Kalazancius a Napbaöltözött Asszony előtt

Oktatás

Általános

Manda ID
720577
Cím
Mária-ábrázolások
Leírás
A Kalazanci Szent József szentté avatása alkalmából készült szentkép a piarista rendalapító megdicsőülését ábrázolja, amint az olvasó kisdiákok köréből kiváló, felhőkön lebegő alakja a Szűzanyához emelkedik, körülötte pedig attribútumai láthatók. Szűz Mária a szent ikonográfiájában kivételes módon a gyermek Jézus nélkül, a Jelenések könyvében olvashatóak szerint apokaliptikus, napba öltözött asszonyként (mulier amicta sole), holdsarlón jelenik meg, feje körül pedig tizenkét csillagból álló korona ragyog. A metszet a Szent Szűz rendhagyó ábrázolása mellett Kalazancius összes, alapvető attribútumát felvonultatja, kiegészülve a boldoggá avatás után megjelenő új motívummal: a diákok alakjával. A rendalapító központi figurája szokásos öltözetében felhőn térdel, kezeit lángoló szíve fölött alázatosan keresztbe teszi és Szűz Máriára tekint, aki a bal felső sarokban látható. Kalazancius és Mária alakját egy liliom köti össze, amely a Szent Szűz szeplőtelen fogantatására és foganására, de a szerzetes tisztasági fogadalmára is utalhat. A Napbaöltözött Asszony jobb és bal kezének mutatóujjával egy-egy puttó, illetve az általuk tartott szívereklye és pecsételő irányába mutat. A baloldali angyal a romlatlan állapotban megmaradt szívet emeli egy sugárkoszorúval körülvett ereklyetartóban Mária felé, a jobb oldali puttó pedig jobbjában egy pecsételőt tart, míg bal kezének mutatóujjával a pecsételőre sugarat vető piarista címerre mutat. A rendalapító előtt, a felhőn nyitott könyv, a rendi konstitúciók, illetve a szent birétuma láthatók. Kalazancius mögött egy olvasó, illetve egy imádkozó kisdiák alakja tűnik fel, a két eltérő tevékenységet végző figura a piarista rend mottójára: a „pietas et litterae”-re, a kegyesség és a tudomány együttes gyakorlására is utalhat. A felhő alatt balra egy katedrán ülő diák, jobbra pedig a Kalazancius által visszautasított főpapi insigniák: bíborosi kalap, apostoli kettőskereszt és pásztorbot jelenik meg. A metszet a budapesti Piarista Múzeum gyűjteményének részét képezi. A különféle Szűz Mária-ábrázolásokból összeállított válogatásunkban szereplő 17–18. századi barokk kori metszeteken Mária életéből vett jelenetek (eljegyzése Szent Józseffel, az angyali üdvözlet, a dolgozó és az együtt imádkozó Szent család, Mária mennybemenetele), illetve a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, valamint a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobormásolatai (máriacelli kegyszobor és kincstári kegykép, máriapócsi könnyező Madonna-kegykép, sasvári Piéta) jelennek meg. Az ábrázolások között jellemzően a következő általánosan elterjedt típusokkal találkozhatunk: a Fájdalmas Szűzanya (Mater Dolorosa), Köpenyes (oltalmazó) Madonna, a Segítő Mária (Mariahilf), a Napbaöltözött Asszony (mandorlában, lába alatt holdsarló, feje körül 12 csillagból koszorú), illetve a Máriát mint istenanyát (Genetrix, Theotokosz: istenszülő) karjában/ölében a gyermek Jézussal ábrázoló képtípusok. / A sokszorosított metszeteknek köszönhetően a zarándokok úticéljaként számontartott búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az egyszerű emberek otthonaiba is eljuthattak. A kegyképekről vagy kegyszobrokról készült metszetmásolatokat sokszor hozzáérintették az eredeti kultusztárgyhoz, hogy a csodatévő, gyógyító, óvó-védő, segítő erő a másolatra is átszálljon (népi vallásosság). / Kalazanci Szent József (1557–1648) az általa alapított piarista rendet Szűz Mária, Isten Anyja oltalmába ajánlotta. A rendalapító gesztusa a piarista címerben is teljesen egyértelműen megnyilvánult, amelynek motívumai Mária nevéből az összefonódó, koronázott M és A betűk, valamint a Mária, Isten Anyja szavak rövidítése (görögül: ΜΡΘΥ) lettek. A piaristák Mária iránti tiszteletének legfőbb hordozójává a 17. század végétől kezdve a San Pantaleo-templomban található Kegyes Iskolák Királynéja (Regina Scholarum Piarum) kegykép vált, amelyet 1688-ban helyeztek el a templom főoltárán; erről később számtalan festmény- és metszetmásolat készült. / Boldogságos Szűz Mária alakja számunkra különleges jelentőséggel bír mint Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae), miután I. Szent István király a magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta. A 15–17. században Mária Napbaöltözött Asszonyként (lába alatt holdsarlóval) való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett. Az országfelajánlást ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót császár (1657–1705): a pozsonyi országgyűlés (1687) alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta föl. A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, másik kezébe a jogar került.
Földrajzi vonatkozás
Budapest

Kompetencia

Kompetencia
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Mûvészetek
(35 kép)
Képmagyarázatok (pdf)
Összes letöltése

Adatok exportálása: