„Tiszafüreden élhetett valami délceg obsitos huszár, jó boros ember. Miskának hívhatták, talán neki készítette egyik helyi fazekas az első zsinóros mentés embert formázó, füles boroskancsót. Így is lehetett, ami biztos, hogy a „miska” elnevezés ezekre a jellegzetesen magyar találmányokra az 1830-as években, Tiszafüreden bukkant fel. A miskakancsó „őshazájában”, Mezőcsáton „pintesnek” nevezték a derűt hozó edényt. (…) No de nézzük inkább a szinte kivétel nélkül zsinóros kabátba bújtatott, kalpagos, bajuszos ember arcát mutató kancsókat, melyek megszületésében a legnagyobb szerepe az 1750-es években virágkorát élő magyar huszárságnak lehetett. Hadik András huszárjai 1757-ben sarcolták meg Berlint, a történet a magyar virtus egyik legszebb példája volt és mellesleg megismertette Európával a magyar nemzet eme fontos erényét. A virtus igen közel áll az alkoholos italok fogyasztásához is, mondhatni nem is létezhetnek ezek ketten egymás nélkül. Így kerülhetett össze a huszár és a bor, de az biztos, hogy néhány korábbi előzmény után, jelen tudásunk szerint az első dátummal ellátott miskakancsót 1828-ban készítette egy mezőcsáti fazekas. És az is biztos, hogy Mezőcsáton készültek a legszebb darabok ebből az ólommázas, 1,7 literes (1 pintes) borosedényből. A miskolci fazekascéhben tanuló és Csátra visszaköltöző Rajczy Mihály hasonló nevű fiát tartják a néprajzosok és a szakma jelenkori művelői is a legjobbnak a műfajban. 1848-ban a mezővárosban lakó Kürti Ferencet lepte meg hű hitvese egy szép darabbal. (Amelynek láttán óhatatlanul elgondolkodik azon az ember, hogy manapság a névvel felcímkézett boron túl nem nagyon juthat az ilyen kedvesség.) Mezőcsáton a Rajczy család mellett még három família foglalkozott fazekassággal, ezen belül miskakancsó készítéssel. Edényeiken ott vannak a csak rájuk jellemző stílusjegyek, mások például az arckifejezések, a nyakkendők formái, vagy a felhasznált mintázatok. Más formákat és díszítményeket használtak a tiszafüredi fazekasok, a Katona-Nagy dinasztia, a náluk tanuló, majd önállósodó Nyúzó Gáspár és utódai, vagy a XIX. század végének kiemelkedő mestere, Bodó Mihály. Edényeiken szinte kivétel nélkül ott van a kígyó motívuma, ami a hosszú életet, vagy talán az öröklétet is szimbolizálta. Az egyik itt készült darabra Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című versének az első versszaka is fel van írva, ami nem is meglepő, hiszen a mesterek egytől egyig írástudó, művelt emberek voltak. Persze, nem bonyolult feliratok ezek („Aki iszik belőle, vájjon egészségére!”), de szép a kézírás és az edények, talán néhány igénytelenebb kidolgozású mezőtúri darab kivételével, igazi esztétikai élményt is nyújtanak." (Pálffy Lajos: Egy pint bor különleges ruhában) http://mandarchiv.hu/cikk/3175/Egy_pint_bor_kulonleges_ruhaban. A népművészeti tárgy a túrkevei Finta Múzeum gyűjteményének részét képezi.
Kapitány Orsolya képe Czipóth Ferencnét örökíti meg Háromfán, amint favázas széket kukoricacsumával köt be. Az 1994-ből származó fekete-fehér fotó a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményében található.
Az Ügyes kezek klubjába azok a 7-14 éves, alkotó kedvű, játszani szerető gyerekek járnak, akik különféle képzőművészeti, népművészeti és más kreatív kézműves technikákat szeretnének megismerni, kipróbálni. A résztvevők minden hónapban az ünnepkörhöz, jeles napokhoz kapcsolódva más-más technikával ismerkednek meg és készítik el alkotásaikat, játékos formában bővítik ismereteiket a népi hagyományok és a képzőművészet terén.
A fotó 1865-1900 között készült, Tóth Antal rendőrt örökítette meg. A rendőrség olyan állami szerv, melynek fő feladata a közbiztonság és a belső rend védelme, a törvények és szabályok betartatása, a szabályszegőkkel szembeni eljárás megindítása. A testület a közigazgatás olyan rendészeti, polgári, fegyveres szervezete, amely a törvényvégrehajtás oldalán működik, miáltal védelmező és kényszerítő erővel felruházott, az erőszakot végső esetben alkalmazó intézmény. Az eredeti kép a Déri Múzeumban, Debrecenben található.
