„A karneváli kultúra részei voltak a bohócok és a bolondok, óriások és törpék, a torz emberi figurák, a világ kettősségének hordozói, akik… a hatalom által szabályozott szertartásokat kinevethették, megcsúfolhatták.” (S. Nagy Katalin)

„A középkori székesegyházhoz nemcsak az áhítatos, szakrális szobrok, domborművek, hanem a groteszkek, szörnyek, ijesztő s fintorgó, nevetésre ingerlő s félelmet keltő figurák is szervesen hozzátartoznak.” (S. Nagy Katalin)

„Anna Margit elejétől fogva szüntelenül önarcképeket teremt, mert az események saját testévé váltak, végletes történéseket befogadó végtelen variációjú megtestesülésekké.” (Körnel Éva)

„A bábok átveszik az ember szerepét, helyettesítik az embert. Önmagukon túlmutató jelentést sugallnak, de meredt arcuk megóvja alkotójukat a túlzott szentimentalizmustól, csupán a legalapvetőbb érzésekre utalnak…” (Turai Hedvig)

„Nem így a bábuk. Azok drasztikusan szembesítenek kultúránk tragédiáival: a szaturnáliák tradíciója megszakadt, a középkori misztériumjátékok megismételhetetlenek, a karneválnak vége.” (S. Nagy Katalin)