Veress Géza: Tiszai táj I.

Oktatás

Általános

Manda ID
532125
Cím
Veress Géza: Tiszai táj I. (olajfestmény, 1950 körül)
Leírás
Veress Géza festő- és grafikusművész Tiszai táj I. (1950 körül) című olajfestménye 1977-től a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum Néprajzi Gyűjteményében található. Veress Géza iparos nagycsalád első gyermekeként született 1899. július 9-én Hajdúböszörményben. Iskoláit szülővárosában kezdte, nyaranta Maghy Zoltánnal festegetett a Városerdőn. Rövid ideig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Csók István és Glatz Oszkár tanítványa volt. Tanulmányait az I. világháború szakítja meg: 1917-ben a fronton szolgált, harcolt Udinében, és sebesülten került Velencébe. Meghatározó élményei közé tartozik az ugyancsak katonai rajzolóként, fronttudósítóként működő Mednyánszkyval való találkozása, és Piave mellett szövődött ismeretsége Vaszary Jánossal. Ekkor döbbent rá Veress, hogy a grafitnak mily döntő szerepe van a művészi ábrázolásban. Orosz hadifogságba került, ahonnan 1921-ben szabadult. 1924-29 között nagy utazásokat tett Törökországban és Afrikában, sőt eljutott Singapore-ba is. Közben állandóan vázlatozott tussal, akvarellel, diófapáccal. Kelet hétköznapjairól humoros, éles megfigyelésről tanúskodó akvarell sorozatot készített. Hazatérve Debrecenben telepedett le, kapcsolatát azonban megőrizte szülőhazájával, Hajdúböszörménnyel. A 30-as években freskókat készített a görögkatolikus templomban, előzőleg, 1929-ben pedig átfestette Káplár Miklós homlokzati festményét (Madonna gyermekkel). A harmincas-negyvenes években számtalan görögkatolikus templomban készített freskókat (mennyezeti freskó, 1931, Nyitrass, görögkatolikus templom) és ikonosztázion képeket (olajképek, 1940, Létavértes, görögkatolikus templom). A II. világháborúban ugyancsak katonai szolgálatot teljesített, ismét megsebesült, végül amerikai fogságba esett. A háborút a családja épségben átvészelte, de mindenük odaveszett, hazatérése után a semmiből kellett új életet kezdeniük. A hozzátartozók szeretete és a művészi önkifejezés belső kényszere harmóniát és hatalmas erőt adott számára. Nyarait a Tisza- és Bodrog-parton, Mádon, Tarcalon, Tokajban, Veresmarton töltötte, számtalan ékes tájképe őrzi természeti élményeit. Legszebbek párás tiszai napfelkeltéi és zempléni hegyrészletei. 1950-1961 között a debreceni Képzőművészeti Iskolában tanított, majd a megyei Képzőművészeti Munkacsoport vezetőjeként tevékenykedett. 1950-től több országos kiállításon vett részt. 1936-ban Varsóban tüntették ki, 1948-ban Petőfi-díjjal jutalmazták, 1952-ben ’Galambot hímző lány’ című olajfestményéért Munkácsy-díjat kapott. Tagja volt a Műpártoló Egyesületnek. 1970. szeptember 18-án Debrecenben bekövetkezett halála után 60 alkotása a Hajdúsági Múzeumba került. Sokrétű életműve a képzőművészet majd minden területére kiterjed. A sokszorosító grafikák közül a linót művelte. Főleg alföldi, ritkábban hegyaljai, hegyvidéki tájakat és figurális alkotásokat, naturalista portrékat, munkajeleneteket festett. Erős líraisággal átszőtt táj- és életképei a természet és a hagyományos paraszti kultúra iránti őszinte szeretetéről vallanak.
Földrajzi vonatkozás
Hajdúböszörmény

Kompetencia

Kompetencia
Anyanyelvi kommunikáció
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Magyar nyelv és irodalom
Média letöltése

Adatok exportálása: