Mosószék sulyokkal

Oktatás

Általános

Manda ID
474855
Cím
Szerelmi ajándékok
Leírás
A hívóképen mosószék nekitámasztott sulyokkal. (A mosószéken totyafazék és kályhacsúcs.) Az archív felvétel a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményének része. // A mosósulyok (sulyok, mosólapicka) téglalap alakú vagy felfelé szélesedő, nyeles lapátszerű, rendszerint keményfából faragott eszköz, amellyel a kilúgozott vásznat folyóvízben, tóban a mosószékre fektetve sulykolják, csapkodják. A használatra készült mosósulykok legtöbbje egyszerű, díszítés nélküli, de készültek díszítettek is. Ezek közül elsősorban a kalotaszegi mosósulykok említésre méltók. Vésett, mértanias díszítményeikkel, rozettáikkal, tulipánjaikkal, stilizált leveleikkel tűnnek ki. A felföldi és a dunántúli mosósulykokon a vésett virágdísz az uralkodó. A dél-dunántúli mosósulykok egyikének-másikának vésett díszítményeit festékkel vagy több színű spanyolviasszal is színezték. Készítésükkel a molnárok, a bognárok, a falusi faragók, a pásztorok foglalkoztak. A díszített mosósulykok leginkább ajándékba készültek a szerető, a jegyes vagy a fiatal feleség részére, s ezekre gyakran a megajándékozott nevét, az ajándékozás évét is rávésték. A mosósulyok egykor általánosan használt egyszerű ütőszerszám volt, hengeres, nyeles, bunkós végű formában (lentörő sulyok). Ebből alakult ki a ruhamosásra alkalmasabb táblás forma. Első hazai említése Szalárdi János Siralmas magyar Krónikájában (1662) olvasható: „Asszonynépek a folyóvizen ruhájokat mosván, sulykolván…” A legrégebbről fennmaradt datált példány 1806-ból való, a Székelyföldről. / A szennyes kitisztálása a patakon fáradságos munka volt. A mosópadot/mosószéket úgy helyezték a patakba, hogy a pad síkja a patak vizével hegyes szöget zárjon be. A mosó nő a pad magasabbik végénél állt, mellette egy dézsában a kitisztálni való ruhanemű volt, egy másikba a tiszta ruha került. A kitisztálás a szennyes beáztatásával kezdődött, majd a patak vizében beáztatott ruhát a mosópadra tették, és miközben bal kézzel lassan forgatták, jobb kézzel a sulykolófa segítségével a lúgos vizet kiverték a ruhából, kitisztálták. A műveletet többször megismételték, míg a vizet teljesen kisulykolták a ruhaneműből. // A szerelmi ajándék legény leánynak, illetve leány legénynek adott ajándéka, amely az udvarlás idején a kapcsolat erősítését szolgálja, egyben dokumentuma a falu társadalma előtt a kapcsolat fennállásának. A legények ajándékai korábban elsősorban fontos használati tárgyak: mosósulyok és guzsaly, ezekből datált, szerelmi ajándéknak minősülő példány már a 19. sz. első feléből fennmaradt. Az adatok azt mutatják, hogy a 18–19. sz. folyamán egyre nőtt a szerelmi ajándékok száma és területenként különböző tárgyak társultak az eredetiek mellé, így a vetélő, csigacsináló, fonószék stb. túlnyomórészt díszített, gyakran feliratos, monogramos, nem egyszer datált darabok. Ezeknek a tárgyaknak kialakult rangsora volt, ami meghatározta az ajándékozás sorrendjét, ill. azt, hogy melyik az a tárgy, amelynek az elfogadása már elkötelezést jelent. / A díszítmények korábban valószínűleg nem hordoztak szimbolikus értelmet, ilyen legalábbis a korai, geometrikus jellegű díszítésben nem mutatható hitelesen ki, feltehetőleg ekkor a jelentést az adományozáshoz kapcsolódó cselekvés hordozta, és a tárgy díszített volta utalt a különleges szerelmi ajándék rendeltetésére. A paraszti adatközlők által is szerelmi szimbólumként értékelt díszítőelemek a növényi ornamentika körébe tartoznak, mint a szív, virágtő, páros madár. A feliratok rendszerint ajánlások, nevek, jókívánságok. (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)
Földrajzi vonatkozás
Győr

Kompetencia

Kompetencia
Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Ember és társadalom
(18 kép)
Összes letöltése

Adatok exportálása: