Vágtázó huszárt ábrázoló sótartó

Oktatás

Általános

Manda ID
505611
Cím
Pásztorfaragások
Leírás
A sótartó egyik oldalán vágtató lovon huszár ül, fején csákó, vállán puska, oldalán kardhüvely. Magasra emelt jobb kezében kardot tart, bal kezével a szárat fogja. A lovas mellett rá feltekintő kutya szalad. Balról stilizált virágminta, jobbra pálmaszerű fa. Másik oldalán kiterített farktollú páva, csőrében stilizált, nagy virágot tart, amely a páva fölé és mögé kanyarodva a felület nagy részét kitölti. A sok levéllel teletűzdelt, hosszú szárról helyenként tulipánok és más virágok nőnek ki. Egyik végét geometrikus karcolások díszítik, a másik végén karcolt felirat és évszám: MATOK FERENC 1895 BE. A díszítményeket és a feliratot választóvízzel színezte a készítő. Fedele domborúan kifaragott, stilizált fák közt futó szarvast ábrázol. A hívóképeken látható szaru sótartó Füzes Endre: A Janus Pannonius Múzeum szaru sótartói című kiadványban szerepel, a könyv jelen példánya a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum gyűjteményének darabja. / „A sótartó (szaru sótartó, sóstülök) a szarvasmarha szarvából, tülkéből fűrészelt edényféleség a só tárolására. Egyik formája a csonka kúphoz hasonló. A szarv végéből mintegy 10–12 cm hosszú darabot levágtak, hegyes végét lefűrészelték, s ha a lefűrészelt részig nem ért el a tülök üreges része, lyukat fúrtak bele. Ezután az aljának tágabb nyílását egy fakoronggal zárták el, felső szűkebb nyílásába pedig fadugót helyeztek. Másik formája úgy készült, hogy a szarv – rendesen a magyar ökör szarva – középső részéből mintegy 6–8 cm széles karikákat fűrészeltek, s ezeknek az egyik végébe szintén egy fakorongot helyeztek, ez lett a sótartó feneke, másik végébe kivehető, dugószerű fedelet. A harmadik típus az előbbitől abban különbözik, hogy nem hengeres, hanem lapított formája van. A szarukarikákat forró vízben megpuhították, s fából faragott formára húzták. A pásztorok ennek a lapított formának az előnyét azzal magyarázták, hogy kisebb helyet foglal el. Ez a forma a dunántúli pásztorok körében a múlt század dereka táján terjedt el. A sótartót a parasztok, a pásztorok, a vándorok egyaránt használták. Előnye volt, hogy a só nem nedvesedett meg benne. A polgári, ill. úri családok a második típust a són és paprikán kívül különböző fűszerek tartására is használták. Hasonló formájú szaruedénykében tubákot is tartottak. A sótartót a múlt század végén és e század elején nálunk már csak a pásztorok készítették és használták. A hortobágyi pásztorok a bekötött vagy bevarrott szűrujjban mindig magukkal vitték. (…) A pásztorok mind a három típust díszítették. Az első típuson találjuk a legszegényebb díszítményt bevésve, néha beégetve, egy-egy név kezdőbetűjével, virággal, emberi alakkal stb. A második és harmadik típust vésett díszítéssel, karcolt díszítéssel és spanyolozással díszítették. A díszítmények között a mértani formákat, a növényi ábrázolást, a pásztor- és betyáréletből vett jeleneteket, a vallásos és hazafias jelképeket egyformán megtaláljuk.” (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)
Földrajzi vonatkozás
Hajdúböszörmény

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom
(16 kép)
Összes letöltése

Adatok exportálása: