Keresés az archívumban

Akadálymentes nézet

Kedvencek (0)

Hidvégardó – Elhagyott zsidó sírkövek

Oktatás

Általános

Manda ID: 379933
Cím: Hidvégardó – Elhagyott zsidó sírkövek (Veres András: Aggtelek környéki zsidó temetők /fotográfiai gyűjtemény/, 1996, képazonosító: CV 4828)
Leírás: Veres András feltétlen imperativus által vezérelve több éven keresztül fényképezte és következetes pontossággal dokumentálta az Aggtelek környéki elhagyott, az emberi gyarlóság és a természet által rohamosan pusztuló zsidó temetőket. A Hidvégardó – Elhagyott zsidó sírkövek című/tárgyú fekete-fehér pozitív fotográfia jogtulajdonosa a szerző és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága (Jósvafő). „A vidéki zsidóságot a soá alatt szinte teljesen elpusztították. Intézményei is az enyészeté lettek. Az eltűnt (lerombolt, leégett) zsinagógák képét szerencsés esetben egy-egy képeslap, magánfotó, esetleg publikáció őrzi. Megsemmisültek a hitközségi irattárak, elvesztek a magániratok, fényképek. A zsidó üzleteket, lakásokat átalakították. A legtöbb vidéki településen már semmi nem emlékeztet arra, hogy ott valaha zsidók éltek, jelentős zsidó közösségek, melynek tagjai a város, a falu gazdasági, társadalmi és kulturális életében fontos szerepet játszottak. Ami megmaradt belőlük, az a temető. Már ahol megmaradt. A közösségek elpusztításával ugyanis az sem maradt, aki a temetőket gondozza, a sírokat látogassa. Pedig a halottakról való gondoskodás a zsidó vallás egyik legfontosabb parancsa. Egészen a közelmúltig Magyarországon közel másfélezer olyan zsidó temetőt jegyeztek, mely az elmúlt hatvan évben a hitközségek felszámolása miatt gondozatlanul vált a természet és a rongálók martalékává. A gránitköveket elhordták, a területet gyom, cserjék, fák nőtték be, a kerítéseknek nyomát sem látni… A holokauszt 50. évfordulóján néhány önkormányzat vagy helyi közösség figyelme a zsidó temetők felé fordult, kigazolták, esetleg be is kerítették, egy-két helyen ma is gondozzák. Néhány zsidó és civil alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy helyreállítanak zsidó temetőket, ami természetesen pénzkérdés is, de nem kizárólagosan… A vidéki hitközségek irattárai többnyire megsemmisültek a soá alatt… Az adott település zsidó lakosságára nagyon fontos adatbázist jelentenek a temetők adatai, melyek jól kiegészíthetők a halotti anyakönyvek adataival, a gyászjelentésekkel és a parcellakönyvekkel. S ha a temetők adataihoz hozzáadjuk a deportáltak listáit, szinte teljes adatbázishoz juthatunk. Ha fel akarjuk idézni ezt az egykor volt világot, a falusi, kisvárosi zsidók életét, támaszkodhatunk a zsidó és nem zsidó visszaemlékezőkre. A soát túlélők többsége azonban Budapestre vagy nagyvárosokba költözött, felkutatásuk sem egyszerű feladat, nem beszélve arról, hogy lassan elhalnak. A 20. század első felének a falu hagyományait feltáró néprajzi, szociográfiai falukutató irodalomból a vidéki zsidóság kimaradt. A korabeli zsidóság tudományos leírása, zenei, művészeti feldolgozása nem történt meg. Talán csak Szabolcsi Bence és néhány tudós rabbi néprajzi leírásai jelentenek kivételt. A megmaradt – nem kirabolt – zsidó temetők két vonatkozásban szolgálhatják eredeti funkciójuktól eltérően a zsidóságot: 1. Adataik rögzítésével forrásmentést végzünk, s így azok felhasználhatók lesznek a helytörténet kutatásában. 2. Helyszínei lehetnek azoknak a megemlékezéseknek, amelyek nem kizárólagosan csak a holokausztnak, hanem az egykor ott élt zsidó közösségeknek, személyeknek állítanak emléket… Következtethetünk a temetők adataiból a halálokokra, járványokra, gyermekhalandóságra. Rekonstruálhatjuk a chevratagokat (legtöbbször külön helyük van a temetőben), a hitközségi elöljárókat, hisz a tisztségük sokszor fel van tüntetve a sírkövön. Vizsgálhatjuk a kövek formáját, díszítményeit. Ezek alapján a lévita és kohanita származásúakat találhatjuk meg. A halahikus idézetek kultúrtörténeti és vallástörténeti tanulságokat hordozhatnak. Abszolút fontos forrásai a családfakutatásnak… Az adott település kiemelkedő zsidó származású polgárainak a sírjai lehetőséget adnak a helybeli pedagógusoknak, hogy helytörténeti séta keretében tanítványaikkal felkeressék a temetőt. Helyszíne lehet a zsidó temető a holokauszt-megemlékezéseknek.” (in: Balázs Edit: Mi maradt a vidéki zsidóságból? /részlet/, Fórum Társadalomtudományi Szemle, Budapest, 2011/4)
Földrajzi vonatkozás: Jósvafő

Kompetencia

Kompetencia: Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam: 9-12. évfolyam
Módszertani javaslat: A középiskola 12. évfolyamán a történelem tantárgy fakultatív oktatása folytán ’A II. világháború és a Holokauszt’ tematikai egységen belül ’A magyarországi vidéki zsidóság elhurcolása, deportálása és megsemmisítése és társadalmi következményei – Ellenállás és önmentés a magyarországi zsidóság elhurcolása során – Szolidaritás és embermentés, túlélési stratégiák’ témakörök feldolgozása során javasolt a következő feladat elvégzése: A digitális-interaktív táblára vetítsük is az indikátor képet, Veres András fotográfusnak az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozó falvak elhagyott zsidó temetőiben készült egyik fotográfiáját, amelyen egy zsidó sírkövet/temetőrészletet látnak, s adjunk lehetőséget a tanulók számára, hogy a kivetített képet apró részletességgel megtekintsék, behatóan tanulmányozzák. A vizuális szemlélődésük során hallgassák közösen A szól a kakas már című zsidó népdal héber nyelvű verzióját. Ezt követően fogalmazzák meg, vessék papírra tíz mondat terjedelemben mindazon érzelmeiket és gondolataikat, amelyek a kivetített kép láttán születtek. Miután e feladattal végeztek, néhány önként jelentkező, bátrabb diákot kérjünk meg, hogy olvassák fel írásukat. Ezután szaktanári koordinációval fejtsük tovább a problémát, mit is láttak a képen valójában, s hogyan fűződik/köthető mindez a II. világháború és a Holokauszt témaköréhez. Kérdezzük meg őket, hogy falusi vagy városi lakóhelyükön találkoztak-e valaha olyan elhagyott temetőkkel, temetőparcellákkal, temetőszegletekkel, ahol ilyen sírköveket láttak. Amennyiben léteznek ilyen élményeik, számoljanak be róla az osztálytársaiknak. Mondják el, hogy milyen körülmények között találkoztak e sírkövekkel, s vajon megkérdezték-e a hozzátartozóikat, az ismerőseiket, elsősorban a legidősebb generációt e sírkövek eredetéről, azok rendeltetéséről, héber felirataik magyar jelentéséről, s a még épen megmaradt faragott kőmotívumok szimbolikájáról. A tanóra folyamán a szaktanár koordinációjával beszélgessenek arról, hogy a diákok milyen információkkal rendelkeznek a XX. század első felében élő magyarországi vidéki zsidó nemzetiségű, identitástudatú emberek életéről, a szűkebb-tágabb közösségben betöltött szerepükről, a falvak és vidéki városok gazdasági és társadalmi életében elfoglalt tradíciójukról, életmódjukról, életformáikról, ünnep- és hétköznapjaikról, vallásgyakorlásukról, egyéb szokásaikról... (Megjegyzés: Javasolt a problémakör összetettsége és érzékenysége végett a tanórát 90 perces időkeretben tartani. Alternatív lehetőség a problémakör további feldolgozására: A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, április 16-án az osztály meglátogatja a legközelebbi elhagyott zsidó temetőt, s méltósággal emlékezik a magyarországi holokauszt áldozataira; Látogatás a Holokauszt Emlékközpontban, illetve a holokauszt más jelentős hazai emlékhelyén; Az auschwitz-birkenau-i haláltábor helyén létrehozott emlékhely és múzeum megtekintése) Lényeges, hogy a holokauszt, e tömegméretű apokaliptikus tragédia és a mögöttük rejlő tragikus egyéni sorsok feldolgozása megtörténjen, a történelmi átélhetőség és kritikai gondolkodás fejlesztése érdekében. Fontos e népirtás során az egyéni és szervezett ellenállás különböző formáinak megismerése, a személyes magatartásformák megítélése. (kobzosBBL)
Műveltségi terület: Ember és társadalom