től van adat. A csárdák a jelentősebb vásáros helyekre vezető utak mentén egynapi, félnapi járásra, ill. olyan helyeken álltak, ahol a közigazgatás nehezen ellenőrizhette őket. Az ilyen csárdák közül nevezetesek voltak azok, amelyek két megye határára épültek és így lehetőséget biztosítottak a betyároknak elmenekülni a megyei pandúrok, rendőrök stb. elől. A csárdákhoz sok romantikus, főleg betyártörténet kapcsolódik. Elnevezéseik származhattak attól a helytől, ahol állottak (pl. Hortobágyi csárda a Hortobágyon; a cégérüktől (pl. Hordócska csárda stb.), a csárdás nevétől (pl. Császár csárda) és nem utolsósorban a bennük esett nevezetes eseménytől (pl. Törik-szakad csárda Buj határában). A csárdák a 19. sz. Magyarországának jellegzetes létesítményei voltak. Egykorú életükről a néphagyomány mellett számos adalékot őrzött meg a múlt század szépirodalma, valamint hírlapanyaga. A csárdabeli időzés alkalmat szolgáltatott parasztságunk számára a napi hírekben való tájékozódásra, értesülésszerzésre, valamint távolabbi vidékek népével való érintkezésre. A közlekedés kapitalizmus kori gyökeres átalakulása a csárdákat feleslegessé tette. Legtöbbje megszűnt, elpusztult vagy tanyai pusztai kocsmává, italbolttá alakult. (Magyar néprajzi lexikon)
Földrajzi vonatkozás
Budapest

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom
(18 kép)
Összes letöltése

Adatok exportálása: