Szűz Mária mint makula nélküli tükör

Oktatás

Általános

Manda ID
749389
Cím
Mária-ábrázolások
Leírás
A metszet az ún. „Pancarpium Marianum” című mariológia példázatoskönyvből származik, amely általában a „Messis Myrrhae et Aromatum” című 1607-es nevelő célzatú példázatoskönyvvel egybekötve került kiadásra és „Paradisus Sponsi et Sponsae” főcímmel jelent meg, mindkettő Jan David tollából. A könyv különböző fejezeteit magyarázó fejezetindító illusztrációit Theodoor Galle metszette. A teljes kiadvány első 50 metszete Krisztus Passiójának különböző pillanatait ragadja meg, míg a második 50 illusztráció Mária életéből vett jelenetet elevenít meg. (Forrás: Anne-Katrin Sors: Allegorische Andachtsbücher in Antwerpen, Universitätsverlag Göttingen, 2015.). A jelenlegi lap a Pancarpium Marianumból származik, annak 16. fejezetéhez tartozó metszete, amelynek központi tartalma Szűz Mária litániákban megjelenő invokációja: a makula nélkül való tükör mint a tökéletes tisztaság, a szeplőtelen fogantatás szimbóluma. A képmező fölött bal felső sarokban „16.” sorszám. A metszet középpontjában Szűz Mária áll, kezében egy tükröt tart a szemlélő felé. Mária feje fölött „A”, a tükrön „B” jelzet. A képmező négy sarkában egy-egy kisebb jelenet látható. A bal felső sarokban egy férfialak áll egy tükör előtt, feje fölött „C” jelzet. A bal alsó sarokban két férfi áll egymással szemben. A jobb oldali ujját felfele emeli, a bal oldali pedig szívére mutat. Fejük fölött „D” jelzet. A jobb alsó sarokban egy férfi térdel és a vízből visszatükröződő arcképét szemléli. Mellette „E” jelzet. A jobb felső sarokban Mózes (vagy Áron) áll, vele szemben az asszonyok tükreiből készült bronzmedencével. Mellette „F” jelzet. A képmező alatt három nyelven: latinul, hollandul és franciául olvasható a példázat összefoglalója. A metszet a budapesti Piarista Múzeum gyűjteményének része. / A különféle Szűz Mária-ábrázolásokból összeállított válogatásunkban szereplő 17–18. századi barokk kori metszeteken Mária életéből vett jelenetek (eljegyzése Szent Józseffel, az angyali üdvözlet, a dolgozó és az együtt imádkozó Szent család, Mária mennybemenetele), illetve a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, valamint a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobormásolatai (máriacelli kegyszobor és kincstári kegykép, máriapócsi könnyező Madonna-kegykép, sasvári Piéta) jelennek meg. Az ábrázolások között jellemzően a következő általánosan elterjedt típusokkal találkozhatunk: a Fájdalmas Szűzanya (Mater Dolorosa), Köpenyes (oltalmazó) Madonna, a Segítő Mária (Mariahilf), a Napbaöltözött Asszony (mandorlában, lába alatt holdsarló, feje körül 12 csillagból koszorú), illetve a Máriát mint istenanyát (Genetrix, Theotokosz: istenszülő) karjában/ölében a gyermek Jézussal ábrázoló képtípusok. / A sokszorosított metszeteknek köszönhetően a zarándokok úticéljaként számontartott búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az egyszerű emberek otthonaiba is eljuthattak. A kegyképekről vagy kegyszobrokról készült metszetmásolatokat sokszor hozzáérintették az eredeti kultusztárgyhoz, hogy a csodatévő, gyógyító, óvó-védő, segítő erő a másolatra is átszálljon (népi vallásosság). / Kalazanci Szent József (1557–1648) az általa alapított piarista rendet Szűz Mária, Isten Anyja oltalmába ajánlotta. A rendalapító gesztusa a piarista címerben is teljesen egyértelműen megnyilvánult, amelynek motívumai Mária nevéből az összefonódó, koronázott M és A betűk, valamint a Mária, Isten Anyja szavak rövidítése (görögül: ΜΡΘΥ) lettek. A piaristák Mária iránti tiszteletének legfőbb hordozójává a 17. század végétől kezdve a San Pantaleo-templomban található Kegyes Iskolák Királynéja (Regina Scholarum Piarum) kegykép vált, amelyet 1688-ban helyeztek el a templom főoltárán; erről később számtalan festmény- és metszetmásolat készült. / Boldogságos Szűz Mária alakja számunkra különleges jelentőséggel bír mint Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae), miután I. Szent István király a magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta. A 15–17. században Mária Napbaöltözött Asszonyként (lába alatt holdsarlóval) való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett. Az országfelajánlást ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót császár (1657–1705): a pozsonyi országgyűlés (1687) alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta föl. A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, másik kezébe a jogar került.
Földrajzi vonatkozás
Budapest

Kompetencia

Kompetencia
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Mûvészetek
(35 kép)
Képmagyarázatok (pdf)
Összes letöltése

Adatok exportálása: