Keresés az archívumban

Akadálymentes nézet

Kedvencek (0)

Kétfülű szilke

Oktatás

Általános

Manda ID: 349633
Cím: Kétfülű szilke
Leírás: Világosbarna mázas szilke két kis füllel, hasán ecsetelt barna ágak zöld virággal. A tárgy a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményének része. // A magyar népi cserépedényeket (szilke, kanta, bokály, butella stb.) fazekasok készítették a 19. század végén és 20. század elején. „Lábbal hajtható korongon formálták, majd fazekaskemencében égették ki. (…) Csak egyszer égették ki a mázatlan edényeket. Ha mázas edényt akartak készíteni, akkor kétszer égettek. Az első égetés, a zsengélés után leöntötték az edényt mázzal, s a második égetés a mázzára égetés. Az ólommáz átlátszó, fényes, üvegszerű, lehet színtelen vagy színes, zöld, sárga. Mázolás előtt került sor az edény festésére, a díszítésre – írására, virágozására.” (Dr. Kresz Mária: Magyar népi cserépedények) A főként a Tiszántúlon elterjedt szilke a keskeny fenekű fazékhoz hasonló füles cserépedény. Kívül-belül mázas, így a tálasmester készítette. Egyéb elnevezései: a rátó, röstölő, sirány. Egyik formai változata a szája fölött átívelő füllel ellátott rötyke. Leginkább ételhordásra használták: a mezőn dolgozóknak madzaghálóba, kasornyába kötött szilkében vitték az ételt az asszonyok. Mivel az úton mindenki látta őket, fontos volt, hogy az edény díszes legyen. Téli időszakban lekvárt (főként szilvalekvárt) tároltak benne. A Dunántúlon egy másik formája ismert: füles „ikeredényben” (páros pohár) vitték az ebédet a mezei munkásoknak. A mezőre való szilkétől díszesebb, sőt ünnepélyes jellegű a komaszilke vagy komacsésze, amelyben a komaasszonyok, nőrokonok a gyermekágyas anyának vitték az ételt. Ennek két oldalán egy-egy kicsi vízszintes fül található; gyakran több darabot egymásra helyezve, füleiknél kantárral összefűzve használták, így a mai ételhordók elődjének tekinthetők. (Forrás: Magyar néprajzi lexikon, Dr. Kresz Mária: Magyar népi cserépedények)
Földrajzi vonatkozás: Miskolc

Kompetencia

Kompetencia: Szociális és állampolgári kompetencia
Évfolyam: 5-8. évfolyam
Módszertani javaslat: Tantárgy: Hon- és népismeret (5-6. évfolyam) / Tematikai egység: Találkozás a múlttal I. A paraszti ház és háztartás, a ház népe. Népi mesterségek / Témakör: Konyhai cserépedények: a főzés, sütés, tálalás, élelmiszertárolás edényei // Az ország különféle fazekasközpontjaiban készült edények felvételei képi segédanyagként szolgálhatnak a szilke különböző formáinak szemléltetéséhez. A ma már minden háztartásban elterjedt tömeggyártott műanyag ételhordók, -tárolók mellett szinte alig ismerjük a népi cserépedényeket, nemhogy még az elnevezésüket! A mellékelt képanyag segítségével megismerhetjük az említett edényfajta adott tájegységekre jellemző díszítéseit, elterjedt változatait; a 3D digitalizációs technikának köszönhetően néhány darab kívül-belülről is megszemlélhető, virtuálisan körbejárható. Javasolt feladat: A diákok először tanulmányozzák a 3D-ben digitalizált edényt, olvassák el hozzá a leírást! Ezután minden tanuló kapjon egy szilkét ábrázoló felvételt, melyet előzőleg a pedagógus kinyomtatott, és az alapján rendeződjenek csoportokba a teremben (szilkék, rötykék, komaszilkék, páros szilkék csoportja)! Miután a diákok a leírásból szerzett ismereteket alkalmazva csoportba szerveződtek, úgy prezentálják az általuk képviselt szilketípust, hogy annak jellemzőiról egyes szám első személyben számolnak be: pl. „ételt visznek bennem”, „virágminta díszít”, „fülem felül található”. Miközben minden csoport felváltva mond egy-egy megállapítást, a többi csoportot alkotó tanulók nyújtsák fel kezüket, amennyiben éppen olyan tulajdonságról van szó, amely az ő tárgyukra is jellemző. Így játékos formában kelthetjük fel a diákok érdeklődését népművészeti értékeink iránt.
Műveltségi terület: Ember és társadalom

(17 kép)

Összes letöltése

Adatok exportálása:

Cimkefelhő
Impresszum
Kapcsolat
RSS / Export

Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer

2015 ©