Szász Endre: Három nő II.

Oktatás

Általános

Manda ID
254359
Cím
Szász Endre: Három nő II. (szitanyomat, 1980-as évek)
Leírás
Szász Endre festő- és grafikusművész Három nő II. (1980-as évek) című szitanyomat alkotása 1992-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. "Szász Endre a 20. századi képzőművészet kiemelkedő hatású, rendkívül sokoldalú alkotója: festő, grafikus és látványtervező, emellett divat-és ékszertervező, porcelánfestő, a könyvillusztrációt művészi rangra emelő mester… Szász Endre 1926. január 7-én született, Csíkszeredában, Szász Béla sebészorvos és Susenka Erzsébet egyetlen gyermekeként. Gyermekkorát is itt élte, majd a család Kaposvárra költözött. Már gyermekkorában megmutatkozott kiváló megfigyelőképessége, amelynek köszönhetően fejből, modell nélkül rajzolt vagy faragott. Szigorú nevelést kapott, és a művészi orientáció miatt édesapjával gyakoriak voltak a konfliktusok. Később emiatt és apja alkoholproblémái következtében elhagyta szüleit, és tizennégy éves korától önfenntartó volt, egy évvel később önálló kiállítása nyílt Marosvásárhelyen. Mestere Molter Károly, ill. patrónusai Kós Károly és László Gyula vették szárnyaik alá a fiatal tehetséget. Az 1946-ban elkezdett Képzőművészeti Főiskolát két és fél év után hagyta ott a politika által lekorlátozott művészet fullasztó atmoszférájából menekülve. 1950-ben koholt vádak alapján, fegyverrejtegetésért elítélték 10 évre, de betegsége miatt csak másfél évet töltött börtönben. Mindezek után a Nemzeti Dekorációs Vállalatnál talált munkát grafikusként. Itt egyik különös feladata volt 1951-ben, hogy egy magas rangú kínai vezető tiszteletére kellett dekorálnia a Puskin mozi különtermét a két nagy nemzeti költő, Petőfi és Puskin barátságának témájával. Szász megoldotta annak ellenére, hogy eme barátság megkérdőjelezhető, hiszen Petőfi csupán 14 éves volt, amikor Puskin meghalt. 1956-ban az épület egy része elpusztult, a freskó megsemmisült. Szász ekkoriban kezdett könyveket illusztrálni, az ötvenes, hatvanas években körülbelül 600 kötetet gazdagított rajzaival, köztük Villon, Heine és Balassi köteteket. Illusztrációit tollrajzokként vagy rézkarcokként készítette el, majd hidegtű-technikát alkalmazott – ez utóbbival tudta leginkább kifejezni saját stílusát. Iskolateremtő lett, jellegzetes stílusjegyei meghatározóak voltak a könyvgrafika művészetében. Egyik legnagyobb sikerét 1964-ben Omar Khajjám 10. századi perzsa költő Rubáiyát c. magyar kiadásának illusztrálásával érte el, amelyet a British Museum – Öt évszázad könyvművészete c. kiállítása keretében – beválogatott a 20. század harminc legszebb könyve közé. A hatvanas években a Filmgyárban dolgozott dekoratőrként és díszlettervezőként, közben festett is, és egyre több díjat kapott – köztük Munkácsy-díjat is – ill. egyre ismertebbé vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az 1968-tól kiadott, Szász Endre szürrealisztikus festményeivel illusztrált Medicor naptárak óriási népszerűségnek örvendtek, sokan kivágták és bekeretezték a képeket, és mint reprodukciót a falra akasztották. Egyik leghíresebb filmes munkája, hogy díszlet- és látványtervezője volt az 1968-ban készült Egri csillagoknak – egy rövid jelenet erejéig fel is tűnik a filmben festő szerepben. A feladatra Várkonyi Zoltán rendező kérte fel, akivel művészi szimbiózisban, egymást inspirálva dolgoztak a film felvételei alatt. Szász ebben az időben ismerkedett meg az Omega együttes tagjaival, a grafikusművész tervezte az 1970-es Éjszakai országúton c. lemez borítóját. Közös szemléletmódjuk is összekovácsolta őket, miszerint a befogadói élményt növeli, ha társművészeteket egyesítenek. A következő két évtizedet Szász Endre Torontóban és Los Angelesben töltötte – miután a magyar politika sokáig nem engedte külföldre utazni. Kint tartózkodása alatt megismerkedett Salvador Dalíval és menedzserével, akivel Szász rövid ideig együtt is dolgozott. Dalíval baráti kapcsolatot ápoltak. 1974-ben a Fehér Ház is rendelt tőle egy monumentális művet a vietnámi háború végetvetése témában. 1978-ban, egy hazalátogatás alkalmával, a Győri Színház igazgatójától felkérést kapott nagyméretű pannó készítésére. Ekkor terelődött a figyelme a porcelánra mint időtálló anyagra és kezdett kísérletezni vele a Hollóházi Porcelángyárban. Az óriási táblakép elkészült a színház számára, Szász pedig további gyümölcsöző kapcsolatban maradt a porcelángyárral: terveket és motívumokat, ill. további porcelán faliképeket készített, többek között a budapesti Hilton Szálloda számára. Mindemellett az ő keze munkája a 3-as metró Dózsa György úti megállóiban található Dózsa Györgyöt ábrázoló két, 10 méter széles porcelánpannó. Szász Endre a kilencvenes években hazatelepült Magyarországra, és Kaposvártól nem messze, Várdán találta meg otthonát és a legmegfelelőbb helyszínt az alkotásra. 2003 augusztusában hunyt el a festőművész. Özvegye, Szászné Hajdú Katalin jóvoltából megtekinthető a mester által összegyűjtött műtárgykollekció és egykori műterem, a család várdai otthonából lett Szász Endre Kastélymúzeumban. A miskolci Herman Ottó Múzeumban is látogatható egy Szász Endre-gyűjtemény 300 alkotással.” forrás: https://mandadb.hu/cikk/827242/A_konyvillusztraciok_es_porcelanpannok_mestere__Szasz_Endre_elete
Földrajzi vonatkozás
Kaposvár

Kompetencia

Kompetencia
Anyanyelvi kommunikáció
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Magyar nyelv és irodalom
Média letöltése

Adatok exportálása: