Kalazancius diákokkal Szűz Mária (Kegyes Iskolák Királynéja) előtt

Oktatás

Általános

Manda ID
716397
Cím
Mária-ábrázolások
Leírás
A metszetet Sebastiano Conca (1679–1764) festménye alapján Francesco Barbazza készítette. A római San Pantaleo-templom főoltárképének (Sebastiano Conca, 1763) nagyméretű metszetmásolata Kalazanci Szent József szentté avatása alkalmából készült 1767-ben. A kép alsó részén Kalazancius jelenik meg diákok körében; egyiküket átkarolja, aki csukott könyvet tart kezében. A szent másik oldalán puttó látható liliommal, a szerzetesi tisztaság jelképével, amely szent szerzetesek ábrázolásának gyakori eleme. A metszet jobb alsó sarkában fél térdre ereszkedő angyal egy nyitott könyvet tart, amely a rendalapító által 1621-ben írt Konstitúciókra utal. Egyik lapján a piarista rend jelmondata: „ad maius pietatis incrementum”, azaz „egyre mélyebb vallásos lelkületet”, a másik oldalon pedig a „Constitutiones Scholarum Piarum”, vagyis a „Kegyes Iskolák Konstitúciói” felirat olvasható. Kalazancius bal karját kitárva felfelé tekint, ahol theatrum sacrumként mennyei jelenet bontakozik ki az oltárépítmény előtt: baldachin alatt a Szűzanya felhőkön trónoló alakja jelenik meg, mellette a gyermek Jézus áll, jobbját áldásra emeli, baljában pedig keresztet tart, körülöttük puttók láthatók. Mária jobb kezével a sugárkoszorúval körülvett piarista címerre mutat, amelyből sugárnyaláb árad. Balról egy angyal tálcát tart a Madonna felé Kalazanci Szent József lángoló nyelvével és szívével, ami a szent épen maradt ereklyéire utal. A piarista címerből – amely Mária monogramját és istenanyaságának rövidítését tartalmazza – áradó mennyei fény az ereklyéken nyugszik, vagy éppen ez a fénysugár lobbantja lángra a szent nyelvét és szívét. A kép alaptémáját, a Madonna csodás megjelenését Kalazanciusnak elsőként Alessio Armini 1710-ben kiadott életrajza írja le. „Az első időktől kezdve, hogy József megalapította Kegyes Iskolák szeretet-művét azzal a célkitűzéssel, hogy a gyermekeket tudásra és istenfélelemre nevelje, és így azok jó keresztények módjára éljenek. Egy alkalommal miközben Isten szolgája ott volt növendékeivel együtt, és végezték az imagyakorlatot, egy ragyogó felhőn, nagy fényességben, angyalok sokaságától körülvéve, karján Isteni Gyermekével megjelent a Szentséges Szűz a térdeplő gyermekek fölött. Az isteni Gyermek anyja biztatására fölemelte, kezét, és áldását adta a jelenlevőkre.” Későbbi vélekedések szerint a látomás valójában nem a diákok előtt, hanem pár nappal Kalazancius halála előtt történt, amikor a rendalapító betegágyánál, magánimádsága közben jelent meg a Madonna dei Monti, amint azt Castelli és Caputi atyák vallották a kanonizációs eljárás során. Sebastiano Conca (1679–1764), a korabeli Róma egyik legnépszerűbb művésze élete végén, 1763-ban készítette el nagyméretű oltárképét a római San Pantaleo-templom főoltárára, Kalazanci Szent József sírja fölé. A felhőn lebegő Szűz Mária (vagy Krisztus) és az alatta imádkozó, elragadtatott szent alakjának átlós kompozíciója a 18. századi barokk festészet egyik kedvelt oltárképi megoldása volt. A piarista rend főtemplomának oltárképe ennek a típusnak egyik utolsó darabja volt, és hosszú ideig nagy hatást gyakorolt Kalazanci Szt. József ábrázolásaira. Több metszetes másolat is készült róla. A rézmetszetek közül a legnagyobb méretű, legszínvonalasabb és legpontosabb Francesco Barbazza itt bemutatott alkotása. A San Pantaleo oltárának átépítése során, 1802-ben Conca festménye helyére Luigi Acquisti hasonló témájú, de domborműves alkotása került, Conca festményét pedig 1830-ban a sienai San Agostino piarista templomba vitték. A különféle Szűz Mária-ábrázolásokból összeállított válogatásunkban szereplő 17–18. századi barokk kori metszeteken Mária életéből vett jelenetek (eljegyzése Szent Józseffel, az angyali üdvözlet, a dolgozó és az együtt imádkozó Szent család, Mária mennybemenetele), illetve a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, valamint a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobormásolatai (máriacelli kegyszobor és kincstári kegykép, máriapócsi könnyező Madonna-kegykép, sasvári Piéta) jelennek meg. Az ábrázolások között jellemzően a következő általánosan elterjedt típusokkal találkozhatunk: a Fájdalmas Szűzanya (Mater Dolorosa), Köpenyes (oltalmazó) Madonna, a Segítő Mária (Mariahilf), a Napbaöltözött Asszony (mandorlában, lába alatt holdsarló, feje körül 12 csillagból koszorú), illetve a Máriát mint istenanyát (Genetrix, Theotokosz: istenszülő) karjában/ölében a gyermek Jézussal ábrázoló képtípusok. / A sokszorosított metszeteknek köszönhetően a zarándokok úticéljaként számontartott búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az egyszerű emberek otthonaiba is eljuthattak. A kegyképekről vagy kegyszobrokról készült metszetmásolatokat sokszor hozzáérintették az eredeti kultusztárgyhoz, hogy a csodatévő, gyógyító, óvó-védő, segítő erő a másolatra is átszálljon (népi vallásosság). / Kalazanci Szent József (1557–1648) az általa alapított piarista rendet Szűz Mária, Isten Anyja oltalmába ajánlotta. A rendalapító gesztusa a piarista címerben is teljesen egyértelműen megnyilvánult, amelynek motívumai Mária nevéből az összefonódó, koronázott M és A betűk, valamint a Mária, Isten Anyja szavak rövidítése (görögül: ΜΡΘΥ) lettek. A piaristák Mária iránti tiszteletének legfőbb hordozójává a 17. század végétől kezdve a San Pantaleo-templomban található Kegyes Iskolák Királynéja (Regina Scholarum Piarum) kegykép vált, amelyet 1688-ban helyeztek el a templom főoltárán; erről később számtalan festmény- és metszetmásolat készült. / Boldogságos Szűz Mária alakja számunkra különleges jelentőséggel bír mint Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae), miután I. Szent István király a magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta. A 15–17. században Mária Napbaöltözött Asszonyként (lába alatt holdsarlóval) való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett. Az országfelajánlást ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót császár (1657–1705): a pozsonyi országgyűlés (1687) alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta föl. A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, másik kezébe a jogar került.
Földrajzi vonatkozás
Budapest

Kompetencia

Kompetencia
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Mûvészetek
(34 kép)
Képmagyarázatok (pdf)
Összes letöltése

Adatok exportálása: