Pipaszár

Oktatás

Általános

Manda ID
511467
Cím
Pásztorfaragások, pásztorművészet
Leírás
A hívóképen 63 cm hosszú pipaszár, melyet karcolt, piros és fekete spanyolozás díszít. A minták hét nagyobb sorba rendezve a következőek: geometrikus motívumok, felettük bajszos férfi mellképek. Korsós-leveles virágkompozíció madárral. Menyecske borospohárral és puskás férfialak. Felette menyecske borospohárral és kanász. Korsós leveles-virágos kompozíció, majd két sorban bajszos férfi mellképek, végül geometrikus motívumok. A pásztorfaragvány a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének darabja. / „…a pásztorok leginkább késsel és bizsókkal vallottak magukról és világukról, nem pedig tollal és betűvel.” Mivel sajátos életmódjuk és munkaszervezetük több szabadidőt biztosított számukra, mint a falusi parasztoknak, nem véletlen, hogy a pásztorok közül kerültek ki a legnevezetesebb faragóegyéniségek. A természetben található alapanyagokból számos használati tárgy készült: az állatok tereléséhez szükséges eszközökön túl sótartók, tükrösök, borotvatokok, gyufatartók, pipaszárak, szipkák, ivócsanakok, kobaktökök, szaruláncok. Gyakran tőlük rendelték a falusiak az ajándéknak szánt mángorlókat, mosólapickákat, sétabotokat, viráglétrákat, tükör- és képkereteket, vagy egyes bútordarabokat is. A kézműves pipagyártás a gyári tömegtermelés és az életmóddal összefüggő dohányzási szokások megváltozása következtében (a 19. század vége felé a pipa helyét átvette a szivar és a cigaretta) az 1930-as évekre megszűnt. A falu társadalmán kívül élő pásztorok pipáztak legtovább és farigcsálták a szebbnél szebb pipaszárakat. Pipaszárnak berekfa, kőris, som, bangita fája alkalmas, de legjobban a meggyfát szerették, mert ennek finom illata elnyomta a bagó kesernyés ízét. Erre a célra az egyenes, csomómentes fattyúhajtásokat vágták. A még nyers botocskák belsejét felmelegített esernyődróttal kisütötték üregesre, hogy a füst átjárhassa. A cseréppipákkal ellentétben a fapipáknak nagy előnye volt, hogy ha leejtették, nem tört össze. Minél hosszabb a pipa szára, annál körülményesebb használata: „Rövid szárú pipa csak dolgos embernek kell, aki mindegyre tesz, vesz, hajuldoz.” Tajtékpipája sem volt akárkinek, csak a módosabb gazdáknak és a parasztoktól magukat különbnek tartó pásztoroknak. Az értékesebb darabokat azonban ők is csak ünnepnap használták, legeltetéshez egyszerű cseréppipát vittek magukkal. (Forrás: Mesélő tárgyak I. A pásztorok világa)
Földrajzi vonatkozás
Kaposvár

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom
(12 kép)
Összes letöltése

Adatok exportálása: