Füredi miskakancsó

Oktatás

Általános

Manda ID
84652
Cím
Miskakancsó: A legmagyarabb cserépedény
Leírás
A hívóképen látható, 1977-ben készült kerámia a budapesti Hagyományok Háza gyűjteményének darabja. A miskakancsó (miska, mihók, pintes) emberfejű, süveges borosedény. A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét (amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta). Jellegzetes dísze a hasán levő domborműves kígyó és a szintén domborműves sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van. – Ez az edényforma a közép-tiszai és az alföldi műhelyek specialitása volt. A legkorábbi ismert miskakancsó 1828-ból datált, de a készítés helye még nincs feltüntetve rajta. 1833-ból azonban már olyan tárgyunk van, amelyen a dátum mellett a készítési hely is feltüntetett: készült „Mező Csáth városában”. A legtöbb miskakancsó a 19. század 40-es, 50-es éveiben készült. A formát és a díszítményt illetően megállapítható, hogy a legdíszesebbek és egyben a legmagasabb művészi nívójúak esnek a legkorábbi időszakra. Ezek majdnem kivétel nélkül 19. sz. eleji katonát (huszárt) mintáznak csákóval a fején, öltözetén pedig gazdag sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó. A testen előfordul még karcolt, geometrikus díszítmény és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. – A magyar fazekasközpontok közül Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron készítettek miskakancsót, illetve elvétve Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. A legtöbbet és legnevezetesebbeket azonban Mezőcsáton, ugyanis a többi központban együttvéve nem készült annyi, mint itt. Legművészibbek a neves csáti mesternek, Rajczy Mihálynak a munkái. (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)
Földrajzi vonatkozás
Budapest

Kompetencia

Kompetencia
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Mûvészetek
(19 kép)
Miskakancsók (pdf)
Összes letöltése

Adatok exportálása: