Schranz-Kunovits Edit: Az állomásfőnök (Csehov: Cseresznyéskert – jelmezterv)

Oktatás

Általános

Manda ID
848868
Cím
Schranz-Kunovits Edit: Az állomásfőnök (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert – jelmezterv), vegyes technika; Románia – Erdély, Kolozsvár/Cluj-Napoca, Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1973
Leírás
Schranz-Kunovits Edit (1922-1984) díszlet- és jelmeztervező művész Az állomásfőnök című, vegyes technikával készített munkája azon jelmeztervgyűjtemény egy darabja, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára őrzött meg az utókor számára. A terv minden bizonnyal Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert című zseniális drámájának színielőadásához készült, ami a Kolozsvári Állami Magyar Színházban került bemutatásra Szabó József rendezésében 1973. május 11-én. Jepihodov szerepét Köllő Béla színművész alakította. A színdarab teljes szereposztása a következő volt: Ranyevszkaja – Bisztrai Mária, Ánya – Széles Anna/Toszó Ilona, Várja – Krasznai Paula, Gajev – Horváth Béla, Lopahin – Vadász Zoltán, Trofimov – Héjja Sándor/Nagy Dezső, Piscsik – Bíró Levente, Sarlotta Ivanovna – Vitályos Ildikó, Jepihodov – Köllő Béla, Dunyása – Borbáth Júlia/Szalay Ilona, Firsz – Andrási Márton/Barkó György, Jása – Mihály Pál, Vándorlegény – Tamás Simon, Állomásfőnök – Kozma Lajos, Postamester – Toducz Gyula. A Digitális Örökség Nemzeti Laboratórium Danube-AI programjának keretében a Magyar Nemzeti Levéltár műhelyében digitalizált anyagot az érdeklődők a MaNDA adatbázisban ingyenesen megtekinthetik, tanulmányozhatják, valamint annak metaadatait megismerhetik. "Schranz-Kunovits Edit (1922. október 30 – 1984. június 1.) a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik legjelentősebb díszlet- és jelmeztervezője Krajován született 1922. október 30-án. 1955-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben. Már az egyetemen elkezdett jelmezeket tervezni, és élete végéig ez maradt a legkedvesebb foglalkozása. 1966-1968-ig, majd 1974-től haláláig (1984. június 1-ig) a kolozsvári magyar színház díszlet- és jelmeztervezője volt. A színház dokumentációs tárában megtalálhatóak jelmezterveinek legszebb példányai. Rajzai egyenként is megkapóan gyönyörű műalkotások. Sajátos alkotói stílusa felismerhető minden ruhatervén, amelyek elkészítésekor a színmű jellegéhez igazodva, azt kihangsúlyozva, többnyire vegyes technikákat alkalmazott. Nemcsak a színre kerülő színmű kora és hangulata ‒ és nyilván a rendezői koncepció ‒ határozta meg az általa kiváló stílusérzékkel megtervezett kosztümöket, de a szereplő egyénisége, jelleme is. Ezen felül az egy-egy előadáshoz készített rajzai technikailag és látványban is egységesek: sokszor azonos kerettel, feljegyzésekkel, színvilággal teremtette meg az ugyanazon előadáshoz tartozó tervek egységességét. A száznál több előadáshoz készült tervei közül kiemelkednek a történelmi korokat idézők. A rendezők (is) bíztak a kiváló stílusérzékében. Ő készített jelmezterveket a Sütő-trilógia darabjaihoz, Molière, Schiller, Shakespeare, Lope de Vega, Pirandello, Csehov műveihez, de A peleskei nótáriushoz, az Özvegy és leányához, a Mi, Bethlen Gáborhoz, A nagyenyedi két fűzfához vagy A kőszívű ember fiaihoz is ‒ a sajtóvisszhang szerint kiválóan. Nyugdíjba vonulása után is folytatta a munkát. Hattyúdala a Harag György által rendezett Csongor és Tünde volt, melynek díszletei és jelmezei is őt dicsérik. 'Személye igényt és mércét jelentett. Jelenlétében szégyen volt a középszerűség apostolaként ágálni. Egyetemes kultúrája riasztotta a provincializmusba süllyedőket, s a színház eredendő hivatásáról megfeledkező kufárok csak lesütött szemmel állhattak meg előtte. Igaz ember és igazi művész volt.' ‒ írta róla Kötő József és Saszet Géza búcsúztatójában (Utunk, 1984. június 15)." (Salat Zakariás Erzsébet: SCHRANZ-KUNOVITS EDIT, DokTárlat 1., 2021. május 26. Online; https://www.huntheater.ro/esemenyek/110/schranz-kunovits-edit/) "Ha azt vizsgáljuk, mi lehet a Cseresznyéskert sikerének és népszerűségének titka, első körben érdemes áttekintenünk, mekkora sikere volt a múltban és van a jelenben is: mennyi adaptációja készült, hány országban és hányszor játszották már világszerte. Láthatjuk, hogy elképesztő népszerű darabról van szó; játszották Amerikától kezdve Európán és Afrikán át Japánig, csak Moszkvában a bemutatót követő közel 50 év során több mint 300 alkalommal játszották. A dramatikus jellegű változatok mellett vígjáték változata is készült, például 2005-ben Tom Donaghy feldolgozásában a New York-i Atlantic Theater-ben. Számos televíziós feldolgozása közül az egyiket a BBC készítette 1981-ben, de 2011-ben is készült új adaptáció, 2018-ban Londonban pedig egy új rádiós változat került adásba. Az 1999-es filmes változata a Thessaloniki Film Festival legjobb film, legjobb rendezés és a legjobb kosztümterv díját is elnyerte. Az 1977-es New York-i színházi változat, amelyben Dunyása szerepét Meryl Streep játszotta, szintén a legjobb kosztüm díját nyerte el a Tony Awards-on. A darab ősbemutatója 1904. január 17-én volt a Moszkvai Művészeti Színházban, Konstantin Sztaniszlavszkij rendezésében. Csehov a darabot egy olyan vígjátéknak szánta, ami némi bohózati elemet is tartalmaz, de Sztaniszlavszkij a művet drámaként kezelte, ez nézeteltéréshez vezetett kettejük között, amely odáig fajult, hogy Sztaniszlavszkij felvetette a lehetőségét annak, hogy Csehov nem érti a saját művét, amit írt, ami (lássuk be) igencsak valószínűtlen. Sokkal valószínűbb, hogy Sztaniszlavszkij volt az, aki nem értette Csehovot. A nézeteltérés gyökere minden bizonnyal a mű kettős természetéből fakad, ez az ellentmondásos jelleg az, ami a későbbi feldolgozási kísérletek során is kihívást jelentett, illetve jelent a mai napig is a művészek számára. A történet Ranyevszkaja földbirtokosnő birtokán játszódik, amelyen a cseresznyéskert is található. A birtok sorsa családi adósság miatt bizonytalanná válik. Ha meg akarjuk válaszolni azt a kérdést, hogy valójában Csehov mit akart kifejezni ezzel a művel, akkor érdemes megvizsgálnunk a történet eredetének feltételezett valós eseményeit. Egyes források szerint az 1880-as, 1890-es években orosz újságok gyakran adtak hírt nemesi birtokok árveréséről, a Cseresznyéskert alapszituációjához hasonlót gyerekkorában maga Csehov is átélt, amikor kereskedő-apja eladósodott. A család barátja megígérte, hogy nem engedi a házukat elárverezni és kifizeti az adósságot, majd olcsón megvette a házat, és a fiatal Csehov továbbra is nála lakott még egy ideig. Arra, hogy a színművet a valóság ezen történései ihlették, bizonyíték ugyan nincsen, de valószínű, hisz Csehov színművei megírásakor gyakran valós eseményeket használt fel. Csehov és Sztaniszlavszkij vitája minden bizonnyal abból adódott, hogy amikor Csehov a Cseresznyéskert megírásába belefogott, akkor a házuk elvesztésének családi drámáján már rég túltette magát, és visszatekintve egyfajta öniróniával szemlélte saját magát és családja egykori reakcióit. Csehov műveiben gyakran foglalkozik az idő múlásának kérdéskörével. E műben ez főként az emlékek nosztalgikus felidézésében jelenik meg: L. Andrejevna: „Gyermekkorom, tisztaságom! Itt aludtam a gyerekszobában, kinéztem a kertre, a boldogság minden reggel együtt ébredt velem, és hajszálra ugyanilyen volt ez a kert, semmit se változott. (Nevet a boldogságtól) Minden, minden fehér! Drága, drága kertem.” A múlt tárgyi emlékeihez (helyekhez, ingatlanokhoz, tárgyakhoz) történő ragaszkodás összefüggésben lehet a változás miatti szorongással. Ez az, amikor a múlt emléktárgyairól az idő múlása jut eszünkbe, ami előrevetíti, hogy a jelennel is egyszer ez történik majd. Ez kapcsolódhat abbéli reményünkhöz, hogy a múltból hátramaradt dolgokhoz történő nosztalgikus ragaszkodással tehetünk valamit az idő múlása (és a dolgok megváltozása, elmúlása) ellen. De ez csak illúzió; a változás elkerülhetetlen. És bár ez így igaz, ebben a kérdésben a jövő lehetőségei gyakran vígaszt jelentenek: Ánya: "Új kertet ültetünk, szebbet, mint a régi volt, majd meglátod és megérted, és csendes, mindent átjáró öröm száll a szívedre, mint az esti napsugár, és újra mosolyogni fogsz." Mindazonáltal a darab népszerűségének titka nem valószínű, hogy a történet időhöz való viszonyával van összefüggésben. Ami sokkal valószínűbb, hogy a történet népszerűségéhez a férfi-női kapcsolatok ábrázolásának csehovi megközelítése mellett a gazdagok „nyomorúságának” realisztikus bemutatása is hozzájárul, ami szemben áll azokkal az általános emberi illúziókkal, mi szerint a gazdagság gondtalan életet eredményez. A közmondást, amely szerint „a pénz nem boldogít”, ma már kutatások is részben alátámasztani látszanak. Az anyagi helyzet javulása a kevésbé jómódúak esetén egy magasabb életszínvonal eléréséig ugyan képes az elégedettség érzés növelésére, viszont egy bizonyos szint felett történő gazdagodás nem jár együtt az elégedettség érzésének arányos növekedésével." (Erdélyi Károly) /in: https://mandadb.hu/cikk/1307808/Csehov_cseresznyeskertjeben/
Földrajzi vonatkozás
Románia, Kolozsvár/Cluj-Napoca

Kompetencia

Kompetencia
Anyanyelvi kommunikáció
Évfolyam
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Magyar nyelv és irodalom
„Az Állomásfőnök odaáll a nagyterem közepére és gróf Alekszej Tolsztoj ’A bűnös nő’ című művét szavalja. Hallgatják őt, de alig jut néhány soron túl, az előcsarnokból keringő hangjai hallatszanak, a szavalás abbamarad. Mindenki táncol.”
„Az Állomásfőnök odaáll a nagyterem közepére és gróf Alekszej Tolsztoj ’A bűnös nő’ című művét szavalja. Hallgatják őt, de alig jut néhány soron túl, az előcsarnokból keringő hangjai hallatszanak, a szavalás abbamarad. Mindenki táncol.”
Média letöltése

Adatok exportálása: