Keresés az archívumban

Akadálymentes nézet

Kedvencek (0)

Veress Géza: Jósvafői táj

Oktatás

Általános

Manda ID: 532081
Cím: Veress Géza: Jósvafői táj (olajfestmény, 1960 körül)
Leírás: Veress Géza festő- és grafikusművész Jósvafői táj (1960 körül) című olajfestménye 1977-től a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum Néprajzi Gyűjteményében található. Veress Géza iparos nagycsalád első gyermekeként született 1899. július 9-én Hajdúböszörményben. Iskoláit szülővárosában kezdte, nyaranta Maghy Zoltánnal festegetett a Városerdőn. Rövid ideig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Csók István és Glatz Oszkár tanítványa volt. Tanulmányait az I. világháború szakítja meg: 1917-ben a fronton szolgált, harcolt Udinében, és sebesülten került Velencébe. Meghatározó élményei közé tartozik az ugyancsak katonai rajzolóként, fronttudósítóként működő Mednyánszkyval való találkozása, és Piave mellett szövődött ismeretsége Vaszary Jánossal. Ekkor döbbent rá Veress, hogy a grafitnak mily döntő szerepe van a művészi ábrázolásban. Orosz hadifogságba került, ahonnan 1921-ben szabadult. 1924-29 között nagy utazásokat tett Törökországban és Afrikában, sőt eljutott Singapore-ba is. Közben állandóan vázlatozott tussal, akvarellel, diófapáccal. Kelet hétköznapjairól humoros, éles megfigyelésről tanúskodó akvarell sorozatot készített. Hazatérve Debrecenben telepedett le, kapcsolatát azonban megőrizte szülőhazájával, Hajdúböszörménnyel. A 30-as években freskókat készített a görögkatolikus templomban, előzőleg, 1929-ben pedig átfestette Káplár Miklós homlokzati festményét (Madonna gyermekkel). A harmincas-negyvenes években számtalan görögkatolikus templomban készített freskókat (mennyezeti freskó, 1931, Nyitrass, görögkatolikus templom) és ikonosztázion képeket (olajképek, 1940, Létavértes, görögkatolikus templom). A II. világháborúban ugyancsak katonai szolgálatot teljesített, ismét megsebesült, végül amerikai fogságba esett. A háborút a családja épségben átvészelte, de mindenük odaveszett, hazatérése után a semmiből kellett új életet kezdeniük. A hozzátartozók szeretete és a művészi önkifejezés belső kényszere harmóniát és hatalmas erőt adott számára. Nyarait a Tisza- és Bodrog-parton, Mádon, Tarcalon, Tokajban, Veresmarton töltötte, számtalan ékes tájképe őrzi természeti élményeit. Legszebbek párás tiszai napfelkeltéi és zempléni hegyrészletei. 1950-1961 között a debreceni Képzőművészeti Iskolában tanított, majd a megyei Képzőművészeti Munkacsoport vezetőjeként tevékenykedett. 1950-től több országos kiállításon vett részt. 1936-ban Varsóban tüntették ki, 1948-ban Petőfi-díjjal jutalmazták, 1952-ben ’Galambot hímző lány’ című olajfestményéért Munkácsy-díjat kapott. Tagja volt a Műpártoló Egyesületnek. 1970. szeptember 18-án Debrecenben bekövetkezett halála után 60 alkotása a Hajdúsági Múzeumba került. Sokrétű életműve a képzőművészet majd minden területére kiterjed. A sokszorosító grafikák közül a linót művelte. Főleg alföldi, ritkábban hegyaljai, hegyvidéki tájakat és figurális alkotásokat, naturalista portrékat, munkajeleneteket festett. Erős líraisággal átszőtt táj- és életképei a természet és a hagyományos paraszti kultúra, a népi mesterségek és a korabeli ipari munkások iránti őszinte szeretetéről vallanak. „Rendkívül karizmatikus jelenség volt, nagy mókamester és varázslatos mesélő. Háborús élmények a szórakoztató svejki fajtából a felnőtteknek, nekünk, gyerekeknek meg igazi, órákig tartó mesék, amelyeket abban a pillanatban talált ki és soha nem voltak unalmasak. Áradt belőle az emberség, a jóindulat, a türelem, a segítőkészség, aki ismerte szerette. Amikor festett, rajzolt hirtelen valahogy minden elcsendesedett körülötte, az elmélyültség teremtette végtelen nyugalom vette körül.” (Veress Géza unokája)
Földrajzi vonatkozás: Hajdúböszörmény

Kompetencia

Kompetencia: Anyanyelvi kommunikáció
Évfolyam: 9-12. évfolyam
Módszertani javaslat: A gimnázium negyedik osztályában magyar nyelv és irodalom tantárgy oktatása folyamán ajánlott a következő feladat elvégzése - Tematikai egység: A vizuálisan perceptálható információk kreatív literális dekódolása, transzformációja – Témakör: Szépirodalmi prózai alkotás, novella írása festmény generálta inspirációk alapján – Tegyük lehető a tanórakezdő meditációs gyakorlatot követően, amely nagymértékben segíti a tanulók ráhangolódását a problémakörre, amely valójában egy kép, egy festmény generálta, tehát egy festményről született novella-részlet megidézése. Ezt követően a tanulók a digitális /interaktív táblán szemléljék meg Veress Géza festő- és grafikusművész Jósvafői táj (1960) című olajfestményét. Ezek után közöljük velük az elvégzendő feladatot. Veress Géza festészete és grafikai munkái elsősorban a tradicionális, hagyományos paraszti kultúrát, hagyományos népi mesterségeket és a vidéki munkások életét jeleníti meg, tehát az alkotó életműve erősen narratív jellegű, dokumentatív értékű, valójában vizuális néprajzi és szociográfiai dokumentáció. Képeiben insiderként kifinomult érzékenységgel közelíti meg a paraszti kultúra és a vidéki munkásemberek és a természet kölcsönös egymásrautaltságát, organikus kapcsolatát, egy emberléptékű világrend- mozaik vizuális lenyomata minden alkotás. Miután közös beszélgetésünk folyamán sikerült felkelteni a diákok érdeklődését Veress Géza műalkotása iránt, az alábbi feladatot végezzék el a tanulók: Alkossanak egy novellát, melynek kiindulópontja, inspirációja, történet-generátora maga a megszemlélt festmény, a képen megörökített, a tájba ágyazott történések és cselekvések, annak bensőséges, mély gondolati és érzelmi töltéssel átitatott világa. A novella megírásához egy idézetet csatolunk, s ez legyen a novella első néhány sora, amelynek folytatásaképpen generálják a diákok magát a novella megalkotását. Természetesen maga a tanóra nem teszi lehetővé, hogy a novellát a tanulók külön-külön negyvenöt perc alatt létrehozzák, viszont lehetővé teszi számukra, hogy az érettségi előtt átismételhessék a novella műfaji sajátosságait, szerkezeti felépítését, s megtanulják hogyan-miképp alkossanak egy gondolati térképet magáról az általuk elképzelt novelláról. Ennek a gondolati térképnek a vázlatát, melyben a tanulók embrionális fázisban lévő gondolataik már megnyilatkozhatnak, a szaktanár is kísérje figyelemmel. A tanórán tehát a novella műfaj teljes körű átismétlésére és a gondolati térkép megalkotására kerül sor. A gondolattérkép a megírandó novella szereplőit, azok kommunikációs kapcsolatrendszerét, hierarchikus viszonyát, az esemény-/cselekményláncot szolgálja prezentálni. Ezentúl külön is készülhet egy gondolattérkép amely a leendő novella belső idődimenzióinak (humán idődimenziók, idősíkok, párhuzamos idő) a struktúráját, az események és történések időbe-ágyzottságát kívánja prezentálni. Az elkészült gondolattérképek és a novella sajátosságainak felelevenítése kondicionálja a tanulókat arra, hogy házi feladatként a fókuszban lévő műalkotás alapján 3-5 oldal /2000-3000 karakter/oldal/ terjedelemben elkészítsék saját művüket. Az elkészült novellát juttassák el a szaktanár részére az ezt követő tanórán, miután a szaktanár áttanulmányozta a megszületett alkotásokat, kerüljenek felolvasásra azok a munkák, amelyek a szaktanár megítélése szerint a legígéretesebbek, s leginkább harmonizálnak a kiinduló festmény konnotációs terének érzelmi-gondolati világával. Megidézve újra a novella műfaji, formai szerkezeti, tartalmi követelményeit, próbáljuk megvizsgálni újra, hogy mennyiben a hagyományos klasszikus novella műfaj követelményeinek eleget tenniük a tanulóknak. Mennyiben sikerült egyedi alkotásokat létrehoznunk. Természetesen nem muszáj ragaszkodni a hagyományos, klasszikus novella felépítéséhez, hanem modern/posztmodern alkotás születésére is lehetőség nyílik, ahol elsősorban a tudatregény dimenziói felépítése uralkodik, egy sokkalta szubjektívebb, elvontabb világban és idődimenziókban játszódó virtuális történések láncolataként is megfogalmazhatja, felépítheti a tanuló a művét. Nyilván ilyen novella megírására azok a tehetséges diákok képesek, akik a kortárs prózairodalomban is rendelkeznek némi jártassággal. A Veress Géza festmények és grafikák vizuális szociográfiák, a korabeli események, történések vizuális interpretációi. E tevékenység a tanulók egészséges alkotói versenyszellemét, a bátor kreatív szövegalkotás képességét és az egészséges versenyszellem jegyében történő munkálkodás lehetőségét, élményét hordozza magában. A tanulók képessé válnak arra, hogy egy kép mélystruktúráit végigtanulmányozva, abból egy egészen új világot építsenek föl az anyanyelvükön, a magyar nyelv segítségével. Cél, hogy sikerüljön a vizuális információt kreatív síkon literális információvá dekódolva, transzkódolva művészi forrásértékű organikus szövegstruktúrát létrehozniuk. Mindez a diákok szabadasszociációs, logikai, ok-okozati képességeinek a fejlesztését, a fantáziaviláguk kialakít egy olyan szemléletmódot, amely a vizuálisan perceptálható műalkotások esetében egy alaposabb, mélyebb, átfogóbb szemlélődés automatikus működését aktiválja. (kobzosBBL) [A novella a következő inspiratív sorokkal kezdődik: „Sokáig, sokáig olvastam, és áhítattal-áhítattal szemlélődtem. Gyorsan és remekül teltek az órák, s eljött a fekete éjfél. A gyertyatartó rossz helyen állt, és mert nem akartam szunyókáló szolgámat felébreszteni, kínkeservesen kinyújtottam a karom, és magam mozdítottam el úgy, hogy sugarai jobban megvilágítsák a könyvet. De ez váratlan eredménnyel járt. A gyertyák fénye (mert sok gyertya égett) most megvilágított egy fülkét, amely eddig az ágy egyik oszlopának mély árnyékában rejtőzött el. Így az élénk fényben egy kép tűnt elém, amelyet eddig nem vettem észre… Gyors pillantást vetettem a képre, aztán lehunytam szemem. Hogy miért, azt először magam sem tudtam, de mialatt behunyt szemmel feküdtem, azon tűnődtem, hogy miért is kellett a szemem behunynom. Ösztönös cselekedet lehetett, hogy időt nyerjek gondolataimnak - hogy megbizonyosodjam, látásom nem csalt meg, hogy megnyugtassam és előkészítsem képzeletemet arra az időre, amikor józanabbul és nagyobb biztonsággal nézek majd a képre. Pár pillanat múlva kinyitottam szemem, és merőn a képre szegeztem. És meggyőződtem róla - a legcsekélyebb kétségem is eltűnt afelől -, hogy az imént is tisztán láttam, szemem nem csalt meg. A kép vásznára hulló gyertyafény eloszlatta érzékeim álomködét, és egy szempillantás alatt visszahívott az eleven, a való életbe.” (Edgar Allan Poe: Az ovális arckép /részlet/ – Pásztor Árpád fordítása)]
Műveltségi terület: Magyar nyelv és irodalom

Média letöltése

Adatok exportálása:

Cimkefelhő
Impresszum
Kapcsolat
RSS / Export

Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer

2015 ©